A biológiai sokféleség gócterületei

A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai – a biodiverzitás veszélyeztetett globális központjai, olyan biogeográfiai régiók, ahol kivételesen jelentős a biológiai sokféleség, és amelyet az emberi tevékenység veszélyeztet.[1][2]

Norman Myers 1988-ban[3] és 1990-ben írt a koncepcióról a The Environmentalist c. tudományos folyóiratban,[4] majd Myers és mások alapos elemzését követően a koncepciót felülvizsgálták és 2000-ben két publikációban jelentették meg.[5][6]

Ahhoz, hogy egy terület a Myers által 2000-ben felállított koncepció szerint biodiverzitás gócterületnek vagy hotspotnak minősüljön, két szigorú kritériumnak kell megfelelnie:

  1. legalább 1500 endemikus edényes növényfajjal kell rendelkeznie (a világ összes növényfajának több mint 0,5%-val)
  2. vegetációja csupán 30%-ban, vagy ennél kisebb mértékben maradt eredeti állapotában – más szavakkal, veszélyeztetettnek kell lennie.[6]

Globálisan 36 zóna felel meg ennek a meghatározásnak.[7] Ezeken a területeken él a világ növény-, madár-, emlős-, hüllő- és kétéltűfajainak közel 60%-a, mely fajok nagy része endemikus. Ezen gócterületek némelyike akár 15 000 endemikus növényfajjal is rendelkezik, és némelyek elveszítették természetes élőhelyük 95%-át.[7]

A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai a bolygó felszínének mindössze 2,4%-át teszik ki.[2] Myer eredetileg tíz gócterületet vagy hotspotot azonosított;[1] jelenleg 36 ilyen területet tartanak számon, melyek eredetileg a szárazföld több mint 15,7%-át fedték le, de mára területük körülbelül 85%-át elveszítették.[8] Azélőhelyvesztés az oka annak, hogy a világ szárazföldi fajainak körülbelül 60%-a a szárazföld mindössze 2,4%-án él. A nagymértékű erdőirtás miatt a trópusi Andok, a Fülöp-szigetek, Közép-Amerika és a Szunda-szigetek valószínűleg elveszítik növény- és gerinces fajaik nagy részét.[9] Hasonló a helyzet a Karib-térségben, például Haiti és Jamaica endemikus növényeire és gerinces fajaira komoly nyomás nehezedik a gyors ütemű erdőirtás következtében.

Gócterület vagy hotspot megőrzési kezdeményezések szerkesztés

A biodiverzitás gócterületeinek csak egy kis százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt. Számos nemzetközi szervezet dolgozik a biológiai sokféleség gócterületeinek megőrzésén.

  • A Critical Ecosystem Partnership Fund (CEPF) egy civil szervezet, amely finanszírozza és technikai segítséget nyújt civil szervezeteknek a Föld biológiai sokféleségében leggazdagabb régióinak védelme érdekében, ideértve a biodiverzitás gócterületeit, a nagy biodiverzitású biotópokat és tengeri régiókat is.
  • A Természetvédelmi Világalap okológiai és geográfiai szempontok figyelembevételével felosztotta a Földet Ökorégiókra. Majd kiválasztotta a Globális top 200 Ökorégiót, olyan területeket, melyek a biodiverzitás globális megőrzése szempontjából elsőbbséget kell hogy élvezzenek. A kiválasztás szempontjai, a fajgazdagság, endemizmusok, taxonómiai egyediség, különleges ökológiai vagy evolúciós jelenségek és globális ritkaság. Minden biodiverzitási gócterület vagy hotspot tartalmaz legalább egy Globalis top 200 ökorégiót.
  • A Birdlife International 218 „endemikus madár élőhelyet ” (EBA) azonosított, amelyek mindegyike két vagy több olyan madárfajt tartalmaz, amelyek sehol máshol nem találhatók, továbbá több mint 11 000 nemzetközileg fontos madárfaj megőrzési területet azonosított világszerte (IBA)
  • Plant life International koordinálja a fontos növénymegőrzési területek azonosítását és kezelését célzó programokat.
  • Az Alliance for Zero Extinction tudományos szervezetek és természetvédelmi csoportok kezdeményezése, amelyek együttműködve a világ legveszélyeztetettebb endemikus fajaira összpontosítanak. 595 helyszínt azonosítottak, köztük számos egyben a madárvilág szempontjából fontos területet (IBA) is.
  • A National Geographic Society elkészítette a gócterületek vagy hotspotok világtérképét,[10] valamint a Biodiverzitás Gócterületek vagy Hotspotok[11] térinformatikai rendszerben használható digitalizált változatát (ESRI shapefile) és metaadatait, beleértve az egyes gócterületek vagy hotspotok veszélyeztetett állatvilágára vonatkozó adatait is, amelynek 2016-os állapota letölthető ITT.
  • A Kompenzációs Erdőgazdálkodási és Tervezési Hatóság (CAMPA) igyekszik ellenőrizni az erdők pusztítását Indiában.

Megoszlás régiónként szerkesztés

 
A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai. Az eredeti ajánlat zölddel, a hozzáadott régiók pedig kékkel.

