Österreichische Nordwestbahn
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A k.k. privilegierte Österreichische Nordwestbahn (ÖNWB) egy magán vasúttársaság volt az Osztrák–Magyar Monarchiában. A társaság fővonala összekötötte Bécset Mittelgrunddal, amellett elvezetett a majdani osztrák-szász határra. A vasútvonalat 1909-ben államosították.
| Österreichische Nordwestbahn | |
 | |
| Típus | vasúttársaság |
| Alapítva | 1869 |
| Megszűnt | 1909 |
| Jogutód | Császári és Királyi Osztrák Államvasutak |
| Székhely | Bécs |
| Anyavállalata | Süd-Norddeutsche Verbindungsbahn |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Österreichische Nordwestbahn témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Előzménye szerkesztés
Raphael Foges a k.k. priv. Kaiser-Ferdinands-Nordbahn (KFNB) igazgatójának a javaslatára egy szárnyvonalat építettek Floridsdorf és Stockerau között. 1838. október 30-án a KFNB előkoncessziót kapott a vonal megépítésére. 1841. július 26-án ment végig az első vonat a KFNB PATRIA nevű mozdonyával az egyvágányú pályán Stockerauig. Több német üzleti társaság is tervezte az 1860-as évek végéig a közvetlen vasúti összeköttetést Berlin és Bécs között Liberec Reichenbergen át. Ausztria is akart egy rövid összekötő vonalat a Bécstől a Balti-tengeri és Északi-tengeri kikötők felé vezető pályától mely bekapcsolná a Közép-Csehországi szénbányákat és cukorgyárakat. Így több más vasúttársaság is szállíthatna, s függetlenné válhatnának a szállítók a StEG-ztől. 1865-ben a k.k. priv. Süd-Norddeutsche Verbindungsbahn (SNDVB) megkezdte a munkák előkészítését, de több konkurense is akadt, különösen a StEG. 1867-ben több más pályázó egyesült és a kapott koncessziót a vasút megépítésére Bécsből Jungbunzlauig szárnyvonallal Pardubicebe és Trautenauba.
Törzshálózat (A hálózat) szerkesztés
1868. szeptember 8-án koncessziót kapott egy vasút megépítésére és üzemeltetésére „Oesterreichische Nordwestbahn“ (Osztrák Északkeleti Vasút) néven Hugo Fürst Thurn und Taxis, Franz Altgraf Salm-Reifferscheid-tól, Louis von Haber és Friedrich Schwarz továbbá a Aktiengesellschaft der Süd-Norddeutschen Verbindungsbahn. A koncesszió tartalma egy gőzmozdonyüzemű vasút megépítése Bécstől indulva Znaim, Iglau, Deutschbrod, Czaslau és Kollin-on át Jungbunzlauig szárnyvonalakkal Zanimtól a Franz Josephsbahn-hoz, Deutschbrod-tól Pardubitzéig és egy megfelelő ponton a Kollin-Jungbunzlauer vonalhoz csatlakozva Trautenau felé. A koncesszió része volt még egy vonal megépítésének lehetősége Jungbunzlau és Bakow között és ott direkt összeköttetést létesíteni a Böhmischen Nordbahn vonalával.
A pályát egyvágányúnak épült, azonban minden hidat és alagutat úgy kellett megépíteni, hogy később kétvágányúvá bővíthessék. Az Közlekedési Minisztérium csak akkor írta elő a második vágány megépítését, ha a nyereség két egymást követő évben meghaladja a 120000 Ft/mérföldet. A befektetett tőke megtérülését a koncesszió 90 éve alatt 5 % garantált kamattal tervezték fenntartva a jogot, hogy 30 év elteltével az állam bármikor megválthassa.[1]
Az Österreichische Nordwestbahn-Gesellschaft (ÖNWB)–t 1870. július 26-án alapították 25 millió Ft törzstőkével. 89089 db részvényt bocsátottak ki 200 Ft névértéken.[2]
A Jedlesee–Stockerau vasútvonalat 1871-ben az ÖNWB megvásárolta a Kaiser Ferdinands-Nordbahn (KFNB)-től. Az ÖNWB koncessziója erre a szakaszra 1871. június 29-én lépett életbe.[3]
- A törzshálózat megnyitási dátumai
- 1869. december 6.: Kolín–Goltsch-Jenikau
- 1870. október 29.: Kolín–Jungbunzlau
- 1870. december 21.: Groß Wossek–Wostromer
- 1870. december 21.: Parschnitz–Pelsdorf
- 1870. december 21.: Goltsch-Jenikau–Deutschbrod
- 1871. január 25.: Deutschbrod–Iglau
- 1871. április 23.: Iglau–Znaim
- 1871. június 1.: Deutschbrod–Pardubitz
- 1871. június 1.: Wostromer–Pelsdorf
- 1871. július 1.: Jedlesee–Stockerau (Kauf, eigentliche Eröffnung 26. Juli 1841)
- 1871. október 1.: Pelsdorf–Hohenelbe
- 1871. november 1.: Znaim–Stockerau
- 1871. december 17.: Wostromer–Jitschin
- 1871. december 17.: Trautenau–Freiheit
- 1872. július 1.: Jedlesee–Wien Nordwestbahnhof
- 1872. július 1.: Zellerndorf–Sigmundsherberg
Kiegészítő hálózat (B hálózat) szerkesztés
