Wikipédia

3103 Eger

kisbolygó

A 3103 Eger kisbolygó a színképe és pályájának naptávoli pontja alapján a Hungaria kisbolygók közé is tartozó, de az Apollo kisbolygókhoz hasonlóan napközelpontján a Föld pályáját is megközelítő kisbolygók egyike.

3103 Eger
Felfedezése
FelfedezőLovas Miklós [1]
Felfedezés ideje1982. január 20.[1]
Felfedezés helyePiszkéstető
NévadóEger
Alternatív név1982 BB
Pályaadatok
Epocha2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága284 632 084 km
(1,903 CsE)[1]
Perihélium távolsága135 675 921 km
(0,907 CsE)[1]
Fél nagytengely210 154 003 km
(1,405 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,354[1]
Orbitális periódus608,159 nap
1,67 év[1]
Közepes anomália227,691°[1]
Inklináció20,933°[1]
Felszálló csomó hossza129,824°[1]
Perihélium szöge253,954°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő1,5 km[1]
Forgási periódus5,706 h[1]
Albedó0,64[1]
Abszolút fényesség15,38[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 3103 Eger témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fölfedezése szerkesztés

1982-ben fedezte fel egy magyar csillagász, Lovas Miklós. Nevét Eger városáról kapta.

Pályája szerkesztés

Az Eger földsúroló kisbolygó, a Földet megközelítő Apollo típusú kisbolygók közé tartozik. Pályájának félnagytengelye azonban kinyúlik a Hungaria típusú kisbolygók 2 csillagászati egységnyi távolságára. Pályájának naptávolsága, – mint a színképe is – mutatja a Hungaria típusú kisbolygókkal való kapcsolatát. Minden öt évben jut nagyobb földközelségbe. A legutóbbi ilyen esemény 2016-ban volt, a következő 2021-ben következik be.

Színképe, összetétele szerkesztés

Ahogyan a Hungaria kisbolygók színképe, úgy az Eger színképe is egyenletesen emelkedő görbe a látható tartományban. Az Eger is a legjobb visszaverő-képességű kisbolygók közé tartozik. A ráeső napfénynek 30 százalékát veri vissza.

Az Eger és a Hungaria kisbolygók színképtípusa E. Ez a színkép az ensztatitos kondritok és az ensztatitos akondritok – az aubritok – színképéhez hasonló. Ma úgy tekintik, hogy az Eger a második olyan kisbolygó, amelynek az anyagáról erősen valószínűsítik, hogy ismert az anyaga. (Korábban ezt csak a 4 Vesta kisbolygóról gondolták). Ez a kőzetminta típus az aubritoké, az említtetett ensztatit akondritos meteorité.

Egy érdekesség szerkesztés

Amikor a németországi, nördlingeni becsapódási kráter anyagát elemezték, azt találták, hogy a nyomelemek alapján egy E típusú kondritos, vagy akondritos égitest becsapódása hozhatta létre a 25 kilométer átmérőjű Ries-krátert.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Gaffey, M. J.; Reed, K. L.; Kelley, M.. S. (1992): Relationship of E-type Apollo asteroid 3103 (1982 BB) to the enstatite achondrite meteorites and the Hungaria asteroids. Icarus, 100, no. 1, p. 95-109.
  • Janssens, M. J., Hertogen, J., Horn, W. and El Goresy, A., Geochemical data for Ries crater samples (abstract). Meteoritics, v. 14, p. 432. 1979
  • Janssens, M. J., Hertogen, J., Takahashi, H. and Palme, H., Meteoritic material at 4 large impact craters (abstract). EOS, v. 58, pp. 424–425. 1977
  • Morgan, J. W., Janssens, M.J., Hertogen, J,. Gros, J. and Takahashi, H., Ries impact crater, southern Germany: Search for meteoritic material. Geochimica et Cosmochimica Acta, v. 43, pp. 803–815. 1979
  • Morgan, J. W., Janssens, M.J., Hertogen, J. and Takahashi, H., Ries crater: An aubritic impact? (abstract). Meteoritics, v. 12, p. 319. 1977
  • Weismann, P. R., et al. (2008): Roseta target asteroid 2867 Steins: An unusual E-type asteroid. MAPS, 43, Nr. 5. 905-914. o.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=3103_Eger&oldid=25884624”