Cseppfoltos halción
A cseppfoltos halción (Actenoides lindsayi) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Cseppfoltos halción | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A hím
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Actenoides lindsayi (Vigors, 1831) | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Cseppfoltos halción témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Cseppfoltos halción témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1831-ben, a Dacelo nembe Dacelo lindsayi néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Actenoides lindsayi lindsayi (Vigors, 1831)
- Actenoides lindsayi moseleyi Steere, 1890[2]
Előfordulása szerkesztés
A Fülöp-szigetek tartozó Luzon, Catanduanes, Marinduque, Negros és Panay szigetein honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint vidéki kertek. Állandó nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 26 centiméter.[5]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal, csigákkal és kisebb gerincesekkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe elég nagy, egyedszáma viszont csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2019. február 17.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 6.)