1966-os Eurovíziós Dalfesztivál

11. Eurovíziós Dalfesztivál, Luxemburg


Az 1966-os Eurovíziós Dalfesztivál volt a tizenegyedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Luxemburg fővárosa, Luxembourg adott otthont. A helyszín a luxembourgi Villa Louvigny volt.

1966-os Eurovíziós Dalfesztivál
Villa Louvigny, Luxembourg,  Luxemburg

Döntő1966. március 5.
MűsorvezetőJosiane Shen
Rendező
csatorna
Luxemburg CLT
Győztes dalAusztria Udo Jürgens (Merci, Chérie)
Magyar versenyző
Szavazási rendszerMindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
Indulók száma18
Először
részt vevő
országok
Nulla pontos
dal
Monaco Monaco
Olaszország Olaszország
Meghívott előadókLes Haricots Rouges
Előző
Következő
◄1965
1967►
SablonWikidataSegítség

A résztvevők szerkesztés

A verseny mezőnye változatlan maradt az előző évihez képest, így ismét 18 dal versenyzett.

Először vett részt színes bőrű énekes a versenyen, a Hollandiát képviselő Milly Scott személyében.[1]

Az osztrák Udo Jürgens és az olasz Domenico Modugno egyaránt harmadszor vett részt a versenyen. Előbbi első, utóbbi utolsó helyen végzett ebben az évben.

Először fordult elő, hogy a dalverseny két későbbi műsorvezetője is szerepelt ebben az évben: a norvég énekesnő, Åse Kleveland 20 évvel később az 1986-os Eurovíziós Dalfesztivál műsorvezetője volt, a svéd énekesnő, Lill Lindfors pedig az 1985-ös Eurovíziós Dalfesztiválon látta el ugyanezt a feladatot.[1]

A verseny szerkesztés

Ekkor vezették be azt a szabályt, mely szerint mindegyik résztvevőnek a saját országának egyik hivatalos nyelvén kell énekelnie.

A norvég énekes volt az első nő, aki szakítva a hagyományokkal nem elegáns ruhában, hanem nadrágban adta elő dalát.[1] Ezzel szemben az Egyesült Királyságot képviselő Kenneth McKellar nagy feltűnést keltett azzal, hogy skót gyökerei előtt tisztelegve hagyományos skót szoknyát viselve adta elő a dalát. Az elért kilencedik helyezése 1978-ig a britek legrosszabb eredménye volt. Érdekesség, hogy egészen 2014-ig ez volt az egyetlen alkalom, hogy az Egyesült Királyság indulója lépett utolsóként színpadra.

A főpróba során az olasz énekes, Domenico Modugno elégedetlen volt a zenekarral, és mérgesen elhagyta a színpadot. Sokáig kétséges volt, hogy egyáltalán fellép-e, de végül előadta dalát.[1]

A versenyt Magyarországon élőben közvetítette a Magyar Televízió.

A szavazás szerkesztés

A szavazás nem változott az 1964-es versenyen bevezetett rendszerhez képest. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Németország volt az első szavazó, és az Egyesült Királyság az utolsó. A szavazás során három ország váltotta egymást az élen: az első szavazó után Belgium állt az élre, majd a belga pontok után három dal – a belga, a svéd és az osztrák – holtversenyben állt az élen. Ezt követően Ausztria állt az élre, majd előnyét végig őrizve zárt az élen, és még az is belefért, hogy az utolsó három szavazó mindegyikétől nulla pontot kapott. Összesen nyolc zsűri nem tartotta pontra érdemesnek a győztes dalt: ezek a német, a dán, a norvég, a finn, a svéd, a holland, az ír és a brit zsűri voltak. Emellett négy zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.

A szavazás során a luxemburgi közönség többször is kifejezte nemtetszését, amiért néhány zsűri egyértelműen a szomszédos országokra szavazott. Például a norvég zsűri mindhárom pontját a másik három skandináv országnak adta, illetve Svédország úgy végzett a második helyen, hogy tizenhat pontjából tizenötöt a szomszédos Dániától, Finnországtól és Norvégiától kapott. A füttyszó hamar nevetésbe váltott, amint a többi ország is hasonlóan szavazott: Spanyolország és Portugália egymásnak adta a maximális öt pontot, Hollandia Belgiumnak, Franciaország egyetlen pontját Monacótól kapta, majd amikor az ír zsűri az Egyesült Királyságnak adott öt pontot, már az ír szóvivő és a műsorvezetőnő is elnevette magát.[2] Egyértelművé vált, hogy a megnövekedett létszám mellett már nem praktikus, hogy az egyes zsűrik csak három dalt értékelhettek, így a következő évben megváltoztatták a szavazási rendszert.

