1934-es labdarúgó-világbajnokság
Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság a futball történetének második világbajnoksága volt, melyet 1934. május 27 és június 10. között rendeztek meg. A torna rendezési jogát Benito Mussolini Olaszországa kapta meg.
| Labdarúgó-világbajnokság (1934) (Campionato Mondiale di Calcio) | |||
 | |||
| Adatok | |||
| Rendező |  Olaszország | ||
| Dátum | május 27. – június 10. | ||
| Csapatok | 16 (4 szövetségből) (selejtezőben indult: 32) | ||
| Helyszínek | 8 (8 rendező városban) | ||
| Honlap | Hivatalos honlap | ||
| Címvédő |  Uruguay | ||
| Győztes |  Olaszország (1. cím) | ||
| Statisztika | |||
| Mérkőzések | 17 | ||
| Gólok | 70 (átlag: 4,12) | ||
| Nézőszám | |||
| Összesen | 358 000 (átlag: 21 059) | ||
| Gólkirály |  Oldřich Nejedlý(5 gólos) | ||
| |||
Ez volt az első olyan labdarúgó világbajnokság, melyre már kellett selejtezőket játszani és amelyen Magyarország csapata is részt vett. A világbajnoki címvédő Uruguay visszautasította a tornán való részvételt, a Dél-Amerikát képviselő csapatok pedig nem küldték Olaszországba a legerősebb összeállítású csapatukat, így a várakozásoknak megfelelően a torna az európai válogatottak fölényét hozta.
A kemény küzdelmek után az olasz válogatott kitartásának és játékosai vitathatatlan képességeinek köszönhetően megszerezte a világbajnoki címet, miután a döntőben 2–1 arányban legyőzte Csehszlovákiát.
Rendező szerkesztés
Olaszország 1932. október 9-én Stockholmban lett kiválasztva házigazdának. Svédország a szavazás előtt visszalépett[1]
Selejtezők szerkesztés
A selejtezőkben a 16 részvételi helyért 32 ország indult. A világbajnoki címvédő Uruguay nem volt hajlandó részt venni az eseményen, amit azzal indokolt, hogy négy évvel korábban számos európai válogatott nem vállalta be a Dél-amerikai utat, így az 1934-es világbajnokság volt az egyetlen, amin a címvédő nem volt jelen. Annak ellenére, hogy Olaszország rendezője volt a tornának, neki is selejtezőt kellett játszania. Ez volt az egyedüli alkalom, hogy a házigazda nem volt automatikusan a mezőny tagja.
A selejtezők földrajzi alapon zajlottak. Chile és Peru visszalépése következtében Argentína és Brazília játék nélkül jutott ki a világbajnokságra. A 16 részt vevő válogatottból 12 volt európai, 3 amerikai és 1 afrikai. A négy nem európai ország: Argentína, Brazília, az USA és Egyiptom voltak (Az első afrikai ország, mely világbajnokságon szerepelt). Az utolsó helyért az USA és Mexikó mindössze három nappal a torna kezdése előtt játszott egymással Rómában a részvételért, ahol az USA győzött. A 16 válogatott többségének ez volt az első világbajnoki szereplése, beleértve a 12 európai válogatott közül 9-et: Olaszország, Németország, Spanyolország, Hollandia, Magyarország, Csehszlovákia, Svédország, Ausztria és Svájc.
Résztvevők szerkesztés
Az 1930-as, első világbajnokság olyan sikeres volt, hogy 1934-ben már 32 csapat adta be nevezését a tornára. Erre való tekintettel selejtező kiírására volt szükség, mivel a döntőben csak 16 csapat szerepelhetett. A címvédő Uruguay visszautasította a meghívást, mivel számos európai csapat visszalépett az 1930-ban Uruguayban rendezett világbajnokságon való részvételtől. Emellett Bolívia és Paraguay sem vett részt a világbajnokságon. Így Argentína és Brazília játszott mérkőzés nélkül jutott be a döntőbe, azonban ott ők sem a legerősebb összeállításban jelentek meg. Az európai csapatok kemény küzdelmet vívtak a döntőbe jutásért. Ekkor még a házigazdák sem jutottak automatikusan a döntőbe, így Olaszország is részt vett a selejtezőben. Az első mérkőzésen az olaszok 4:0-ra diadalmaskodtak a görögök ellenében, akik ezt követően azonnal visszaléptek. Európa két, a legerősebbek között számontartott csapata Ausztria és Magyarország szintén sikerrel vette az akadályokat.[2][3]
A döntőbe a következő országok jutottak be:[4]
Összegzés szerkesztés
A torna 1934. május 27-én kezdődött. A fenti körülményekre való tekintettel a várakozásoknak megfelelően csak európai csapatok jutottak be a legjobb négy közé. A nyolcaddöntőből gyakorlatilag kivétel nélkül az esélyesebb csapatok jutottak tovább. Olaszország 7:1-re diadalmaskodott az Egyesült Államok válogatottja felett. Magyarország pedig szintén magabiztosan jutott tovább Egyiptom ellenében. A negyeddöntőben Olaszország Spanyolországgal mérkőzött a továbbjutásért. A nagy hőségben lebonyolított találkozón a spanyolok keményen ellenálltak az agresszív olasz rohamoknak és a hosszabbítás végén 1:1 lett a mérkőzés végeredménye. Erre való tekintettel az összecsapást újra kellett játszani. Az olasz edző 5, a spanyol pedig 7 friss játékost vetett be a győzelem érdekében. A továbbjutást végül Giuseppe Meazza 11. percben szerzett találata döntötte el. Magyarország a vele azonos erősségű Ausztriával csapott össze. Eredetileg a belga Louis Baert volt a kijelölt játékvezető, de az osztrákok vezetője, a híres Hugo Meisl gyorsan elutazott Firenzébe, és a FIFA-nál elérte, hogy az olasz Francesco Mattea vezesse a mérkőzést. Az osztrákok végül 2:1-re diadalmaskodtak, Markos Imrét pedig a 63. percben kiállították. Az elődöntőben az olaszok ellenfele Ausztria volt. A találkozót végül az olaszok nyerték 1:0 arányban. A másik ágon Csehszlovákia játszott Németországgal. Az összecsapást a csehszlovákok meglehetősen magabiztosan nyerték 3:1-re.[3]
A 3. helyért vívott összecsapáson a német csapat szoros, gólgazdag mérkőzésen diadalmaskodott 3:2-re az osztrák együttes felett. A döntőre június 10-én került sor Rómában, 50 ezer néző előtt. A találkozóból még 14 perc volt hátra mikor a csehszlovákok Antonín Puč találatával (szögletből) megszerezték a vezetést. Az olasz csapat azonban nem adta fel a küzdelmet és Orsi a 81. percben egyenlített. A hosszabbításban Maezza megsérült, azonban ennek ellenére Schiavióhoz juttatta a labdát, aki a 95. percben eldöntötte a találkozó és egyben a világbajnoki cím sorsát. Az olasz csapat mind kitartásával, mind játékosai képességeivel kitűnt a mezőnyből, így megérdemelten lett világbajnok.[3]
Helyszínek szerkesztés
A mérkőzéseket nyolc város (Bologna, Firenze, Genova, Milánó, Nápoly, Róma, Trieszt, Torino) nyolc stadionjában rendezték.
| Bologna | Firenze | Genova | Milánó |
|---|---|---|---|
| Littoriale Stadion | Giovanni Berta Stadion | Luigi Ferraris Stadion | San Siro Stadion |
| Befogadóképesség: 50,100 | Befogadóképesség: 47,290 | Befogadóképesség: 36,703 | Befogadóképesség: 55,000 |
|
|
|
|
|
| |||
| Nápoly | Róma | Trieszt | Torino |
| Giorgio Ascarelli Stadion | Nazionale PNF Stadion | Littorio Stadion | Benito Mussolini Stadion |
| Befogadóképesség: 40,000 | Befogadóképesség: 47,300 | Befogadóképesség: 8,000 | Befogadóképesség: 28,140 |
|
|
|
|
Játékvezetés szerkesztés
A labdarúgó világbajnokságra 25 játékvezetőt és partbírót hívott meg a FIFA. A 25 játékvezetőből 1 volt Egyiptomból, 12 Olaszországból, 12 Európából. A bíróknak előzetesen több szakmai (elméleti, fizikai) felkészítést tartottak. A sportemberek közül 11 mérkőzésvezető volt, 5-en csak mérkőzést vezettek, 6-an a mérkőzés vezetésén túl, a FIFA korabeli elvárásának megfelelően partbírói feladatokat is elláttak. A legtöbb mérkőzést, 3-at a svéd Ivan Eklind és az olasz Rinaldo Barlassina vezetett. Összesen 16 + 1 = 17 mérkőzésre került sor, egy mérkőzést újra kellett játszani, hogy eldőljön, ki a továbbjutó válogatott. A 14 partbíró csak közreműködő, segítő volt. A legtöbb partbírói közreműködést, 4-et, a spanyol Pedro Escartín, a csehszlovák Bohumil Ženišek és a magyar Iváncsics Mihály végezte. Iváncsics Mihály volt a döntő találkozó, az Olaszország-Csehszlovákia (2:1) találkozó játékvezetőjének, a svéd Ivan Eklind-nek az egyik partbírója. A 14 partbíró és a besegítő 6 játékvezető összesen 34-szer működött közre partbíróként.
Játékvezetők szerkesztés
Európa szerkesztés
René Mercet
Alfred Birlem
Johannes van Moorsel
Louis Baert- John Langenus
Ivan Eklind
Alois Beranek- Erwin Braun
Rinaldo Barlassina- Francesco Mattea
- Albino Carraro
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Partbírók szerkesztés
Európa szerkesztés
Pedro Escartín
Bohumil Ženišek
Iváncsics Mihály
Jacques Baert- Ettore Carminat
- Generoso Dattilo
- Caironi Camillo
- Otello Sassi
- Giuseppe Scarpi
- Raffaele Scorzoni
- Binivento Ferruccio
- Melandri Ermenegildo
- Giuseppe Turbiani
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Afrika szerkesztés
Keretek szerkesztés
Eredmények szerkesztés
A csapatok az összes mérkőzést egyenes kieséses rendszerben játszották.[5]
| Nyolcaddöntők | Negyeddöntők | Elődöntők | Döntő | |||||||||||||||
| május 27. – Róma | ||||||||||||||||||
| Olaszország | 7 | |||||||||||||||||
| május 31. és június 1. – Firenze | ||||||||||||||||||
 Egyesült Államok | 1 | |||||||||||||||||
| Olaszország | 1 (1) | |||||||||||||||||
| május 27. – Genova | ||||||||||||||||||
 Spanyolország | 1 (0) | |||||||||||||||||
| Spanyolország | 3 | |||||||||||||||||
| június 3. – Milánó | ||||||||||||||||||
 Brazília | 1 | |||||||||||||||||
| Olaszország | 1 | |||||||||||||||||
| május 27. – Torino | ||||||||||||||||||
 Ausztria | 0 | |||||||||||||||||
| Ausztria (h.u.) | 3 | |||||||||||||||||
| május 31. – Bologna | ||||||||||||||||||
 Franciaország | 2 | |||||||||||||||||
| Ausztria | 2 | |||||||||||||||||
| május 27. – Nápoly | ||||||||||||||||||
