Ősállat
Az ősállat az összes állat feltételezett utolsó közös őse. Ez közmegegyezés szerint heterotróf többsejtű csíralemezekkel, oogámiával, extracelluláris mátrixszal (ECM) és alapmembránnal, sejtközi és sejt-ECM adhézióval és jelzőutakkal, IV-es és fibrilláris kollagénnel, különböző sejttípusokkal, nagyobb gén- és fehérjecsaládokkal, térbeli szabályzással, összetett fejlődéssel és háttérbe került egysejtű állapottal.[1]
Galléros ostorosok szerkesztés
Minden állat ostoros eukariótából fejlődött. Legközelebbi élő rokonuk a galléros ostorosok, melyek sejtjei egyes szivacsok galléros ostoros sejtjeire hasonlítanak.
Molekuláris tanulmányok szerint az állatok a galléros ostorosokkal, a gombákkal és néhány parazita protozoonnal együtt az Opisthokonta szupercsoportba tartoznak. A név az ostor posterior helyzetére utal a mozgó sejtekben, míg más eukarióták rendelkeznek anterior ostorral is.
Hipotézisek szerkesztés
Több hipotézis ismert az állatok utolsó közös őséről:
- Otto Bütschli placula-hipotézise szerint az állatok utolsó közös őse alaktalan halmaz volt szimmetria és tengelyek nélkül. Ennek közepe kissé elemelkedett az alaptól, üreget alkotva, mely lehetővé tette az ottani tápanyag bekebelezését. Ennek növekedésével az élőlény egy csészére hasonlított, belső és külső résszel.[2] Ez található meg a szivacsokban és a csalánozókban. E magyarázat vezet a kétoldali szimmetria kialakulásához: a kétoldali szimmetriájú állatok utolsó közös őse esetén a szimmetria akkor jött létre, mikor a placula egyik oldala az előrehaladásra fejlődött, bal-jobb szimmetriát adva.[2]
- Otto Bütschli planula-hipotézise szerint a Metazoa egy planulából (egyes csalánozók lárvája vagy felnőtt korongállatkák) jött létre. Eszerint a lárva ivarérett lett pedomorfózissal, és szesszilis állapot nélkül tudott szaporodni.
- Ernst Haeckel kevéssel kovaszivacsokról szóló munkája után megjelent gastraea-hipotézise (1874)[3] szerint e szivacsok a valódi szövetes állatokkal monofiletikus csoportot alkotnak, beleértve a kétoldali szimmetriájúakat. Ez alapján a gasztruláció és a bélcsíraállapot a valódi szövetes állatokban közös. De probléma, hogy a bemélyedéses gasztruláció nem közös minden valódi szövetes állatban. Csak 2005-ben fedeztek fel egy kovaszivacsban bemélyedést, de ez túl korai volt, hogy archenteront képezzen.[4]
- Gösta Jägersten bilaterogastraea-hipotézise Ernst Haeckel gastraea-hipotézisének adaptációja. Eszerint a Bilaterogastraea élete kétszakaszos, fiatalon pelágikus, éretten bentikus. Az eredeti bélcsíra bemélyedését kétoldali és nem sugaras szimmetriájúnak látta.
- Élie Metchnikoff phagocytella-hipotézise.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Ros-Rocher Núria, Pérez-Posada Alberto, Leger Michelle M., Ruiz-Trillo Iñaki (2021). „The origin of animals: an ancestral reconstruction of the unicellular-to-multicellular transition”. Open Biol 11, 200359. o. DOI:10.1098/rsob.200359.
- ↑ a b Schierwater, B. (2009. január 1.). „Concatenated Analysis Sheds Light on Early Metazoan Evolution and Fuels a Modern "Urmetazoon" Hypothesis”. PLOS Biology 7 (1), e20. o. DOI:10.1371/journal.pbio.1000020. ISSN 1544-9173. PMID 19175291.
- ↑ Haeckel, E (1874). „Die Gastraea-Theorie, die phylogenetische Classification des Thierreichs und die Homologie der Keimblätter”. Jenaische Zeitschr. Naturwiss 8, 1–55. o.
- ↑ „Gastrulation in Calcareous Sponges: In Search of Haeckel's Gastraea” (angol nyelven). Integrative and Comparative Biology 45 (2), 342-351. o. DOI:10.1093/ICB/45.2.342. ISSN 1540-7063. PMID 21676779. Wikidata Q54502332.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben az Urmetazoan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
