Önjáró szeizmikus talajvibrátor
Az önjáró szeizmikus talajvibrátor egy geofizikai eszköz, amelyet napjaink földtani kutatásaiban széleskörűen használnak. Ezeknek a nagyméretű, tízméteres teherautókkal egybeépített több mint húsztonnás gépeknek a feladata, hogy a mérőcsoport által előzetesen kijelölt jelgerjesztési pontokon szeizmikus rezgéseket keltsen. Ez úgy történik, hogy a jármű a közepén található bázislapot leteszi a földre, és elkezdi ütni vele a föld felszínét, vagy ahogy a szakemberek mondják, megvibrálja a földet. A gerjesztett jelek rezgéshullámként terjednek a föld belseje felé, amelyek közül néhány visszaverődik, míg a többi továbbhalad a föld mélyébe. A visszavert hullámokat a földbe leszúrt több tízezer geofon érzékeli, és kábeleken továbbítja az adatokat egy jelrögzítő, -feldolgozó műszerkocsiba.[2] A hullám kibocsátása és a felszínre való visszaérkezése között eltelt idő mérésével, az így nyert adatok további elemzésével megismerhetővé válik a vizsgált terület földtani felépítése, szerkezete.[3]
A kutatási módszert az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államok-beli Continental Oil Company (Conoco) olajtársaság fejlesztette ki.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Sercel - Nomad 90. [2015. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ YouTube - MOL Magyarország - Bevetésen a vibroseisek, azaz a vibrátorok Fegyverneken!. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
- ↑ Logframe.hu - Megkezdődött a kutatás a Mecsek déli előterének energetikai célú földtani feltárása érdekében. [2018. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
- ↑ Anstey, Nigel A., Vibroseis, Prentice Hall, 1991.