A fényes Istenarcot

római katolikus egyházi népének

A fényes Istenarcot kezdetű római katolikus egyházi népének a Szent vagy, Uram! gyűjtemény 61. számú, Johann Sebastian Bach: Herzlich tut mich verlangen című - BWV 727-es jelzetű korálelőjátéka dallamára, a nagyböjt idején énekelt mű.

A fényes Istenarcot
Műfajmagyar egyházi népének
DallamJohann Sebastian Bach: Herzlich tut mich verlangen (BWV 727)
Hangfajmoll
A kotta hangnemed-moll
SorokA A B Bk
Hangterjedelem1–7 1–7 3–8 1–8
Kadencia1 (1) 5
Szótagszám23 23 23 23

Szövege szerkesztés

A fényes Istenarcot vér s fájdalom fedi:
Mint küzde szörnyű harcot, hallgatva hirdeti.
A főn, mely égi bérre százszorta érdemesb,
Szúr vad tövis füzére, így még dicsôbb, nemesb.

Ó Isten Egyszülötte, mindenható király;
S most gyôz a düh felette, csúfos halált kínál.
Nincs benne semmi épség, letört virág a test,
S mégis mily égi szépség, mit rózsa pírja fest.

Alázva, törten állok a szent kereszt alatt,
E könny legyen a zálog, mily hőn sirattalak!
E könny szívem tanúja, hogy már híven szeret,
Ó vedd szívedbe újra, itt adj örök helyet!

Dallama szerkesztés

 

Más szöveggel szerkesztés

Ének a Fájdalmak Férfiáról címmel;

Szent arcod ékessége, jaj, hol van, Jézusom?
És hol van szemed fénye? Elrejti fájdalom.
Nincs benned semmi épség, ott haldokolsz a fán,
és tested csupa kékség, az ütlegek nyomán.

Mint áldozati bárány, ha oltárra kerül,
te véred ontod némán, az Írás teljesül.
Ó szánj meg, Uram, nézd el sok balgaságomat,
megvallom szájjal, szívvel, hogy Isten Fia vagy! [1]

Érdekesség szerkesztés

Az éneket evangélikus himnuszként is éneklik istentisztelet keretében.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés