Adolfo Wildt
Adolfo Wildt (Milánó, 1868. március 1. — Milánó. 1931. május 12.) olasz szobrász. Neoklassszicista stílusban dolgozott, amelyet szerencsésen ötvözött a modern stílusirányokkal. Élete utolsó évtizedében divatba hozta saját stílusát, a neocentót, 1922-től a Novecento művészcsoport egyik vezető tagja lett.
| Adolfo Wildt | |
_Autoritratto_(Maschera_del_dolore)_(1909).jpg) | |
| Önarckép (A fájdalom maszkja) (1909.) | |
| Született | 1868. március 1.[1][2][3][4][5] Milánó[6] |
| Elhunyt | 1931. március 12. (63 évesen)[1][2][3][4][7] Milánó[6] |
| Állampolgársága | olasz |
| Gyermekei | Francesco Wildt |
| Foglalkozása | szobrász |
| Iskolái | Brera Akadémia |
| Sírhelye | Cimitero Monumentale |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Adolfo Wildt témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
_Arturo_Ferrarin_(1929).jpg)
Élete, munkássága szerkesztés
Svájci eredetű szegény családban született, amely már több generáció óta Lombardiában élt. Kilencéves korában kimaradt az iskolából, hogy pénzkeresetével családját segítse. Fodrász-, majd ötvös műhelyben dolgozott. Később sikerült szobrászok körül működnie, Giuseppe Grandi szobrászművésznél megtanulta a modern műanyagok használatát, a Frigyes Villa[8] díszítésekor a márványfaragást sajátította el. Tanulmányokat folytatott az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az ókori görög kultúra tanulmányozása mély benyomást tett rá, mesterei voltak Francesco Barzaghi és Ambrogio Borghi.
Első portrészobrát, amelyet a feleségéről mintázott, 1893-ban állította ki a milánói országos kiállításon, nagy sikere volt vele, megvásárolta a római Galleria d'Arte Moderna. Franz Rose, egy porosz gyűjtő 1894-ben szerződést kötött vele. Ettől kezdve rendszeresen szobrászati tevékenységet folytatott, 1900-ban megnyitotta műhelyét Milánóban a Garibaldi utca 97. szám alatt.[9] Kiállításokon vett részt Milánóban, Monacóban, Zürichben, Berlinben, Drezdában. Az 1920-as évek első felében többször is kiállított a velencei biennálén.
1921-ben könyvet írt a márvány szobrászművészetről, s szobrászati iskolát alapított, amely aztán 1923-tól betagozódott a milánói Brera-akadémiába. Híres tanítványai voltak, köztük Lucio Fontana. 1922-től a Novecento művészcsoport egyik vezető egyénisége lett, a klasszicista hagyományok folytatása és a modern stílusokkal való szerencsés találkozása predesztinálta erre a megtisztelő feladatra. A legfelsőbb körökből kapott megrendeléseket, 1923-ban Mussolini portrészobrát[10] is elkészítette.
Művészete szerkesztés
Neoklasszicizmusra és dekorativitásra, olykor meghökkentésre törekvő művészete gyakran rokonítható a szecesszióval, az expresszionizmussal vagy a 19–20. századi naturalizmus mentén is jelentkező verizmussal. Portrészobrokat (maszkokat, groteszkeket is), monumentális köztéri alkotásokat és síremlékeket készített.
A bemutatott 1908-as önarcképe az expresszionizmus jegyeit mutatja, Szent Ambrusról készült életnagyságú portrészobra a klasszicizáló és a szecessziós stílust egyesíti, Arturo Ferrain (1895–1941) híres olasz pilótáról készült portrészobra a Novecento leghagyományosabb vonalát követi.
A stílusok sokfélesége közepette egyesítette alkotásaiban a mondanivalóját leginkább kifejező stílusjegyeket. Fájdalmait, groteszkjeit expresszionista stílusban ábrázolta, síremlékeinek stílusa a szecesszióhoz állt legközelebb.
Művei (válogatás) szerkesztés
- Trilógia kút (Milánó, Galleria d’Arte Moderna)
- Önarckép (Milánó, Galleria d’Arte Moderna)
- Atte (Róma, Galleria d’Arte Moderna)
- Toscanini portréja (Róma, Galleria d’Arte Moderna)
- Szent Ambrus szobra (Milánó, Katolikus Egyetem)
Források szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Adolfo Wildt (holland nyelven)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ a b OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 20.)
- ↑ Wildt, Adolfo, Adolfo Wildt
- ↑ Olaszul: Federico Villa
- ↑ Adolfo Wildt életrajza, olaszul.
- ↑ Museo Civico Floriano Bodini, Adolfo Wildt élete, munkássága, olaszul[halott link]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
