Az 5 Astraea (a görög Αστραία szóból, régies írással Astræa) egy nagy, kisbolygóövbeli aszteroida. Felszíne erősen visszaveri a fényt, és valószínűleg nikkel-vas-keverékből áll, magnézium- és vas-szilikátokkal keverve.

5 Astraea
Felfedezése
FelfedezőKarl Ludwig Hencke
Felfedezés ideje1845. december 8.
Felfedezés helyeDrezdenko
NévadóAstraea
Ideiglenes név
  • 1969 SE
  • A845 XA
Kisbolygókategóriakisbolygóöv
Pályaadatok
EpochaSeptember 13, 2023
Aphélium távolsága459,202 Gm (3,070 CsE)
Perihélium távolsága310,688 Gm (2,077 CsE)
Fél nagytengely384,945 Gm (2,573 CsE)
Pálya excentricitása0,193
Orbitális periódus1507,676 d (4,13 a)
Átl. pályamenti sebesség18,39 km/s
Közepes anomália194,442°
Inklináció5,369°
Felszálló csomó hossza141,690°
Perihélium szöge357,530°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret167×123×82 km[1][2]
Átlagos átmérő106,699 km
Tömeg2,4×1018 kg
Átlagos sűrűség~2,7 g/cm³[3]
Felszíni gravitáció~0,023 m/s²
Szökési sebesség~0,062 km/s
Forgási periódus0,700 03 d (16,801 h)[2]
Albedó0,227 (mértani)[1]
Felszíni hőmérséklet~167 K
max: 263 K (-10 °C)
Színkép típusaS típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség8,7-től 12,92-ig
Abszolút fényesség7
Látszólagos méret0,15"-től 0,041"-ig
A Wikimédia Commons tartalmaz 5 Astraea témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Méretösszehasonlítás: az első tíz kisbolygó a Föld Holdjához hasonlítva. Az Astraea ötödik balról.

Az Astraeát K. L. Hencke fedezte fel ötödikként 1845. december 8-án. Az általa felfedezett két kisbolygó közül ez volt az első, a második a 6 Hebe. Amatőr csillagász és irodai dolgozó volt, aki a 4 Vesta után kutatott, mikor ráakadt az Astraeára.

Az Astreának nincsenek különleges fizikai tulajdonságai, fontosságát az adja, hogy a Vesta 1807-es felfedezése után 38 évvel találták meg, mikor már azt hitték, hogy csupán az addig megtalált négy létezik.

Jegyzetek szerkesztés

  • Yeomans, Donald K.: Horizons system (angol nyelven). NASA JPL. (Hozzáférés: 2007. március 20.)
  1. a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  2. a b M. J. López-Gonzáles & E. Rodríguez Lightcurves and poles of seven asteroids, Planetary and Space Science, Vol. 53, p. 1147 (2005).
  3. G. A. Krasinsky et al Hidden Mass in the Asteroid Belt, Icarus, Vol. 158, p. 98 (2002).

További információk szerkesztés