433 Eros

földsúroló kisbolygó

A 433 Eros az elsőnek felfedezett (és az 1036 Ganymed után a második legnagyobb) földsúroló kisbolygó, mérete körülbelül 13 × 13 × 33 km. A kisbolygók róla elnevezett Amor-családjának (más elnevezéssel Apolló-Ámor családjának) a tagja. Az elsőnek felfedezett olyan kisbolygó, amely a Mars pályájánál közelebb kerül a Naphoz.

433 Eros
Felfedezése
FelfedezőCarl Gustav Witt
Felfedezés ideje1898. augusztus 13.
Felfedezés helye
  • Berlini obszervatórium[1]
  • Bamberg-Refraktor
NévadóErósz
Alternatív név1898 DQ; 1956 PC
Pályaadatok
EpochaSeptember 13, 2023
Aphélium távolsága1,783 CsE
Perihélium távolsága1,133 CsE
Fél nagytengely1,458 CsE
Pálya excentricitása0,223
Orbitális periódus643,1128260948 nap
Keringési periódus643,219 nap (1,76 év)
Átl. pályamenti sebesség24,36 km/s
Közepes anomália320,215°
Inklináció10,829°
Felszálló csomó hossza304,401°
Perihélium szöge178.664°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret13×13×33 km
Átlagos átmérő16,84 km
Átlagos sűrűség2,67 gramm/köbcentiméter
Forgási periódus5,27 h
Albedó
  • 0,16
  • 0,25
Színkép típusaS
Abszolút fényesség11,16
A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Eros kisbolygó volt a NEAR Shoemaker űrszonda célja, mely, miután több hétig, egyre közelebbi pályán keringett körülötte, 2001. február 12-én le is szállt felszínére, utána napokig működőképes maradt.

A kisbolygóról szerzett ismeretek a NEAR-Shoemaker látogatása után szerkesztés

 
Az Eros kisbolygó képe a közeledő űrszondáról

A NEAR Shoemaker űrszonda megközelítette, majd leszállt az égitest felszínére.

A kisbolygón a felszíni gravitációs gyorsulás erősen változó, mivel az Eros alakja hosszan elnyúló test, krumpli alakkal. A nappali hőmérséklet elérheti a 100 °C–t, amikor a kisbolygó perihéliumban van. Az éjszakai hőmérséklet elérheti a -150 °C-t. Az Eros sűrűsége 2,4 kg/dm³. Ez azonos a földkéreg sűrűségével. A kisbolygó 5,27 óra alatt fordul meg a forgástengelye körül.

 
Egy 5 km átmérőjű kráter az Eroson

Az égitest felszínét tanulmányozva a NEAR-Shoemaker felvételein a kutatók azt találták, hogy a kisbolygóról kidobott meteoritikus anyag forráshelye egyetlen nagy kráter. A krátert létrehozó becsapódás mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt történhetett. Oly mértékben átalakította ez a becsapódás az égitest felszínét, hogy a fél kilométernél kisebb kráterek eltűntek a kisbolygó felszínének majdnem a felén. Az ilyen méretű becsapódás rengéshullámai összetördelték a kisebb krátereket és be is temették őket.

 
Az Eros forgása
 
Ahogy az űrszonda leereszkedett az Eros felszínére, láthatóvá vált a felszínt borító regolit. A képen látható terület 12 méter átmérőjű

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 433 Eros témájú médiaállományokat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2023. október 18.)