Agostina Belli
Agostina Belli, teljes születési nevén Agostina Maria Magnoni (Milánó, Lombardia, 1947. április 13.) olasz színésznő, fotómodell.
| Agostina Belli | |
 | |
| Sara szerepében A nő illata c. filmben (1974) | |
| Született | Agostina Maria Magnoni 1947. április 13. (77 éves)[1][2][3] Milánó[4] |
| Művészneve | Agostina Belli |
| Állampolgársága | olasz |
| Nemzetisége | olasz |
| Házastársa | Fred Robsahm |
| Élettársa | Fred Robsahm (1972–1987) |
| Szülei | Domenico Magnoni, Adele Margherita Dossena (†1970) |
| Foglalkozása | filmszínész |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1968 – 2010 |
| Híres szerepei | Fehér telefonok A nő illata |
| Tevékenység | színész |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Agostina Belli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Származása, gyermekkora szerkesztés
Milánó Giambellino negyedében született, egyszerű családban. Apja Domenico Magnoni kisiparos, anyja Adele Margherita Dossena, aki kis panziót működtetett a Via Copernicón, a főpályaudvar közelében. Családi körben Mariuccának (kb. „Mariskának”) nevezték. Húgával, Armidával együtt nehéz szociális körülmények között nőtt fel.[5] Önállóságra törekvő, makacs lány volt. Tizenhárom évesen szülei elváltak, ő édesapját választotta, akihez egész későbbi életében szoros kapcsolat kötötte.[6] Titkárnőnek tanult, a milánói La Rinascente áruházlánc helyettes személyzeti vezetői beosztásáig vitte, de a hierarchiához nehezen alkalmazkodott, három év után felmondott. Könyvügynökként dolgozott,[5] hivatásos táncosnői karriert tervezett.[6]
Színésznői pályája szerkesztés
Első apró filmszerepét 1968-ban kapta, amikor Carlo Lizzani rendező Milánóban forgatta Banditák Milánóban c. bűnügyi filmjét. Statisztának jelentkezett. A rendező a szép újonclánynak egy kisebb szerepet adott, ő volt a túsz, akit Gian Maria Volonté és bankrabló bűntársai foglyul ejtenek. A jelmeztervező tanácsára jól eladható művésznevet választott magának. Agostina Belli lett. Új vezetéknevét Giuseppe Gioachino Belli (1791–1863) olasz költőtől kölcsönözte.[7]
Apró filmszerepekben dolgozott, amikor közlekedési balesetben megsérült, karrierje kis híján derékba tört. Nehéz lábadozás után állhatott újra munkába.[5] 1970 februárjában családi tragédia sokkolta: édesanyját, Margherita Dossenát máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.[8][9][5]
Számos mellékszerepet kapott a korabeli divatos kommersz filmekben, zenés komédiákban (musicarelli), és a sárgának (film giallo) nevezett olasz és spanyol gyártmányú thrillerekben, horrorokban.[10] A Richard Burton címszereplésével készült 1972-es Bluebeard (Kékszakáll) című horrorfilmben Belli csábító és érzéki lányt játszik, akit a szoknyavadász báró, első világháborús ászpilóta éppúgy megöl, mint többi áldozatát, Raquel Welchet, Virna Lisit, Nathalie Delont, Karin Schubertet. A szerep nemzetközi ismertséget hozott Bellinek, és megcsillantotta szexis értékeit, amelyeket későbbi erotikus szerepeiben bőségesen kamatoztatott. 1972-ben mutatták be Lucio Fulci rendező hosszú című Nonostante le apparenze… e purchè la nazione non lo sappia… all’onorevole piacciono le donne (magyarul kb. Minden látszat ellenére… és a nemzet tudomása nélkül… a Szenátor úr szereti a nőket…). Belli és Laura Antonelli apácákat játszottak benne. A belső politikai köröket, a maffiát és Vatikánt összekötő álszent szexuális szokások ábrázolása miatt a filmet a cenzúra betiltotta, és csak erős csonkítások után kerülhetett a mozikba.
Első fajsúlyos szerepét Belli 1972-ben, Lina Wertmüller rendező Mimi, a becsületében sértett vasmunkás című társadalmi drámájában kapta, ahol megmutathatta jellemábrázoló tehetségét is. 1973-ban Sergio Sollima rendező Revolver című bűnügyi filmjében Oliver Reed és Fabio Testi mellett domborított, Paola Pitagorával együtt.
1974-ben Dino Risi őt választotta a szépséges Sara szerepére, A nő illata c. filmjéhez, itt Vittorio Gassman mellett játszhatott. A szerepért Grolla d’oro-díjat kapott. Nagy sikert aratott Dino Risi 1976-os Fehér telefonok című szexkomédiájában is, ahol egy egyszerű származású, de éles eszű és mindenre kész vidéki munkáslány az olasz fasizmus éveiben egészen a legfelső körökig emelkedik, Mussolini szeretője lesz, a háború végén pedig ejti korábbi szeretőit, és egy gazdag német arisztokrata felesége lesz. Alakításáért David di Donatello-díjat kapott.[11] Az 1970-es években nagy népszerűségre tett szert más hasonló szexkomédiákban is. Ezek művészi értéke vitatott, de igen nagy közönségsikert arattak.[12]
Sikeres francia filmekben is megjelent, így 1975-ben Alain Robbe-Grillet rendező Le jeu avec le feu (Játék a tűzzel) c. drámájában Jean-Louis Trintignant, Philippe Noiret és Sylvia Kristel mellett. 1976-ban Claude Pinoteau Svihák-jában, Yves Montand és Claude Brasseur mellett szerepelt.
Az 1980-as évektől ritkábban jelent meg a filmvásznon.[12] Későbbi drámai szerepeiben színművészi tehetségét is meg tudta mutatni. Megjelent televíziós produkciókban is. Hosszabb időre eltűnt, majd az 1990-es évek elején visszatért néhány kommersz filmszerepre. 1996-ban egy évtizedre ismét visszavonult a filmezéstől.
2006-ban ismét visszatért a Kettőből egy c. filmben. 2007-ben megjelent a Natural Born Star c. dokumentumfilmben, amelyet ex-élettársáról, Fred Robshamről szólt, akitől Belli húsz évvel korábban vált el. 2010-ben részt vett a Vittorio racconta Gassman: Una vita da mattatore című dokumentumfilm készítésében, amely Vittorio Gassmanra emlékezett.
Magánélete szerkesztés
1972-ben, a Sepolta viva forgatásán megismerkedett Fred Robsahm (1943–2015) norvég színésszel. Másfél évtizeden át együtt éltek.[12] Robsahm mellett Belli rákapott a vitorlázásra és a pipázásra. [13] Valószínű, hogy össze is házasodtak, de ezt sohasem erősítették meg.[5] Az 1980-as években a férfinél HIV-fertőzést diagnosztizáltak, az együttélés (vagy házasság) 1987 körül felbomlott.[6]
Magánéletét Belli mindig gondosan óvta a sajtó érdeklődésétől. Eltűnéseinek és visszatéréseinek valódi motivációi sem ismertek.[5] Egyetlen alkalommal tudatta fájdalmát amiatt, hogy nem válhat anyává, és azt, hogy intenzív szellemi érdeklődést tanúsít a természetfeletti jelenségek, a parapszichológia és a keleti filozófiák iránt.[5] 2010-es információ szerint Róma közelében, a Braccianói-tó partján él új élettársával,[5] sok állattal körülvéve, gyermektelenül, idős édesapját gondozva.[6]
Főbb filmszerepei szerkesztés
- 1968: Banditák Milánóban (Banditi a Milano); túszul ejtett lány
- 1972: Mimi, a becsületében sértett vasmunkás (Mimì metallurgico ferito nell’onore), Rosalia Capuzzo in Mardocheo
- 1972: Nonostante le apparenze… e purchè la nazione non lo sappia… all’onorevole piacciono le donne; Brünhilda nővér