Monaco és Olaszország dala pont nélkül zárta a versenyt. Mindkét ország először kapott nulla pontot. Rajtuk kívül az előző években rendre sikeres Egyesült Királyság és Franciaország is addigi legrosszabb helyezésével zárt. Az eredménylista másik végén Ausztria, Svédország, Norvégia és a holtversenyben negyedik Belgium és Írország mind addigi legjobb eredményét érte el.

Ausztria első és egészen 2014-ig egyetlen győzelmét aratta. A Merci Chérie című győztes dal előadása előtt Udo Jürgens egy szójátékkal – „Merci jury”, azaz „Köszönöm, zsűri” – köszönte meg a bizalmat.

Eredmények szerkesztés

# Ország Nyelv Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
01   Németország német Margot Eskens Die Zeiger der Uhr Az óra mutatói 10. 7
02   Dánia dán Ulla Pia Stop – mens legen er go’ Állj meg, amíg jó az út 14. 4
03   Belgium francia Tonia Un peu de poivre, un peu de sel Egy csipet bors, egy csipet só 4. 14
04   Luxemburg francia Michèle Torr Ce soir je t’attendais Ma este vártalak 10. 7
05   Jugoszlávia szlovén Berta Ambrož Brez besed Szavak nélkül 7. 9
06   Norvégia norvég Åse Kleveland Intet er nytt under solen Nincs új a nap alatt 3. 15
07   Finnország finn Ann Christine Playboy 10. 7
08   Portugália portugál Madalena Iglesias Ele e ela Ő és ő 13. 6
09   Ausztria német[a] Udo Jürgens Merci, Chérie Köszönöm drágám 1. 31
10   Svédország svéd Lill Lindfors és Svante Thuresson Nygammal vals Régi-új keringő 2. 16
11   Spanyolország spanyol Raphael Yo soy aquél Én vagyok az 7. 9
12   Svájc francia Madeleine Pascal Ne vois-tu pas? Nem látod? 6. 12
13   Monaco francia Tereza Bien plus fort Még erősebben 17. 0
14   Olaszország olasz Domenico Modugno Dio, come ti amo Istenem, mennyire szeretlek 17. 0
15   Franciaország francia Dominique Walter Chez nous Nálunk 16. 1
16   Hollandia holland Milly Scott Fernando en Filippo Ferdinánd és Fülöp 15. 2
17   Írország angol Dickie Rock Come Back to Stay Gyere vissza, hogy maradj 4. 14
18   Egyesült Királyság angol Kenneth McKellar A Man Without Love Egy férfi szerelem nélkül 9. 8
1.a: A dal tartalmazott egy-egy kifejezést francia nyelven is.

Ponttáblázat szerkesztés

Zsűrik
Össz                                    
  Németország 7 1 5 1
  Dánia 4 1 3
  Belgium 14 5 3 1 5
  Luxemburg 7 1 5 1
  Jugoszlávia 9 3 1 5
  Norvégia 15 1 3 3 3 5
  Finnország 7 3 3 1
  Portugália 6 1 5
  Ausztria 31 5 5 5 1 1 3 5 3 3
  Svédország 16 5 5 5 1
  Spanyolország 9 1 5 3
  Svájc 12 1 5 3 3
  Monaco 0
  Olaszország 0
  Franciaország 1 1
  Hollandia 2 1 1
  Írország 14 3 3 5 3
  Egyesült Királyság 8 3 5

Visszatérő előadók szerkesztés

Előadó Ország Előző év(ek)
Udo Jürgens   Ausztria 1964, 1965
Domenico Modugno   Olaszország 1958, 1959

Térkép szerkesztés

 
  Részt vevő országok

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1966-os Eurovíziós Dalfesztivál témájú médiaállományokat.