 Magyarország | 1 | |||||||||||||||||
| Magyarország | 4 | |||||||||||||||||
| június 10. – Róma | ||||||||||||||||||
 Egyiptom | 2 | |||||||||||||||||
| Olaszország (h.u.) | 2 | |||||||||||||||||
| május 27. – Trieszt | ||||||||||||||||||
| Csehszlovákia | 1 | |||||||||||||||||
| Csehszlovákia | 2 | |||||||||||||||||
| május 31. – Torino | ||||||||||||||||||
 Románia | 1 | |||||||||||||||||
| Csehszlovákia | 3 | |||||||||||||||||
| május 27. – Milánó | ||||||||||||||||||
 Svájc | 2 | |||||||||||||||||
| Svájc | 3 | |||||||||||||||||
| június 3. – Róma | ||||||||||||||||||
 Hollandia | 2 | |||||||||||||||||
| Csehszlovákia | 3 | |||||||||||||||||
| május 27. – Firenze | ||||||||||||||||||
 Németország | 1 | Bronzmérkőzés | ||||||||||||||||
| Németország | 5 | |||||||||||||||||
| május 31. – Milánó | június 7. – Nápoly | |||||||||||||||||
 Belgium | 2 | |||||||||||||||||
| Németország | 2 | Németország | 3 | |||||||||||||||
| május 27. – Bologna | ||||||||||||||||||
 Svédország | 1 | Ausztria | 2 | |||||||||||||||
| Svédország | 3 | |||||||||||||||||
 Argentína | 2 | |||||||||||||||||
Nyolcaddöntők szerkesztés
Olaszország .svg){kind=small}
|
7–1 |  Egyesült Államok
|
|---|---|---|
Schiavio  18' 29' 64'Orsi 20' 69'Ferrari 63'Meazza 90'
|
(3–0) Jegyzőkönyv |
Donelli 57'
|
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 25 000 Játékvezető: René Mercet (svájci) Asszisztensek: Pedro Escartín (spanyol), Bohumil Ženišek (csehszlovák) |
Spanyolország 
|
3–1 |  Brazília
|
|---|---|---|
| Chato 18' (11-esből) 25' Lángara 29'
|
(3–0) Jegyzőkönyv |
Leônidas 55'
|
Luigi Ferraris Stadion, Genova
Nézőszám: 21 000 Játékvezető: Birlem (német) Asszisztensek: Ettore Carminat (olasz), Iváncsics Mihály (magyar) |
Ausztria 
|
3–2 (h. u.) |  Franciaország
|
|---|---|---|
| Sindelar 44' Schall 93'Bican 109'
|
(1–1, 1–1, 1–1) Jegyzőkönyv |
Nicolas 18' Verriest 116' (11-esből)
|
Benito Mussolini Stadion, Torino
Nézőszám: 16 000 Játékvezető: Van Moorsel (holland) Asszisztensek: Caironi Camillo (olasz) , Louis Baert (belga) |
Magyarország .svg){kind=small}
|
4–2 | .svg){kind=small} Egyiptom
|
|---|---|---|
| Teleki 11' Toldi 31' 61'Vincze 53'
|
(2–2) Jegyzőkönyv |
Fawzi 35' 39'
|
Giorgio Ascarelli Stadion, Nápoly
Nézőszám: 9000 Játékvezető: Barlassina (olasz) Asszisztensek: Generoso Dattilo (olasz) , Otello Sassi (olasz) |
| Csehszlovákia
|
2–1 | Románia
|
|---|---|---|
| Puč 50' Nejedlý 67'
|
(0–1) Jegyzőkönyv |
Dobay 11'
|
Littorio Stadion, Trieszt
Nézőszám: 9000 Játékvezető: Langenus (belga) Asszisztensek: Giuseppe Scarpi (olasz), Raffaele Scorzoni (olasz) |
| Svájc
|
3–2 | Hollandia
|
|---|---|---|
| Kielholz 7' 43' Abegglen 66'
|
(2–1) Jegyzőkönyv |
Smit 29' Vente 69'
|
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 33 000 Játékvezető: Eklind (svéd) Asszisztensek: Alois Beranek (osztrák), Binivento Ferruccio (olasz) |
Németország .svg){kind=small}
|
5–2 | Belgium
|
|---|---|---|
| Kobierski 25' Siffling 49'Conen 66' 70' 87'
|
(1–2) Jegyzőkönyv |
Voorhoof 29' 43'
|
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 8000 Játékvezető: Mattea (olasz) Asszisztensek: Melandri Ermenegildo (olasz), Jacques Baert (francia) |
