Adzsar Autonóm Köztársaság
Adzsaria zászlaja Adzsaria címere
Adzsaria zászlaja Adzsaria címere
Adzsaria elhelyezkedése Grúzián belül
Ország Grúzia
Államforma autonóm köztársaság
Hivatalos nyelv grúz
Főváros Batumi
Legnagyobb város Batumi
Miniszterelnök Tornike Rizhvadze
Terület 2919 km²
Népesség 333 953 fő (2014)
Népsűrűség 114,4 fő/km²
Időzóna
Nyári időszámítás
UTC+4
Honlap www.adjara.gov.ge
Adzsaria térképe

Adzsaria (grúzul აჭარა; transzliteráció: ach'ara; magyaros átírása: acsara), hivatalos nevén Adzsar Autonóm Köztársaság (grúzul აჭარის ავტონომიური რესპუბლიკა; transzliteráció: ach'aris avtonomiuri respublika; magyaros átírás: acsarisz avtonomiuri reszpublika) autonóm köztársaság Grúzia délnyugati részén. Délről Törökország, nyugatról a Fekete-tenger határolja. Székhelye Batumi.

Történelem szerkesztés

Adzsaria az ókorban Kolkhisz és Kaukázusi Ibéria része volt. Az i. e. 5. században a görögök, majd a rómaiak gyarmatosították. A 9. században az egyesített grúz királyság része lett, 1614-ben az oszmán-törökök hódították meg. 1878-ban a terjeszkedő Oroszországé lett a terület, az első világháború után brit és török katonák szállták meg, de 1920-ban a Grúz Demokratikus Köztársaság része lett. A törökök megpróbálták visszafoglalni, végül lemondtak róla azzal a feltétellel, hogy biztosítják a muszlim lakosság autonómiáját. Ennek a feltételnek az értelmében létrehozták az Adzsar Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot, így a grúz fennhatóság alatti terület jelentős önkormányzattal rendelkezett.

A Szovjetunió felbomlása után a független, de politikailag megosztott Grúzia részévé vált. Az 1991–1993 közötti polgárháború nagyrészt elkerülte, amit főleg Aszlan Abasidze, a tartomány tekintélyelvű vezetője érdeme. Habár Abasidze fenn tudta tartani a rendet az autonóm köztársaságban és az ország egyik legfejlettebb régiójává tette, érdemeit beárnyékolják az alvilághoz fűződő kapcsolatai (csempészetből jelentősen gyarapította vagyonát), és országlása idején az emberi jogok is sérültek. A tbiliszi kormányzatnak Eduard Sevardnadze elnöksége idején gyakorlatilag nem volt befolyása Adzsaria életére, és szemet hunyt az események felett.

A 2003-as rózsás forradalom elsöpörte Sevardnadze hatalmát, és Miheil Szaakasvili, az új elnök, fellépett Grúzia integritásának helyreállításáért. Bár egy ideig a fegyveres konfliktus lehetősége is fennforgott, végül Abasidze 2004 májusában lemondott és Moszkvába menekült. Ezután helyreállították a központi hatalmat, és az autonómiát valamelyest megnyirbáló új törvényeket fogadtak el.

Gazdaság szerkesztés

A terület elsősorban agrárrégió, kiváló minőségű földdel. Az éghajlat alkalmas citrusfélék, dohány és tea termesztésére. Valaha a teafeldolgozás és csomagolás húzóágazat volt, de mostanra már kevésbé jelentős.

Batumi jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolít le és meghatározó csomópontja a Türkmenisztánból és Azerbajdzsánból jövő kőolajszállítmányoknak.[1] A város ezenkívül hajógyári központ is.

A térség rohamosan fejlődik, tudható mindez részben az ingatlanpiac fellendülésének, amelyben az arab tőke is szerepet játszik.[2]

Nyelv szerkesztés

Az adzsárok grúz dialektust beszélnek, amely közel áll a guriai nyelvjáráshoz és több alnyelvjárása. A legtöbb ilyen alnyelvjárásra hatással volt a török nyelv.[3]

Vallás szerkesztés

Bár Adzsária hagyományosan muszlim régió, az 1878-ban beköszöntő orosz uralom miatt rengeteg adzsár költözött át az Oszmán Birodalomba.[4] Nagyon sok ortodox vallású grúz vándorolt be Kahétiából, illetve keresztény vallású etnikai kisebbségek (pl. oroszok, görögök, örmények) révén Adzsária lakosságának több mint 50%-ban ortodox és csak kevesebb, mint 40%-a muszlim.[5]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Description (Batumi Oil Terminal)
  2. Kaukázusi Dubajként fejlődik az Adzsar Autonóm Köztársaság fővárosa a Fekete-tenger partján (Népszava)
  3. ტ. ფუტკარაძე, მსაზღვრელ-საზღვრულის ბრუნებისათვის სამხრეთ საქართველოს დიალექტებსი, აჭარული დიალექტის დარგობლივი ლექსიკა, ვი, ტბ., 1986
  4. Hoch, Tomáš; Kopeček, Vincent (2011): Transforming Identity of Ajarian Population. ALPPI Annual of Language & Politics and Politics of Identity. V (05): 57–72. ISSN 1803-1757
  5. census - Demographic and social characteristics

Források szerkesztés