67P/Csurjumov–Geraszimenko

üstökös

A 67P/Csurjumov–Geraszimenko vagy Csurjumov–Geraszimenko egy üstökös, az ESA Rosetta űrszondájának célégitestje. A Tempel 1 után ez a második üstökös, amire ember alkotta tárgyat juttatnak, és az első, aminek felszínén műszereket helyeznek el.

67P/Csurjumov–Geraszimenko
Felfedezése
FelfedezőKlim Ivanovics Csurjumov, Szvetlana Ivanovna Geraszimenko
Felfedezés ideje1969
Felfedezés helyeAlmati
Névadó
  • Klim Csurjumov
  • Svetlana Gerasimenko
Alternatív név1969 R1, 1969 IV, 1969h, 1975 P1, 1976 VII, 1975i, 1982 VIII, 1982f, 1989 VI, 1988i
Pályaadatok
Epocha2456646,5
(2013. december 20.)
Aphélium távolsága5,6839 CsE
(2023. december 9.)
Perihélium távolsága1,2429 CsE
Földközel2015. aug. 13.
Fél nagytengely3,4630 CsE
Pálya excentricitása0,64113
Orbitális periódus2353,07606597 nap
Keringési periódus6,45 év
Közepes anomália8,8599274335°
Inklináció7,0418°
Felszálló csomó hossza50,160°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő3,4 km
Tömeg3,14 ±0,21 ×1012 kg
Átlagos sűrűség102 ±9 kg/m³
Felszíni gravitáció az egyenlítőnélm/s²
Forgási periódus12,76129 h
Forgási sebesség12,6 óránként
Albedó0,06
Felszíni hőmérséklet−90 °C
Abszolút fényesség12,9
A Wikimédia Commons tartalmaz 67P/Csurjumov–Geraszimenko témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felfedezés szerkesztés

Ezt az üstököst Klim Ivanovics Csurjumov fedezte fel a 32P/Comas Solá üstökösről készült felvételen. A felvételt Szvetlana Ivanovna Geraszimenko készítette 1969. szeptember 11-én az Alma-atai Csillagvizsgálóban. Csurjumov egy üstökösszerű objektumot vett észre a kép szélén, amelyről úgy gondolta, hogy a Comas Solá. Miután visszatért saját intézetébe, Kijevbe, az összes felvételt részletesebben megvizsgálták. Október 22-én felfedezték, hogy nem a Comas Soláról van szó, mert a várt helyétől 1,8° távolságra volt. További alapos vizsgálat során megtalálták a Comas Solát, a másik objektum pedig az új üstökös volt.

Hubble képek szerkesztés

A Rosetta küldetés előkészítéséhez, 2003. március 12-én a Hubble űrtávcső (HST) lefényképezte a Csurjumov-Geraszimenko üstököst. Egy 3D-s modellt alkottak meg, ami különböző látószögekből számítógép alkotta képekből áll.

Jellemzői szerkesztés

Keringési ideje 6,5 év, központi magjának átmérője nagyjából 4 km, excentricitása 0,6, inklinációja 7,1°. 1840 előtt teljesen megfigyelhetetlen volt nagy perihéliumtávolsága (4 CsE) miatt. Közben a Jupiter gravitációs hatása ezt a távolságot 3 CsE-re csökkentette. 1959-ben egy újabb Jupiter-megközelítés a perihéliumot 1,28 CsE-re állította. A Csurjumov–Geraszimenko azóta ezen a pályán kering.

Maga az égitest nem egyetlen üstökös, hanem "bináris érintkező", egymásba kapcsolódott két objektum. Hőmérséklete miatt bizonyos, hogy nem csak jég, hanem porral borított területei is vannak.

Felszíne ultraviola fényben a szénpornál is feketébb. A vártnál kevesebb vízjég látható a felszínén.[1]

A Rosetta űrszonda Spectrometer for Ion and Neutral Analysis (ROSINA) műszerének mérései alapján az üstökös kómájában az alábbi molekulákat mutatták ki: víz, szén-dioxid, metán, nyomokban nitrogén és kén.[2]

A kisebbik nyúlvány mérete 2,6 × 2,3 × 1,8 km, a nagyobbik 4,1 × 3,3 × 1,8 km. Teljes térfogata 21,4 km³, és a Radio Science Instrument mérései szerint a tömege 10 milliárd tonna, ebből a sűrűsége 470 kg/m³.[3]

A tudósok 19 tartományt különböztetnek meg, amiknek a hagyományoknak megfelelően egyiptomi istenek neveit adják és a talaj típusának megfelelően csoportosítják.

Az üstökös felszínéről nagy mennyiségű vízpára távozik.

 
Fantáziarajz a Rosetta (űrszonda) 2014 szeptemberi közelítéséről az üstököshöz
 
Kezdetleges 3D ábra a magról a Hubble-űrtávcső 2003-as megfigyelései alapján

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés