Éles sás
Az éles sás (Carex acuta) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába sorolt perjevirágúak (Poales) rendjében a palkafélék (Cyperaceae) családjának egyik faja.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tóparton
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Carex acuta L., 1753 | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Éles sás témájú médiaállományokat és Éles sás témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Eurázsiai faj; a Nagyalföldön és a Magyar középhegységben tömeges, a Dunántúlon szórványos. A Mátrában megtalálhatóak állományai.[1][2]
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Erőteljes, végig érdes és leveles szára 40–100 cm magas.
Hosszú tarackot növeszt.
Tőlevelei levélhüvelyből és lemezből állnak; szélük nem foszlik. Hosszú, fűzöld levelei 5–8 mm szélesek, a szélükön finom, felfelé álló fogacskákkal; idősebb korukban lehajlanak. A legalsó, murvásodó levél erőteljesen túlnövi a virágzatot. Virágzata 2–4 porzós és alattuk 2–5 karcsú, termős füzérkéből áll. A termős füzérkék több cm hosszúak, nyelesek, idősebb korukban bókolók. A tömlőnél többnyire hosszabb, hegyes pelyvák sötét vörösbarnák, olykor majdnem feketék, hátukon zöld középcsíkkal. A tömlő 2–3 mm hosszú, kerekded vagy tojásdad, minden oldalán 4-5 finom érrel, a csúcsán egészen rövid csőrrel. A termő kétbibés. A termés ovális, lapított.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Sűrűn gyepes, évelő növény, a partszéli, legfeljebb 80 cm vízzel borított élőhelyekre jellemző éles sásos (Caricetum gracilis) növénytársulás karakterfaja. Kövér, humuszos öntés- és tőzegtalajon, a feltöltés korábbi stádiumainak maradványaként megtalálható ligeterdőkben és mocsárréteken is. A tápanyagokat 30–50 cm mélyről, az iszapból veszi fel. A lápréteken és árokszéleken kialakuló magassásos társulásainknak is az egyik leggyakoribb faja.
Zsombéklyai alatt sástőzeg (radicellatőzeg) képződik.
Május–július között virágzik.
Felhasználása szerkesztés
A szárított sástőzeget régebben eltüzelték.
Élénkzöld levelei és vörösbarna virágzata miatt kertekbe is ültetik, főleg tavacskák szélére.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
Források szerkesztés
- TERRA Alapítvány: éles sás
- Botta Pál, 1987: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Mezőgazdasági, Budapest, p. 20. ISBN 9632324129 Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
