A falu rossza
A falu rossza népszínmű három felvonásban, Tóth Ede legnépszerűbb műve. A Nemzeti Színház 1874. évi irodalmi pályázatán a huszonnégy benyújtott kézirat közül Tóth Edének ez a munkája nyerte el a száz arany pályadíjat.
| A falu rossza | |
 | |
| Az első kiadás | |
| Adatok | |
| Szerző | Tóth Ede |
| Műfaj | népszínmű |
| Eredeti nyelv | magyar |
| Cselekmény helyszíne | Felső-Borsod vidéke |
| Cselekmény ideje | 1870-es évek |
| Premier dátuma | 1875. január 15. |
| Premier helye | Nemzeti Színház |
| Díjak | |
| Nemzeti Színház 1874. évi pályázatának nyertese | |
Zenéje Erkel Gyulától való, de a dalbetéteket nem ő maga szerezte, hanem Simonffy Kálmán, Szentirmay Elemér és mások népdalaiból állította össze.
Személyek szerkesztés
.jpg)
- Feledi Gáspár, gazdag falusi földmívelő
- Lajos, Boriska, gyermekei
- Bátki Tercsi, árva, Feledi Gáspár gyámsága alatt
- Göndör Sándor, szolgalegény
- Finum Rózsi, menyecske
- Csapó, gazdaember
- Csapóné, Sulyokné, Tarisznyásné, módos asszonyok
- Egy öreg paraszt
- Megyei csendbiztos
- Kónya, kántortanító
- Gonosz Pista, bakter
- Gonoszné
- Cserebogár Jóska, szőlőpásztor
- Czene, cigányprímás
- Ádus, vén cimbalmos
- A "Makkhetes" korcsmáros
- Neje
- Jóska, béres
Cselekménye szerkesztés
A falu bírójának, Feledi Gáspárnak két gyermeke és egy neveltlánya van. Fia, Lajos épp a neveltlányt, Bátki Tercsit készül eljegyezni. Tercsi éveken át Göndör Sándor parasztlegény szerelme volt, aki még most is bolondul érte; a kocsmában duhajkodik, nem tud a szakításba belenyugodni. Feledi bíró a vígkedélyű, állandóan legények után járó Finum Rózsi által próbálja Sándor fejét elcsavartatni, de hiába. Göndör Sándor megjelenik a háznál, kérdőre vonja Tercsit és rálő, majd pisztolyát önmaga felé fordítja, de lefogják.
Amikor egy évvel később Göndör Sándor a fogságból hazajön, Tercsi és Lajos már házasok. Kora hajnalban Feledi kisebbik gyermeke, Boriska kimerészkedik az utcára, hogy meglesse a kocsmában dorbézoló Sándort, aki után régóta epekedik. A dolog nem marad titokban (Gonosz Pista meglátja őt és kikotyogja), apja dühében kitagadja. A folyóparton barangolva Boriska váratlanul a falut örökre elhagyni készülő Sándorral találkozik. Megvallja szerelmét, de a legény nem veszi komolyan, mire a lány a folyóba veti magát, Sándor meg ijedten utána. A bíró házában már azt hiszik, Boriska vízbefulladt (kendőjét Gonosz Pista megtalálta). Amikor Sándorral együtt megjön és bevallja szerelmét, a „falu rossza” pedig javulását ígéri, Feledi bíró áldását adja a párra.
Sikere szerkesztés
A falu rossza a közönség viharos tetszése mellett került színre a Nemzeti Színházban 1875. január 15-én. Azt követően az ország több színpadán is éveken át sikerrel játszották. A bemutató előadásán Göndör Sándort Tamási (Tamássy) József, Finum Rózsit Blaha Lujza, Gonosz Pistát Újházi Ede alakította. Az első vidéki előadás 1875. február 2-án volt Szegeden, és a század végéig az ország legtöbb színháza állandóan műsorán tartotta. Bécsben 1879-ben adták elő; lefordították román, szerb, szlovák és finn nyelvre is; oroszul 1894-ben játszották a moszkvai közönség előtt. Századik előadása 1886-ban volt a Népszínházban.
Értékeléséből szerkesztés
Mikszáth Kálmán megjegyzése: „Egy Tóth Ede kellett és egy Blaháné egyszerre, hogy a magyar népszínmű oly pompában tündököljön, mint ahogy tündökölt, s hogy necsak gyönyörködtessen idehaza, de hódítson is.”[1]
Pintér Jenő véleménye: „Ebből a népszínműből, ha mindjárt stilizálva is, meg lehet ismerni a régi magyar falu egész életét. Alakjai kitűnő megfigyelő erőről tanúskodnak, jeleneteiben megelevenedik a sajóvidéki népélet számos jellemző mozzanata.”
Az 1960-as évek közepének irodalomtörténetéből: „A falu rosszával Tóth Ede végképp elvágta a műfaj igazi megújulásának lehetőségeit… A népszínmű Tóth Edének köszönhette, hogy elvesztette korábbi társadalombíráló jellegét, s holmi stilizált műfajjá vált...”, bár azért „bizonyos valóságábrázoló elemekkel gazdagította a műfajt”.[2]
Ugyanebben az időből egy másik vélemény: „Tóth Ede Csepreghy sikerei után lépett fel, és kurta munkásságának van legalább annyi érdeme, hogy ő megpróbált visszakanyarodni a Szigligeti-féle kezdetekhez. Népszínművei, köztük a híres A falu rossza, olyanok ismét, mintha előfutárai lennének a – már soha meg nem születő – XIX. századi magyar népdrámának.”[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Mikszáth Kálmán: Cikkek és beszédek / A népszínmű sorsa, 1881. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
- ↑ szerk.: Sőtér István: A magyar irodalom története IV.. Budapest: Akadémiai Kiadó, 519. o. (1965). ISBN 963-05-1642-X. Hozzáférés ideje: 2011. március 7.
- ↑ Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 639. o. (1962)
Források szerkesztés
- Tóth Ede A falu rossza a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. A dráma fejlődése c. alfejezet) (1930–1941)
- Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 639–641. o. (1962)