2011-es algériai tüntetések
| Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
A 2011-es algériai tüntetések tüntetéssorozat Észak-Afrika egyik legnagyobb országában, Algériában. A tüntetések legfőbb kiváltó okai a lakóhelyek hiánya és az alapvető élelmiszerek árainak emelkedése. A felkelés 2010. decemberben indult, és 2011. januárban folytatódott.
Tüntetések szerkesztés
2010. december szerkesztés
A lakásproblémák miatt december 29-én összetűzések alakultak ki Algír lakói és a rendőrök között. Legalább 53 ember megsebesült, 29-et pedig letartóztattak.[1]
2011. január 5–9. szerkesztés
Január 5. és 9. között Algéria nagyobb városainak szinte mindegyikében tüntetések és felkelések robbantak ki. Az olyan alapvető fogyasztási cikkek árai emelkedtek lényegesen, mint amilyen az étolaj, a cukor vagy a liszt. 2005 óta Algéria számos területén robbantak ki helyi zavargások, de ez az első eset, hogy az ország legtöbb tartományában egyszerre induljanak spontán megmozdulások. Január 10-re sikerült ezeket néhány városra korlátozni, de ott még tovább folytatódtak.[2] A 11-ére tervezett megmozdulásokat a rendőrség határozottan elfojtotta.[3]
Algériában az újév számos alapvető élelmiszer jelentős drágulását hozta magával.[4] Ezeknek egy része a világpiacon bekövetkezett változásokkal, más része a helyi szabályozással magyarázható.[5] A munkanélküliség miatt a szomszédos Tunéziában kitört példa nélküli tüntetések szintén hozzájárultak a kiéleződött helyzethez.[6] A helyzet következtében több helyen, elszórtan indultak megmozdulások. Koleánban például rögtönzött úttorlaszt emeltek.[7] Január 5-én egyszerre több helyen is zavargások törtek ki Algír Bab El Oued nevű körzetében,[8] a környező Foukában és Staoueliben, valamint Algéria második legnagyobb városában, Oranban. Ezeken kívül Djelfa, Boumerdes, Annaba, és Tipaza életét is zavargások nehezítették.[9] A fiatal tüntetők utakat torlaszoltak el, kerekeket gyújtottak fel, kormányzati épületeket foglaltak el. Ezekkel mind a megélhetés hirtelen megdrágulása ellen tiltakoztak.[10] Követeléseik között volt még a nyomornegyedek megtartása és a munkanélküliség csökkentése.[11] Több helyen ellenséges csoportokkal találkoztak, akik megpróbálták megakadályozni az akciójukat.
A következő napokban 20 vilajetben törtek ki zavargások. Ezek majdnem lefedték az ország északi partvidékét. Ez alól Kabília sem maradt kivétel.[12] A Szaharában olyan területeken törtek ki zavargások, mint például Ouargla[13] és Bechar.[14] A kormányzat épületeit – mindenekelőtt a városházákat – több helyen is heves támadások érték. A boltokat több helyen kifosztották vagy felgyújtották.[15] Több fosztogató oldalán kard lógott.[6] A január 7-ére és 8-ára tervezett labdarúgó mérkőzéseket törölték.[6]
Január 8-án a kormány beleegyezett, hogy ideiglenesen csökkentik a cukrot és az étolajat terhelő vám és adó mértékét.[2] Néhány területen korlátozták a hozzáférést a Facebook és a Twitter oldalaihoz.[16] Ennek ellenére a zavargások néhány helyen egészen 10-éig folytatódtak. Ilyen volt többek között Algír Bachdjarrah kerülete.[17] 11-ére a helyzet lecsillapodott. Ain Benian és Staoueli előre megszervezett tüntetését a rendőrség könyörtelenül elfojtotta.[3] A tüntetések alatt összességében 3 tüntető meghalt, 800 megsebesült, 1100 embert pedig letartóztattak. Kiskorúak is voltak közöttük.[18]
Január 13. Bouterfif öngyilkossága szerkesztés
Január 13-án Mohsen Bouterfif, miután Tebasában találkozott Boukhadra polgármesterével, felgyújtotta magát. Az elöljáró sem munkát, sem lakhatási lehetőséget nem tudott neki biztosítani. Az így szerzett sérülésekbe néhány napon belül bele is halt. Több száz fiatal tüntető vonult az utcákra, így a tartományi kormányzó menesztette a város első emberét. Azon a héten további három öngyilkossági kísérletről számoltak be.[19] Az Al Jazeera megjegyzése szerint az öngyilkosság "a szomszédos Tunézia vezetőinek elkergetéséhez vezető tüntetéseket kirobbantó önégetés visszhangja."[19] Ezt országszerte több tucatnyi önégetési kísérlet követte, melyek között akadtak sikeresek is. Ennek ellenére nem lett országos a tüntetéssorozat.