| Svédország
|
3–2 | Argentína
|
|---|---|---|
| Jonasson 9' 67' Kroon 79'
|
(1–1) Jegyzőkönyv |
Belis 4' Galateo 48'
|
Littorale Stadion, Bologna
Nézőszám: 14 000 Játékvezető: Braun (osztrák) Asszisztensek: Albino Carraro (olasz) , Giuseppe Turbiani (olasz) |
Negyeddöntők szerkesztés
| Olaszország
|
1–1 (h. u.) | Spanyolország
|
|---|---|---|
| Ferrari 44'
|
(1–1, 1–1, 1–1) Jegyzőkönyv |
Corso 30'
|
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 35 000 Játékvezető: Baert (belga) Asszisztensek: Zenisek W. (csehszlovák), Iváncsics Mihály (magyar) |
| Ausztria
|
2–1 | Magyarország
|
|---|---|---|
| Horvath 8' Zischek 51'
|
(1–0) Jegyzőkönyv |
Sárosi 60' (büntető) Markos  63′
|
Littorale Stadion, Bologna
Nézőszám: 23 000 Játékvezető: Mattea (olasz) Asszisztensek: Pedro Escartín (spanyol), Alfred Birlem (német) |
| Csehszlovákia
|
3–2 | Svájc
|
|---|---|---|
| Svoboda 24' 49' Nejedlý 82'
|
(1–1) Jegyzőkönyv |
Kielholz 18' Jäggi 78'
|
Benito Mussolini Stadion, Torino
Nézőszám: 12 000 Játékvezető: Beranek (osztrák) Asszisztensek: Mohammed Youssof (egyiptomi), Jacques Baert (francia) |
| Németország
|
2–1 | Svédország
|
|---|---|---|
| Hohmann 60' 63'
|
(0–0) Jegyzőkönyv |
Dunker 82'
|
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 3000 Játékvezető: Barlassina (olasz) Asszisztensek: René Mercet (svájci), Johannes van Moorsel (holland) |
Újrajátszott mérkőzés:
| Olaszország
|
1–0 | Spanyolország
|
|---|---|---|
| Meazza 11'
|
(1–0) Jegyzőkönyv |
Giovanni Berta Stadion, Firenze
Nézőszám: 43 000 Játékvezető: Mercet (svájci) Asszisztensek: Iváncsics Mihály (magyar), Zenisek W. (csehszlovák) |
Elődöntők szerkesztés
| Olaszország
|
1–0 | Ausztria
|
|---|---|---|
| Guaita 19'
|
(1–0) Jegyzőkönyv |
San Siro Stadion, Milánó
Nézőszám: 35 000 Játékvezető: Eklind (Svéd) Asszisztensek: Louis Baert (belga), Zenisek W. (csehszlovák) |
| Csehszlovákia
|
3–1 | Németország
|
|---|---|---|
| Nejedlý 21' 69' 80'
|
(1–0) Jegyzőkönyv |
Noack 62'
|
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 15 000 Játékvezető: Barlassina (olasz) Asszisztensek: Alois Beranek (osztrák), Pedro Escartín (spanyol) |
Bronzmérkőzés szerkesztés
| Németország
|
3–2 | Ausztria
|
|---|---|---|
| Lehner 1' 42' Conen 27'
|
(3–1) Jegyzőkönyv |
Horvath 28' Sesta 54'
|
Giorgio Ascarelli Stadion, Nápoly
Nézőszám: 7000 Játékvezető: Carraro (olasz) Asszisztensek: Caironi Camillo (olasz), Pedro Escartín (spanyol) |
Döntő szerkesztés
| Olaszország
|
2–1 (h. u.) | Csehszlovákia
|
|---|---|---|
| Orsi 81' Schiavio 95'
|
(0–0, 1–1, 2–1) Jegyzőkönyv |
Puč 71'
|
Nazionale PNF Stadion, Róma
Nézőszám: 50 000 Játékvezető: Eklind (svéd) Asszisztensek: Louis Baert (belga), Iváncsics Mihály (magyar) |
| Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság győztese |
|---|
| OLASZORSZÁG 1. cím |
Díjak szerkesztés
| Aranycipő: |
|---|
 Oldřich Nejedlý
|
Gólszerzők szerkesztés
A tornán összesen 44 játékos volt eredményes.[6]
|
Végeredmény szerkesztés
Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározása a következők szerint történt:
- több szerzett pont,
- jobb gólkülönbség,
- több szerzett gól,
- nemzetnév.
