Ágoston Vilmos

(1947–2022) magyar esszéíró, kritikus

Ágoston Vilmos (Marosvásárhely, 1947. július 8.San Antonio, 2022. január 2.) magyar regényíró, esszéíró, kritikus.

Ágoston Vilmos
Élete
Született1947. július 8.
Marosvásárhely, Román Királyság
Elhunyt2022. január 2. (74 évesen)[1]
San Antonio, Amerikai Egyesült Államok
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)esszé,
kritika

Életútja szerkesztés

Szülővárosában érettségizett, a Babeș-Bolyai Egyetem filológiai karán angol-magyar szakot végzett (miközben építőtelepi segédmunkásként dolgozott). Tanárai: Bretter György filozófus és Láng Gusztáv irodalomkritikus. Felesége Dr. Ágoston Gabriella (Tavaszi) (sz. 1950), lánya Dr. Ágoston Ildikó (sz. 1972). Unokái: Anna és Péter. 1970-ben koholt vádak alapján vizsgálati fogságba került, majd 1971-ben kizárták az egyetemről. Következő évben az Írószövetség támogatásával visszaveszik az egyetemre és 1972-től angol nyelvtanár a csíkszeredai gimnáziumban, 1978-tól a marosvásárhelyi rádió belső munkatársa. A MAMŰ képzőművészeti csoport alapító tagja. 1985-től munkás a Nyárád Kisipari Szövetkezetnél.

Irodalmi pályáját 1969-ben kezdte az Utunknál, kritikái itt és a Korunk, Igaz Szó, A Hét, Ifjúmunkás, Hargita hasábjain jelentek meg. A Bretter György előszavával kiadott Szövegek és körülmények c. antológiában (1974) a humanista Fábry Zoltán hitéről és félelméről értekezett, kísérő tanulmányaival jelentek meg 1974 és 1978 között a Kriterionnál a Drámák sorozatban Albee, a Horizont sorozatban Hemingway, Thornton Wilder, James Joyce és Déry Tibor munkái.

Összeállította Kimaradt Szó c. alatt (1979) a fiatal költők antológiáját, s mint a már „harmadik nemzedék”-ig jutott Forrás-nemzedék magyarázója és bírálója itt szegezi le tételét: „A pátosz, ami valamikor emelkedettséget, álproblémákon túllátó bölcsességet jelentett, visszatetszően az álproblémák megoldásává egyszerűsödött, és nem téveszthetjük össze a lírával, ami a szigorúan végiggondolt logikai ellentmondásoknak nem a megoldását, hanem a művészeti transzponálását jelenti.”

1986-ban áttelepült Magyarországra, a Magyar Nemzet napilap művelődési rovatának munkatársa 1991-ig. 1992-94 a Köztársaság rovatvezetője, 1994-95 között a Respublika független politikai hetilap rovatvezető szerkesztője. 1996-1997 Újpest Műszaki Szakiskola és Gimnázium tanára. 1997-ben, fél évig a Hokkaido Egyetem Szláv Kutatóközpont (SRC) meghívott előadója Japánban. 1998-ban PhD fokozatot nyer a JATE – Bölcsésztudományi karán, Szegeden. 1989-92 a Párizsban megjelenő Magyar Műhely szerkesztőbizottság elnöke. 1998-2002 az Európai Összehasonlító Kisebbségkutató Közalapítvány munkatársa. Ezután szabadfoglalkozású újságíró, a Hírlovas Bt. alapító tulajdonosa.

Nyugdíjazása után feleségével együtt San Antonióba (Amerikai Egyesült Államok) költözött orvos lánya családjához.[2]

Önálló kötetei szerkesztés

  • Humanizmus: ettől-eddig? (Esszék és kritikák. Forrás könyvsorozat, 1977)
  • Lassú vírus : regény. Kriteion kiadó, Bukarest, 1981
  • Húzd a Himnuszt, ne káromkodj : kisregény. Szépirodalmi kiadó, Budapest, 1989
  • Godir és Galanter. Regény; Noran–Palatinus, Budapest, 1998
  • Az érvelés ideje. Esszék és tanulmányok; Noran, Budapest, 2000
  • Médianacionalizmus, kisebbségek és EU-integráció, EÖKiK, Budapest, 2003
  • A konvenció vendégei; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2004 (Nobile officium sorozat)
  • Médiapolitika vagy politikai média (Budapest, EÖKiK, 2005)
  • Magyar közszolgálati média (Budapest, EÖKiK, 2006)
  • A kisajátított tér. A nemzeti képzelet Doru Munteanu és Wass Albert műveiben; 2. jav. kiad.; EÖKiK, Budapest, 2008
  • Lassú vírus. Regény; Noran, Budapest, 2008
  • Magyar és román szélsőséges honlapok; EÖKiK, Budapest, 2008 (Műhelytanulmány Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány)
  • Godír és Galanter: regény (újrakiadás), Hargita kiadó hivatal, Székelyföld Alapítvány, Csíkszereda, 2018 (Székely könyvtár sorozat)

Díjak, elismerések szerkesztés

  • Román Írószövetség díja (1978)
  • Szépirodalmi Könyvkiadó nívódíja (1990)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Elhunyt Ágoston Vilmos író, esszéíró, kritikus, Szabadság, 2022. jan. 4. Online hozzáférés
  2. Székely Ferenc beszélgetése Ágoston Vilmos íróval, filozófussal, Székelyföld, 2017/10.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés