A hetedik pecsét (film)
A hetedik pecsét, (eredeti cím: Det sjunde inseglet) 1957-ben bemutatott fekete-fehér svéd film Ingmar Bergman rendezésében. A film alaptémája egy keresztes lovag hazatérése szülőhazájába, a 10 éve nem látott és azóta pestis tizedelte Svédországba. A film legnevezetesebb – azóta klasszikussá vált – jelenete a lovag és a Halál közti sakkpárbaj ábrázolásai. Rendezője, illetve Max von Sydow számára ez a film hozta meg az első komolyabb sikert. A cím utalás a Jelenések könyvére.
| A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet) | |
| 1962-es svéd film | |
 | |
| Block sakkjátszmára hívja a halált | |
| Rendező | Ingmar Bergman |
| Producer | Allan Ekelund |
| Alapmű | Wood painting |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Ingmar Bergman |
| Főszerepben | Max von Sydow Gunnar Björnstrand Bengt Ekerot Nils Poppe |
| Zene | Erik Nordgren |
| Operatőr | Gunnar Fischer |
| Vágó | Lennart Wallén |
| Jelmeztervező | Manne Lindholm |
| Gyártás | |
| Gyártó | Svensk Filmindustri (SF) |
| Ország |  Svédország |
| Nyelv | svéd |
| Játékidő | 96 perc |
| Költségvetés | 150 000 USD (becsült)[1] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Svensk Filmindustri |
| Bemutató |  1957. február 16. 1958. október 13. |
| Díj(ak) | Cannes-i fesztivál - a zsűri különdíja |
| Korhatár | .svg){kind=icon} II. kategória (F/0602/J) |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A hetedik pecsét témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Történet szerkesztés
A kiábrándult keresztes lovag Antonius Block (Max von Sydow) és fegyverhordozója Jöns (Gunnar Björnstrand) a harcok után hazatér a pestis sújtotta Svédországba. Megérekezésük után Block rögtön találkozik a Halállal (Bengt Ekerot), akit egy sápadt, fekete csuklyás szerzetesszerű alak személyesít meg. Block, aki éppen egy sakkjátszma közepén van, kihívja a Halált egy mérkőzésre, abban a reményben, hogy míg a játék folytatódik képes időt nyerni. A Halál beleegyezik, és elkezdik a játékot.
A film többi szereplője nem látja a Halált, és amikor a sakktábla különböző időpontokban előbukkan a történetben, azt hiszik, hogy a lovag egyedül játszik.
A lovag és fegyverhordozója a Block-vár felé tart. Útközben vándorszínészekkel találkoznak, Joffal (Nils Poppe), feleségével Miával (Bibi Andersson), kisgyermekükkel Mikaellel és a "színigazgató" Jonas Skattal (Erik Strandmark). Jofnak különböző látomásai vannak, főleg angyalokról, de ezeket Mia szkeptikusan fogadja.
Block és Jöns belép egy templomba, melynek freskóján a táncoló Halál látható. Jöns rajzol egy kis figurát magáról, majd ezt mondja: "Ez itt a fegyverhordozó Jöns, aki kineveti a Halált. Az ő világa egy Jöns-világ, csak magában hisz. Minden nevetséges, beleértve maga is: "értelmetlen a Mennyország, a Pokol pedig nem érdekli." Block a gyóntatófülkében beszél egy paphoz: "Ma találkoztam a Halállal, sakkot játszunk. Az életem egy hiábavaló törekvés volt, egy vándorlás, egy nagy vita értelem nélkül. Nem érzek keserűséget vagy önvádat, mert az emberek többségének élete ugyanilyen. De a haladékomat értelmes cselekedetre fogom fordítani." Miután a sakkjátszma stratégiájáról kezd beszélni rájön, hogy a gyóntatófülkében a Halál ült. Gyorsan elhagyják a templomot.
Nem sokkal ezután Jöns egy elhagyott faluban keres vizet, ahol megment egy néma cselédlányt (Gunnel Lindblom) a megerőszakolástól. Felismeri a teológus Ravalt (Bertil Anderberg), aki tíz éve rábeszélte Blockot, hogy hagyja ott feleségét, és menjen a Szentföldre harcolni a keresztesekkel. Jöns megígéri a férfinek, hogy megjelöli az arcát, ha még egyszer találkoznak. A lány csatlakozik Jönshöz. A trió beér a városba, ahol a kis színtársulat szerepel. Skat bemutatja a közönségnek Jofot és Miát, majd elcsábítja a kovács Plog (Åke Fridell) feleségét Lisát (Inga Gill), akivel megszökik. Jof és Mia tréfás előadását egy flagelláns menet szakítja félbe.
Jof betér a helyi fogadóba, ahol beleköt Raval, és arra kényszeríti, hogy az asztalon táncoljon, mint egy medve. Jöns is felbukkan, aki állja a szavát, egy tőrrel megvágja Raval arcát. Block közben Miával van egy pikniken, epret esznek és tejet isznak hozzá. A lovag felszabadultan érzi magát, meghívja Miát a férjével együtt a várába, ahol biztonságban lehetnek a pestis elől.
