Államegyház
Az államegyház vagy államegyházi rendszer az egyház és állam olyan szoros kapcsolatát jelenti, amelyben állam és egyház az állam felsőbbsége alapján egyetlen közös testületet képzett.[1] Az államegyházban egyetlen egyházat engedélyeztek, vagy egyetlen egyház volt privilegizált helyzetben, amely állami intézményként működött. Ennek megfelelően az állam hatáskörébe tartoztak a következők:[1]
- a törvényalkotás az államegyház számára,
- a magasabb egyházi hivatalok betöltése,
- a nyilvános intézmények felekezeti hovatartozásának megszabása (különösen a közoktatás terén),
- sokszor az állam minden lakójának megadóztatása az államegyház javára.
Az államegyháztól meg kell különböztetni a "népegyház" fogalmát, amely 1918 után főleg a német protestantizmusban jelent meg, és arra utalt, hogy a gyermekek megkeresztelése révén az állam népét messzemenően azonosnak tekintették az egyház népével, valamint arra a felelősségre, amelyet az egyház közéleti tényezőként a nép, a társadalom és az állam, mint egész sorsának alakulásáért viselt.[1]
Története szerkesztés
Kereszténység szerkesztés
Az államegyház előzetes formái kimutathatók az ókor késői szakaszában Konstantin, Theodosius) és a középkorban (különösen a Frank Birodalomban), de mint az állam és egyház viszonyának sajátos alapmodellje, az erősödő fejedelmi hatalom és a nemzetállamok szuverén hatalmi igénye következtében bontakozott ki a maga teljességében a 16-18. századi Európában, Németország katolikus tartományaiban (→ jozefinizmus) éppúgy, mint a protestáns államokban. Utóbbiakban a tartományi egyház és a fejedelem legfőbb püspöki hatalmának ideológiájaként (→ egyházi alkotmányok), e modell alapján az egyház "pars rei publicae" volt.[1]
Megjelenési formája szerkesztés
Kereszténység szerkesztés
A római katolikus egyház az államegyházat, mint rendszert elvben mindig elvetette, de hosszú időn át fellépett a katolikus vallás államvallásként való elismerése érdekében. Ezért az ún. katolikus államegyházi országok (Olaszország, Spanyolország, a latin-amerikai államok) tulajdonképpen "államvallással bíró" országok voltak, ahol azonban a II. vatikáni zsinat hatására alapvető változás ment végbe.[1]
A klasszikus államegyháziság protestáns változatának vonásai máig világosan felismerhetőek Angliában, Skóciában és a skandináv államokban. De ezekben az országokban is látszanak az államegyházi rendszer eróziójának, illetve tudatos átalakításának jelei.[1]
Az államegyháziság további típusát képviseli az ortodox Görögország és Ciprus, ahol ennek egészen régi, ti. bizánci jellege maradt fenn a jelenkorig. A görög ortodox egyház autokefál nemzeti egyház, amely az alkotmány szerint "Görögország uralkodó vallása". Vannak azonban jelei annak, hogy az államegyház és a nemzeti egyház szoros kapcsolatának ortodox rendszere is ingadozni kezdett.[1]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- ↑ Egyháztört. lexikon: Egyháztörténeti lexikon 1., A-Gy; Jel Könyvkiadó, 2006