| Helyezés | Nemzet | M | Gy | D | V | G+ | G– | Gk | P | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Olaszország |
5 | 4 | 1 | 0 | 12 | 3 | +9 | 9 | |
| 2 | Csehszlovákia |
4 | 3 | 0 | 1 | 9 | 6 | +3 | 6 | |
| 3 |  Németország |
4 | 3 | 0 | 1 | 11 | 8 | +3 | 6 | |
| 4 | Ausztria |
4 | 2 | 0 | 2 | 7 | 7 | 0 | 4 | |
| A negyeddöntőben estek ki | ||||||||||
| 5 | Spanyolország |
3 | 1 | 1 | 1 | 4 | 3 | +1 | 3 | |
| 6 |  Magyarország |
2 | 1 | 0 | 1 | 5 | 4 | +1 | 2 | |
| 7 | Svájc |
2 | 1 | 0 | 1 | 5 | 5 | 0 | 2 | |
| 8 | Svédország |
2 | 1 | 0 | 1 | 4 | 4 | 0 | 2 | |
| A nyolcaddöntőben estek ki | ||||||||||
| 9 | Argentína |
1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | −1 | 0 | |
 Franciaország |
1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | −1 | 0 | ||
| Hollandia |
1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | −1 | 0 | ||
| 12 | Románia |
1 | 0 | 0 | 1 | 1 | 2 | −1 | 0 | |
| 13 | Egyiptom |
1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 4 | −2 | 0 | |
| 14 | Brazília |
1 | 0 | 0 | 1 | 1 | 3 | −2 | 0 | |
| 15 | Belgium |
1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 5 | −3 | 0 | |
| 16 | Egyesült Államok |
1 | 0 | 0 | 1 | 1 | 7 | −6 | 0 | |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ „FIFA World Cup Host annoucement decision”. [2018. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 24.)
- ↑ 1934 FIFA World Cup Italy:Preliminaries (angol nyelven). FIFA.com. [2008. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 30.)
- ↑ a b c 1934 FIFA World Cup Italy:Overview (angol nyelven). FIFA.com. [2008. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
- ↑ 1934 FIFA World Cup Italy:Teams (angol nyelven). FIFA.com. [2008. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 30.)
- ↑ 1934 FIFA World Cup Italy:Results (angol nyelven). FIFA.com. [2008. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 31.)
- ↑ 1934 FIFA World Cup Italy:Top goals (angol nyelven). FIFA.com. [2008. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
Források szerkesztés
- 1934 FIFA World Cup Italy. fifa.com. [2017. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 27.)
- World Cup 1934. rsssf.com. (Hozzáférés: 2016. december 27.)
- History of the World Cup (angol nyelven)
- 1934 FIFA World Cup Italy. globalsportsarchive.com. (Hozzáférés: 2024. április 6.)