Az RCD felvonulása szerkesztés
A főleg kabil világi RCD párt bejelentette, hogy január 22-én felvonulást, demonstrációt tart a demokrácia érdekében. Mindezt annak ellenére megszervezi, hogy nem kapott rá engedélyt a kormányzattól.[20] (Az 1992 óta érvényben lévő szükségállapot szerint minden összejövetelt előre engedélyeztetni kell. Az engedély nélkül tartott gyűlések illegálisak.)
Februári események szerkesztés
Politikai jelentősége szerkesztés
Bár Algéria modern kori történetében még soha nem volt ilyen széles támogatású zavargás, politikai hatásai a mai napig még nem tisztázódtak. A zavargások résztvevői nem kötődnek egyetlen politikai párthoz, szervezethez vagy szakszervezethez sem.[5] Egyes elemzések azt is megemlítik, hogy a tüntetőknek nincs is politikai jelmondata.[21] Több ellenzéki csoport azonban a zavargások politikai vetületét hangsúlyozza. Mohamed Larbi Zitout volt diplomata, az ellenzék szóvivője szerint ez nem más, mint egy „lázadás, vagy talán az elnyomott nép forradalma”.[22] Ezzel párhuzamosan a Szocialista erők Frontja úgy reagált a kormány január 8-i árcsökkentésére, hogy: "A kormány nem tudja megvenni Algéria elhallgatását.”[23] A méretbeli különbségek ellenére a kormány ugyanúgy oszlatta fel ezt a tüntetést is, mintha csak helyi tiltakozás lenne. Az már a tiltakozás egyik megszokott formájának számított előtte is. Megpróbálták elkerülni, hogy mártírok szülessenek, és engedményeket is adtak. Visszatértek a régebbi megszokott állapothoz, mikor a Cevital vállalat bejelentési kötelezettség nélkül értékesíthetett élelmiszereket. Így a rendszer egészében már nem is tűnt olyan ijesztőnek.[24]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Scores hurt in Algeria protests – Africa. Al Jazeera English, 2010. december 30. (Hozzáférés: 2011. január 14.)
- ↑ a b AFP 10/01/2011
- ↑ a b El Watan, 11/01/2011. [2011. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ Le Temps 01/01/2011. [2011. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
- ↑ a b Hugh Roberts, Foreign Policy 10/01/2011. [2011. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ a b c Aljazeera English 08/01/2011
- ↑ DNA 01/05/2011. [2011. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ Radio Canada, 05/02/2011
- ↑ Le Matin, 05/02/2011
- ↑ El Watan, 06/01/2011. [2011. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ L'Expression, 06/01/2011. [2011. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ El Watan 10/01/2011. [2011. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ El Watan, 08/01/2011. [2011. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ DNA, 09/01/2011. [2011. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ Aljazeera English 07/01/2011
- ↑ DNA 10/01/2011. [2011. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ El Watan 10/01/2011. [2011. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ El Watan, 10/01/2011. [2011. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ a b Algerian dies from self-immolation
- ↑ AFP 19/01/2011
- ↑ L'Expression, 10/01/2011 Archiválva 2011. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, El Watan 09/01/2011 Archiválva 2011. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Aljazeera English 08/01/2011
- ↑ FFS, Déclaration du Secrétariat national 08/01/2011, "Le pouvoir ne peut pas acheter le silence des algériens". [2011. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
- ↑ MERIP 20/01/2011, Jack Brown. [2011. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 21.)
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