- 1972 : Az ördögök éjszakája (La notte dei diavoli); Sdenka
- 1972: Bluebeard; Caroline
- 1973: Revolver; Anna Cipriani
- 1973: Sepolta viva; Christine
- 1974: La governante; Jana
- 1974: Il figlio della sepolta viva; Christine
- 1974: Il piatto piange; Ines
- 1974: A nő illata (Profumo di donna); Sara
- 1975: Le jeu avec le feu; Maria szolgálaóleány
- 1976: Fehér telefonok (Telefoni binachi); Marcella Valmarin / Alba Doris
- 1976: A svihák (Le grand escogriffe); Amandine
- 1977: Lila taxi (Un taxi mauve), Anne Taubelman
- 1977: Kedves feleségem (Cara sposa); Adelina
- 1977: Kettős gyilkosság (Doppio delitto); Teresa Colasanti
- 1978: L’enfant de nuit; Claudia Lanza
- 1982: La guérilléra; Caterina
- 1984: Tiltott szerelem (Un amour interdit); Zaveria
- 1988: Szemek a csillagok mögül (Fratello dello spazio); Jenny
- 2006: Kettőből egy (Uno su due); Elena, Tresy anyja
- 2007: Natural Born Star, dokumentumfilm, önmaga
- 2008: Amore che vieni, amore che vai; Lina, Carlo anyja ű
- 2010: Vittorio racconta Gassman: Una vita da mattatore; dokumentumfilm, önmaga
Elismerései szerkesztés
- 1974: Maschera d’Argento, az A nő illata-beli szerepéért
- 1974: Grolla d’oro, az A nő illata-beli szerepéért
- 1975: Globo d’oro, az Il piatto piange-beli alakításáért
- 1976: Speciális David di Donatello-díj a Fehér telefonokban nyújtott alakításáért
- 1980: Sagittario d’Oro
- 1986: Premio De Curtis
- 1987: Premio Personalità Europea
Megjelent fotói szerkesztés
- 1972: Playboy (olasz kiadás), márciusi szám
- 1972: Playmen (olasz kiadás), decemberi szám, a Bluebeard film képeivel
- 1973: Ciné-revue (Franciaország), április 5, és május 17-i számok címlapjai
- 1973: Playmen (olasz kiadás), szeptemberi szám
- 1975: Play Lady (Spanyolország), áprilisi szám
- 1975: Ciné-revue (Franciaország), május 22-i szám, címlap
- 1976: Playboy (olasz kiadás), márciusi szám, címlap
- 1981: Skorpio (Olaszország), februári szám, címlap
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 20.)
- ↑ a b c d e f g h Biografia Agostina Belli. movieplayer.it
- ↑ a b c d Dominique Borde: Un parfum venu d’Italie (francia nyelven), 2008. július 16.
- ↑ Gianfranco Gramola: Interview. Agostina Belli (olasz nyelven). intervisteromane.net, 1995. április
- ↑ Agostina Belli. Biographie sur FilmCoop. filmscoop.wordpress.com, 2009. január 27.
- ↑ Il pease dei misteri. L’Italia vestita di giallo (olasz nyelven). misteriditalia.com. [2013. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 15.)
- ↑ Gianni Canova. Enciclopedia del cinema. Garzanti (2005)
- ↑ I premi del cinema. Gremese Editore (1998). ISBN 8877422211
- ↑ a b c Enrico Lancia, Roberto Poppi. Dizionario del cinema italiano, Le Attrici (olasz nyelven). Gremese Editore (2003). ISBN 888440214X
- ↑ John-Arne Ø. Gundersen: En gang var Fred Robsahm (64) filmstjerne (norvég nyelven). dagbladet.no, 2007. október 8.
További információ szerkesztés
- Agostina Belli a PORT.hu-n (magyarul)
- Agostina Belli az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Agostina Belli az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Agostina Belli a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Agostina Belli az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Agostina Belli Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
