411

Ez a szócikk a 411. évről szól. A 411-es számról szóló cikket lásd itt: 411 (szám).

Évek: 406 – 407 – 408 – 409 – 410 – 411 – 412 – 413 – 414 – 415 – 416

Események szerkesztés

II. Theodosius császárt (keleten, nyugaton nincs consul ebben az évben) választják consulnak.
A lázadó Gerontius barbár segítséggel megostromolja és elfoglalja a galliai Viennát. Foglyul ejti II. Constanst, III. Constantinus fiát, akit aztán kivégeztet. Ezután ostrom alá veszi Constantinus fővárosát, Arelatét.
Itáliából megérkezik Honorius fővezére, Flavius Constantius hogy ő is leszámoljon Constantinusszal. Gerontius katonái átállnak hozzá. A menekülő Gerontiust saját katonái beszorítják egy házba, ahol öngyilkosságot követ el. III. Constantinus - miután felmentő seregét visszaverik - megadja magát. Bár szabad elvonulást ígértek neki, kivégzik és a fejét elküldik Honoriusnak.
Mogontiacumban (Mainz) egy galliai szenátor, Jovinus a burgundok és alánok támogatásával császárrá kiáltja ki magát.
A karthágói zsinaton Honorius küldötte, Marcellinus eretneknek nyilvánítja a donatistákat. Templomaikat elkobozzák és véresen leszámolnak velük, olyan kegyetlenséggel, hogy Hippói Augustinus - aki rendszeresen prédikált a donatizmus ellen - is felszólal az érdekükben.
A barbárok letelepednek Hispániában: a szvébek és hasding vandálok a mai Galíciában, az alánok a félsziget középső részén Lusitaniában és Carthago Nova régiójában, a siling vandálok pedig délen, a mai Andalúziában.

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 411 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz 411 témájú médiaállományokat.