Wikipédia

Érsekléli érseki szék

A szakirodalomban kevéssé ismert Léli érseki nemesi székhez a középkorban és kora újkorban Komárom vármegyei érseki nemesi kuriális falvak és puszták tartoztak, az esztergomi érsek szolgálatában.

Elsősorban Örs, Czudor-Illés (?), Ontopa, Érseklél, Roczháza, Kistany, Szilas és Erős (?)[1] tartoztak ide.

Története szerkesztés

Az esztergomi érsekségnek Komárom vármegyében is voltak birtokai, sőt 1315-től (a várat csak 1317-ben sikerült visszafoglalni) 1320-ig Komárom vára is az érseké volt, de valószínűleg a király kérésére elcserélte azt Óbars és Bát mezővárosáért.[2] A környéken lévő érseki nemesi telepek, valószínűleg az érsek uradalmi központjai közti kapcsolatot biztosították és a fontosabb útvonalakat védték.

A szék a török harcokban pusztult el teljesen, s bár névleg megújították, birtokait és közigazgatását összevonták a vajkai érseki székkel. Közös udvarbírájuk volt, de mindkét széknek volt saját aludvarbírája (alispánja), szolgabírája, voltak esküdtjei, jegyzői s egyéb alkalmazottai, akik a külön közigazgatási és bíráskodási jogból fakadó peres ügyekben, mint föllebbviteli bíróságnak, az esztergomi érseknek, illetve kancellárjának voltak alárendelve. 1726-ban készült a székben összeírás.[3]

  • Bálványszakállas, ma Keszegfalva része. 1285-ben IV. László Szakállas birtokot Lodomér esztergomi érseknek adományozta, és külön megemlítette, hogy megvédi őt a komáromi ispán ellen.[4] Közbirtokosságának rendelései 1587-ből maradtak fenn.[5] Temploma elpusztult.
  • Érseklél,[6] ma Nagykeszi része. 1450-ben már a mai nevén volt említve. A szék központja a török harcokban teljesen elpusztult, 1554-1563 között nagyrészt elpusztult helységként tüntették fel. 1729-ben Fegyváry János az esztergomi érsektől itt némely részekre adományt nyert. Később még a Zámory, Illyés, Rédl, Bujna, Ghiczy és Rakovszky családok voltak a nagyobb közbirtokosai. Csupán középkori temploma állt a határban, melyet csak 1992-ben bontottak el.[7]
  • Gadóc, ma Komárom része. 1483-ban a székhez tartozott.
  • Kistany, ma Tany része.
  • Ontopa puszta,[8] ma Csallóközaranyos része. 1449-ben nemesi faluként említik. A 18. században Ontopai Siskovich Antal birtoka volt. A 19. század elején Ghyczy Mátyás földszintes kúriát építtetett itt. Itt található a Kakal-tó.
  • Örs, ma Örsújfalu része. 1407-ben érseki nemesek kiengedték halastavából a halakat.[9] 1482-ben Balázs comes ítélkezik egy nemesek közti perben Verebélyen.
  • Roczháza (Rocsháza), ma Ekel része.
  • Szilast a középkorban Vüstű néven említik.[10] A török időkben portyázó csapatok teljesen elpusztították, majd később Lakszakállas és Apácaszakállas lakói telepítették újra.

Ismert hivatalnokai szerkesztés

  • Püspöki Balázs érsekléli alispán 1482-ben[11]
  • Pázmány Péter (1585-1636) alispán[12]

A nádorok személyét lásd még a vajkai széknél.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Bárdossy János 1790: Animadversiones historico-critico-diplomaticæ in opus De insurrectione nobilium. Budae, 57.
  2. ↑ Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I–XI. Cura et studio Georgii Fejér. Budae, 1829–1844. VIII.2., 63–68; Ferdinandus Knauz (ed.): Monumenta ecclesiae Strigoniensis I–II. Strigonii, 1874–1882. II, 709–711; II, 781–782; Zolnay László 1960: Az esztergomi latinosokról. Esztergom Évlapjai, 159, 29. jegyzet; Tóth 2017, 20-21.
  3. ↑ PLE, Classis R, Capsa 36, No. 83
  4. ↑ Szentpétery Imre (ed.): Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stripis Arpadianae critico diplomatica I–II/1. Budapest, 1923–1943. II/2–4. Szerk.: Szentpétery Imre – Borsa Iván. Budapest, 1961–1987 No. 3376; Tóth 2017, 18.
  5. ↑ Ethey Gyula 1941-42, V/ 211-213.
  6. ↑ Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1890. évi jelentése, 3-89. (57)
  7. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Vende Aladár: Komárom vármegye községei - Nagykeszi; Szénássy Árpád 2005: Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona. I. A Nyitrai kerület. Révkomárom, 51.
  8. ↑ Gyulai 1890, 65.
  9. ↑ Mályusz Elemér 1958: Zsigmondkori oklevéltár II/2. Budapest, 77 No. 5669.
  10. ↑ Vö. Gyulai 1890, 65.
  11. ↑ DLDF 278890
  12. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Reiszig Ede: Pozsony vármegye nemes családai. Pázmány.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Érsekléli_érseki_szék&oldid=27039448”