Észak- és Közép-Amerika

A Karib-térség

Dél Amerika

Európa

Afrika

Közép-Ázsia

  • Közép-Ázsia hegyvidéke (31)

Dél-Ázsia

Délkelet-Ázsia és Ázsiai Csendes-óceán

  • Kelet-Melanéziai-szigetek (34)
  • Új-Kaledónia (23)
  • Új-Zéland (24)
  • Fülöp-szigetek (18)
  • Polinézia-Mikronézia (25)
  • Kelet-Ausztrália mérsékelt égövi erdői (35)
  • Délnyugat-Ausztrália (22)
  • Az indiai Sundaland és Nicobar-szigetek (16)
  • Wallacea (17)

Kelet-Ázsia

  • Japán (33)
  • Délnyugat-kínai hegyvidék (20)

Nyugat-Ázsia

A gócterületek vagy hotspotok kritikája szerkesztés

A biodiverzitás gócterületeinek vagy hotspotjainak koncepciója nagy népszerűsége miatt némi kritikát váltott ki. Tanulmányukban Kareiva és Marvier (2003)[14] amellett érvelnek, hogy a biológiai sokféleség gócterületei vagy hotspotjai:

  • Nem megfelelően reprezentálják a fajgazdagság egyéb formáit (pl. teljes fajgazdagságot vagy veszélyeztetett fajgazdagságot).
  • Az edényes növények mellett más taxonokat nem reprezentálnak megfelelően (pl. gerinceseket vagy gombákat).
  • Kisebb léptékben fajgazdag területeket nem véd.
  • Nem veszi figyelembe a földhasználati/hasznosítási szokások megváltoztatását. A gócterületek vagy hotspotok olyan régiókat képviselnek, amelyek élőhelyeik jelentős csökkenését szenvedték el, de ez nem jelenti azt, hogy jelenleg is élőhely-veszteséget szenvednek el. Másrészt a viszonylag sértetlen régiók (pl. az Amazonas-medence ) viszonylag csekély területvesztést szenvedtek el, de jelenleg rendkívüli csökkennek az itt található élőhelyek.
  • Nem védi az ökoszisztéma szolgáltatásokat .
  • Nem veszi figyelembe a filogenetikai sokféleséget.[15]

A közelmúltban megjelent cikkek rámutattak arra, hogy a biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai (és sok más szempontból prioritást élvező régió) nem foglalkoznak a költség fogalmával.[16] A biodiverzitási gócterületek vagy hotspotok azonosításának célja nem egyszerűen az, hogy lehatárolják azokat a régiókat, amelyek biodiverzitás szempontjából nagy értéket képviselnek, hanem az, hogy megőrzési szempontból is előtérbe kerüljenek. Az azonosított régiók közé egyaránt tartoznak a fejlett világ (pl. Kalifornia Florisztikai tartomány ), valamint a fejlődő országok egyes régiói (pl. Madagaszkár). A biodiverzitás gócterületeinek vagy hotspotjainak kijelölései nem veszik figyelembe az egyes területeken belül a partvidéki és a belső szárazföld arányának a természetvédelmi jelentőségét, mely arány több nagyságrendbeli különbséget is mutathat egyes területek között. Mindazonáltal megőrzésre rendelkezésre álló erőforrások is hasonlóan nagy különbségeket mutatnak.

Hivatkozások szerkesztés

További irodalom szerkesztés

Külső linkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Biodiversity Hotspots in India. www.bsienvis.nic.in
  2. a b Why Hotspots Matter. Conservation International
  3. Myers (1988). „Threatened biotas: "Hot spots" in tropical forests”. Environmentalist 8 (3), 187–208. o. DOI:10.1007/BF02240252. PMID 12322582.  
  4. Myers, N. The Environmentalist 10 243-256 (1990)
  5. Russell A. Mittermeier, Norman Myers and Cristina Goettsch Mittermeier, Hotspots: Earth's Biologically Richest and Most Endangered Terrestrial Ecoregions, Conservation International, 2000 ISBN 978-968-6397-58-1
  6. a b Myers (2000). „Biodiversity hotspots for conservation priorities”. Nature 403 (6772), 853–858. o. DOI:10.1038/35002501. ISSN 0028-0836. PMID 10706275.  
  7. a b Biodiversity hotspots defined. Critical Ecosystem Partnership Fund. Conservation International. (Hozzáférés: 2020. augusztus 10.)
  8. Biodiversity Hotspots. www.e-education.psu.edu
  9. Brooks (2002. augusztus 1.). „Habitat Loss and Extinction in the Hotspots of Biodiversity”. Conservation Biology 16 (4), 909–923. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.2002.00530.x. ISSN 0888-8892.  
  10. Conservation International. The Biodiversity Hotspots, 2010. október 7. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  11. Conservation International. The Biodiversity Hotspots, 2010. október 7. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  12. North American Coastal Plain. Critical Ecosystem Partnership Fund. (Hozzáférés: 2019. február 7.)
  13. Noss (2015). „How global biodiversity hotspots may go unrecognized: lessons from the North American Coastal Plain”. Diversity and Distributions 21 (2), 236–244. o. DOI:10.1111/ddi.12278.  
  14. Kareiva (2003. április 25.). „Conserving Biodiversity Coldspots: Recent calls to direct conservation funding to the world's biodiversity hotspots may be bad investment advice”. American Scientist 91 (4), 344–351. o. DOI:10.1511/2003.4.344. ISSN 0003-0996. (Hozzáférés: 2022. május 10.)  
  15. Daru (2014). „Spatial incongruence among hotspots and complementary areas of tree diversity in southern Africa”. Diversity and Distributions 21 (7), 769–780. o. DOI:10.1111/ddi.12290.  
  16. Possingham (2005. augusztus 1.). „Turning up the heat on hotspots” (angol nyelven). Nature 436 (7053), 919–920. o. DOI:10.1038/436919a. ISSN 1476-4687. PMID 16107821. (Hozzáférés: 2022. május 10.)  
  17. Hotspots of endemic terrestrial invertebrates in southern Greece. (Hozzáférés: 2022. május 17.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Biodiversity_hotspot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.