Végül a Bécs-Jungbunzlau összeköttetés nem járult hozzá jelentősen a regionális kapcsolatok fejlődéséhez. A Szász Királyságnak koncessziója volt a Böhmische Nordbahn folytatására észak felé, így az eredeti terv egy nagykapacitású fővonalról Berlin és Bécs között torzó maradt.[4]
Az Österreichische Nordwestbahn ezért kérte, hogy saját közvetlen összeköttetés létesíthessen a Szász Királyi Államvasutakkal és a Porosz Államvasutakkal. Ezután 1870. június 25-én koncesszió kapott a kiegészítő hálózatra, habár ez a fővonal állami garanciája kizárta. Fizetési kötelezettsége erre a második pályára csak akkor volt, ha az egyéves bruttó nyereség 180.000 gulden per mérföldet meghaladta.[5]
A kiegészítő hálózat legjelentősebb kapcsolata az Elbetalbahn (Elba völgyi vasút)–nak nevezett (Nimburg-Mittelgrund) volt, amely a közvetlen északi kapcsolatot biztosítja. Mivel itt Szászország elutasította a közvetlen folytatást a birodalmi határon át, az új vonalat a határ közelében a cseh Mittelgrund állomásnál kötötték össze a meglévő, határokon átnyúló grenzüberschreitende Drezda–Děčín-vasútvonallal. Egy másik fontos vonal a Chlumec nad Cidlinou–Międzylesie-vasútvonal volt, amely közvetlen kapcsolatot biztosított az ÖNWB és a porosz vasúti hálózat között Sziléziában.
- A kiegészítőhálózat vonalainak megnyitása
- 1873 október 4. : Nimburg–Lissa an der Elbe
- 1873 október 4. : Königgrätz–Chlumetz
- 1874 január 1.: Lissa–Schreckenstein
- 1874 január 1.: Aussig an der Elbe–Schreckenstein
- 1874 január 14.: Königgrätz–Lichtenau-Wiegstadtl
- 1874 szeptember 10.: Korneuburg–Donaulände
- 1874 október 5.: Geiersberg–Wildenschwert
- 1874 október 5.: Schreckenstein–Tetschen–Mittelgrund (B)
- 1874 október 15.: Lichtenau–Mittelwalde
- 1880 január 1.: Schleppbahn Laube–Tetschen
- 1890 március 1.: Wien–Donaukai
Működése szerkesztés
Később az NWB és az SNDVB több szakaszát összevonták, ám a teljes fúziót meghiúsították az egykori k. k. priv. Pardubitz-Reichenberger Eisenbahn részvényesei.[4]
Az államosítás szerkesztés
Az állam már 1895-ben meg akarta vásárolni az ÖNWB-t, de ez évről évre halasztódott. Végül a kkStB 1895. október 15-én vette át az üzemeltetést az összes járművel. Az államosítás 1908. január 1-i visszamenőleges hatállyal történt.[6] A véget 1911-ben felszámolták.
Az akkor az állam által átvett hálózat magába foglalta a garantált hálózat 627,95 km, és a kiegészítő hálózati 308,4 km-ét is. Kétvágányúra bővültek a Wien–Stockerau, Časlau–Leitmeritz és Schreckenstein–Tetschen szakaszokat.
A vasúthálózat szerkesztés
- Wien–Mittelgrund (*1870/1874) →Bahnstrecke Wien–Znojmo, Bahnstrecke Znojmo–Kolín, Bahnstrecke Kolín–Děčín
- Nimburg–Jungbunzlau (*1870)
- Groß Wossek–Parschnitz (*1870/1871)
- Wostromer–Jitschin (*1871)
- Deutschbrod–Pardubitz (*1871)
- Trautenau–Freiheit (*1871)
- Zellerndorf–Sigmundsherberg (*1872)
- Lissa–Prag (*1873)
- Korneuburg–Donaulände (*1874)
- Wildenschwert–Geiersberg (*1874)
- Chlumetz–Reichsgrenze nächst Lichtenau (*1873/1875)
- Wien–Donaukai (*1890)
Más tulajdonosok üzemeltetett vonalai szerkesztés
- Lokalbahn Sedletz–Kuttenberg (1883–1905)
- Lokalbahn Großpriesen–Wernstadt–Auscha (ab 1890)
- Lokalbahn Častolowitz–Reichenau an der Kněžna–Solnitz (ab 1893)
- Lokalbahn Deutschbrod–Humpoletz (ab 1894)
- Lokalbahn Melnik–Mscheno (ab 1897)
- Lokalbahn Polna-Stecken–Polna Stadt (ab 1903)
Mozdonyok és kocsik szerkesztés
| Az ÖNWB-sorozat és a KkStB számozás megfeleltetése 1909 | |
|---|---|
| Ia | 201 |
| Ib | 401 |
| Ic,d | 301 |
| IIa | – |
| IIb,c | 15 |
| IIIa,b | 16 |
| IVa,b | 133 |
| Va | 35 |
| Vb,c,d,e | 151 |
| VI | 271 |
| VIIa,b,c,d,e | 171 |
| VIII | 389 |
| IXa | 3.0 |
| IXb | 4.0 |
| Xa,b,c,d,e | 163 |
| XIa,b | 55 |
| XIIa,b,c | 102 |
| XIII | 155 |
| XIVa,b | 11 |
| XV | 162 |
| XVIb | 208 |
| XVIIa,b | 460 |
| XVIIc | 163 |
| XVIId | 360 |
| XVIII | 309 |
| XIX | 209 |
Amikor SNDVB a mozdonyok kapta érkezési beszerzési sorrendben folyamatosan beszámozta és elnevezte őket még ha az azonos volt az ÖNWB a mozdony számozásával is. Az 1872-es közös üzemeltetési megállapodás bevezette a közös számokat és számozási rendszert. Nevek csak 1874-ig voltak hozzárendelve. Csak az IIb és IIc sorozat mozdonyai kapták az IIa nevet.
