Ósikócsi no Micune

Ósikócsi no Micune (凡河内躬恒; Hepburn: Ōshikōchi no Mitsune; 898? – 922?) kora Heian-kori japán udvaronc és vakaköltő, az első császári versantológia, a Kokinsú négy összeállítójának egyike, a harminchat költőgéniusz (szandzsúrokkaszen) közé számít.

Ósikócsi no Micune
Kanó Tanjú festménye
Született	9. század
Elhunyt	925 Heiankjó
Állampolgársága	japán
Foglalkozása	waka poet kanjin
A Wikimédia Commons tartalmaz Ósikócsi no Micune témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Barátja, Ki no Curajuki mellett a kor legnagyobb költőjének tartják. Több mint 190 költeménye került be a Kokinsúba és az azt követő gyűjteményekbe. Saját korpuszát Micunesúnak nevezik, ez különböző változatokban maradt fenn, a legteljesebb 482 versét tartalmazza, köztük kínai nyelvű versei is megtalálhatók, s nem egy olyan is, amely eredetileg paravánra készült (bjóbu-uta), illetve költészeti versenyen (uta-avasze), rögtönözve.

Leghíresebb, legtöbbet idézett (Kenneth Rexroth által is lefordított) költeménye a fehér zúzmara alá bújó fehér krizantémról (a 8. században Kínából honosított siragikuról) szóló, Muraszaki Sikibu korában azonban egy másik volt annyira közkedvelt, hogy a Gendzsi szerelmei-ben négyszer is utalnak rá:

„	Hiába bántja tavaszéj sötétje a szilvát, színét elölheti, szirmai illatát soha.	”

Források

• Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
• Muraszaki udvarhölgy (Muraszaki Sikibu): Gendzsi szerelmei I–III., Európa, 2009, fordította Gy. Horváth László