Skat és Lisa az erdőben vannak. A nő elégedetlen a férfivel, ezért visszatér kovács férjéhez. Megjelenik a Halál, aki elől Skat egy fára menekül, de az elkezdi vágni alatta, mondván, hogy lejárt az ideje. Skat arra hivatkozik, hogy a színészekre speciális szabályok vonatkoznak, erre azt a választ kapja, hogy "az előadás haláleset miatt elmarad".
Raval is megjelenik, aki haldoklik a pestisben, és vízért könyörög. A cselédlány adni akar neki, de Jöns megállítja. Jof azt mondja Miának, hogy látja ahogy Block sakkozik a Halállal, és úgy dönt, hogy elmenekül a családjával, addig míg a Halál el van foglalva.
Amikor a Halál kijelenti, hogy senki sem menekül meg, Block fellöki a sakkfigurákat megzavarva a Halált, hogy Jof családja el tudjon menekülni. A Halál visszahelyezi a bábukat a táblára, majd a következő lépéssel megnyeri a mérkőzést. Kijelenti, hogy amikor újra találkoznak, akkor eljön Block ideje - és a vele utazóké - és elviszi őket. Mielőtt a Halál távozna megkérdi a lovagot, hogy sikerült-e véghezvinnie egy értelmes cselekedetet. Block igennel válaszol.
Block újra találkozik feleségével, Karinnal (Inga Landgré), aki egyedül várja a várban, miután a szolgálók elmenekültek. Jönsszel és a cselédlánnyal egy utolsó vacsorán vesznek részt, mielőtt a Halál megjelenik. Block Istenhez imádkozik: "Könyörülj rajtunk, mert kicsik, ijedtek és tudatlanok vagyunk."
Eközben a kis család egy viharba kerül, melyet Jof úgy értelmez, hogy ez a "Halál angyala és ő nagyon nagy." Másnap reggel Jof megpillantja a lovagot és a követőit, akik a hegy fölött egy ünnepélyes haláltáncot járnak a Halállal a nyomukban.
Szereposztás szerkesztés
| Szereplő | Színész | Magyar hangok[2] |
|---|---|---|
| Antonius Block | Max von Sydow | Ujréti László |
| Jöns | Gunnar Björnstrand | Vass Gábor |
| Halál | Bengt Ekerot | Tordy Géza |
| Jof | Nils Poppe | Felföldi László |
| Mia, Jof felesége | Bibi Andersson | Kiss Erika |
| néma cselédlány | Gunnel Lindblom | Földesi Judit |
| Karin, Block felesége | Inga Landgré | Kökényessy Ági |
| Plog, a patkolókovács | Åke Fridell | Kristóf Tibor |
| Lisa, a patkolókovács felesége | Inga Gill | Csere Ágnes |
| Jonas Skat, a színész | Erik Strandmark | Buss Gyula |
| Raval | Bertil Anderberg | Ujlaki Dénes |
| boszorkány | Maud Hansson | Báthory Orsolya |
| Albertus Pictor, templomi festő | Gunnar Olsson | Izsóf Vilmos |
| szerzetes | Anders Ek | Sörös Sándor |
| fiatal szerzetes | Lars Lind | |
| kereskedő | Benkt-Åke Benktsson | |
| gazda | Tor Borong | |
| cseléd | Gudrun Brost | |
| fogadós | Harry Asklund |
A produkció szerkesztés
Bergman eredetileg színdarab formájában írta meg a történetet Trämålning címmel a Malmői Városi Színház színészhallgatói számára. Első alkalommal egy rádiójáték formájában adták elő 1954-ben Bergman rendezésében. Szintén ő rendezte a következő tavasszal Malmőben a színházban, majd ősszel Stockholmban is színpadra került Bengt Ekerot rendezésében, aki később a filmváltozatban a Halált játszotta.
A hetedik pecsét forgatókönyvét Bergman a Karolinska kórházban kezdte írni, ahol gyomorpanaszokból lábadozott. A projekthez csak az Egy nyári éj mosolya cannes-i sikere után kapott zöld utat. Végül ötször írta újra a forgatókönyvet, a film költségvetését megközelítőleg 150 ezer dollárban állapították meg.
Két jelenet kivételével mindent a solnai Filmstaden stúdióiban vettek fel. Kivétel volt a híres tengerparti nyitójelenet, melyben Block a Halállal sakkozik, és a végén a haláltánc. Mindkét jelenet Skåne tartomány északnyugati, sziklás, meredek partjainál lett felvéve.
Díjak és jelölések szerkesztés
- Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (1957)
- díj: a zsűri különdíja – Ingmar Bergman
- jelölés: Arany Pálma – Ingmar Berman
- Sant Jordi-díj (1962)
- díj: az év filmje – Ingmar Berman
- legjobb külföldi rendező – Ingmar Berman
- Fotogramas de Plata (1962)
- díj: legjobb külföldi színész – Max von Sydow
- Italian National Syndicate of Film Journalists (1961)
- díj: Ezüst Szalag (legjobb rendező - külföldi film) – Ingmar Bergman
- Cinema Writers Circle Awards, Spanyolország (1962)
- díj: legjobb külföldi film
- díj: legjobb külföldi rendező – Ingmar Berman
Jegyzetek szerkesztés
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a The_Seventh_Seal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- A hetedik pecsét a PORT.hu-n (magyarul)
- A hetedik pecsét az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A hetedik pecsét a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A hetedik pecsét a Box Office Mojón (angolul)