A közös sémában a következő sorozatok voltak:
- Reihe I: gyorsvonati mozdonyok
- Reihe II: személyvonati SNDVB mozdonyok
- Reihe III: személyvonati ÖNWB mozdonyok
- Reihe IV: tehervonati SNDVB mozdonyok három kapcsolt tengellyel
- Reihe V: tehervonati ÖNWB mozdonyok három kapcsolt tengellyel
- Reihe VI: tehervonati] SNDVB mozdonyok négy kapcsolt tengellyel
- Reihe VII: tehervonati ÖNWB mozdonyok négy kapcsolt tengellyel
- Reihe VIII, IX és X: SNDVB és ÖNWB mellékvonali- és tolatómozdonyok von
A szállítás szerint a különböző mozdonygyárak további kisbetűs sorozatszámot adtak:
A számok eredeti rendeltetése:
- 1–100: személyvonati mozdonyok
- 101–200: tehervonati mozdonyok három kapcsolt tengellyel
- 301–: tehervonati mozdonyok négy kapcsolt tengellyel
A 200 fölötti számok a jövendő háromcsatlós, a 400 fölöttiek pedig a jövendő négycsatlós mozdonyoknak voltak fönntartva.
A Ct-X sorozat az 500 számot kapta A 2C-személyvonati mozdonyok 601-től, a 2C-gyorsvonati mozdonyok 701-től kaptak számokat.
Ez volt a rendszer, de gyakran eltértek ezektől az irányelvektől. A kisbetűs "a" jelölés ikergépezetű, a "b" pedig a kompaund mozdonyokat jelölte
A XVI sorozatban már csak kompaund gépek voltak, így már csak az „b” opció volt.
A táblázat az államosítás részeként végrehajtott újraszámozást mutatja be.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Concessionsurkunde vom 8. September 1868 …, Reichsgesetzblatt für das Kaiserthum Oesterreich vom 20. Oktober 1868, Nr. 143 (= S. 413)
- ↑ Historische Wertpapiere auf www.geerkens.at. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 11.)
- ↑ Gesetz vom 11. Juni 1871 …, Reichsgesetzblatt für die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder vom 29. Juni 1871, Nr. 55 (= S. 105)
- ↑ a b Hans von Polenz: Eisenbahnen im Bautzener Land; Ostsächsische Eisenbahnfreunde e.V., Löbau 2006; ISBN 3-00-018243-8; S. 25f
- ↑ Reichsgesetzblatt für die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder vom 3. September 1870
- ↑ Richard Heinersdorff: Die K.u.K. Privilegierten Eisenbahnen der Österreichisch-Ungarischen Monarchie 1928–1918, Verlag Fritz Molden Wien / München / Zürich 1975, ISBN 3-217-00571-6, S. 45
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Österreichische Nordwestbahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom szerkesztés
- Wolfgang Kos, Günter Dinhobl (Hrsg.): Großer Bahnhof. Wien und die weite Welt. Czernin, Wien 2006, ISBN 3-7076-0212-5 (Sonderausstellung des Wien-Museums 332), (Ausstellungskatalog, Wien, Wien-Museum, 28. September 2006 – 25. Februar 2007)
- Peter Wegenstein: Die Nordwestbahnstrecke. Verlag Peter Pospischil, Wien 1995 (Bahn im Bild 91, ZDB-ID 52827-4)
- Alfred Horn: Die österreichische Nordwestbahn. Bohmann Verlag, Wien u. a. 1967 (Die Bahnen Österreich-Ungarns 1)
- Pavel Schreier: Příběhy z dějin našich drah, Mladá fronta, Praha 2009, ISBN 978-80-204-1505-9
