Agyrázkódás
Az agyrázkódás (latinul commotio cerebri, angolul concussion) az agy reverzibilis (tehát nem maradandó) sérülése. A fedett agysérülések (más néven zárt koponyasérülések) csoportjába tartozik, azok legenyhébb formáját képviseli. A koponyát ért erőbehatásra elmozdul az agy, és a sérülés oldalán, majd az ellen oldalon is a koponyacsontokhoz csapódik, s ez az agykéreg és az agytörzs összeköttetéseinek átmeneti funkciózavarát idézi elő.
| Agyrázkódás | |
 | |
| Az agyrázkódás kialakulásának mechanizmusa | |
| Latinul | commotio cerebri |
| Angolul | concussion |
| Osztályozás | |
| BNO-10 | S0600 Agyrázkódás |
| BNO-9 | 850 |
| Leírás | |
| Érintett szervek | agy |
| Etiológia | koponyát érő nagy erőbehatás |
| Főbb tünetek | eszméletvesztés, tudatzavar, amnézia, fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, ortosztatikus vérnyomásesés |
| Diagnosztika | pozitív anamnézis és státusz, negatív koponya-CT |
| Szövődmények | posztkommóciós szindróma: fejfájás, szédülés, ájulásérzés, ingerlékenység |
| Kezelés | fektetés, ágynyugalom, bő folyadékbevitel; nyugtató, fájdalomcsillapító, agyi keringés- és anyagcsere-javító gyógyszerek |
| Kórjóslat | 3–4 héten belül gyógyul |
| Adatbázisok | |
| MedlinePlus | 000799 |
| eMedicine | aaem/123 sports/27 |
| MeSH ID | D001924 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Agyrázkódás témájú médiaállományokat. | |
Sajátosságai szerkesztés
Az agyrázkódás azonnali, néhány percig tartó eszméletvesztéssel jár, de a tudatzavar tovább is, legfeljebb egy órán át fennállhat. Jellemző tünet az emlékezetkiesés (amnézia), mely kiterjed a sérülés idejére (congrad amnesia) valamint az azt megelőző (retrograd amnesia) és követő (anterograd amnesia) rövid időszakra is. Az esetek többségében fejfájás, szédülés, hányinger, hányás és ortosztatikus vérnyomásesés (felálláskor hirtelen vérnyomáscsökkenés) is fellép. A posztkommóciós panaszok még hetekig fennállhatnak, ezek: fejfájás, szédülés, ájulásérzés és ingerlékenység.
Agyrázkódás esetében a koponya-CT vizsgálat nem mutat agykárosodást.
Elsősegélynyújtásként alapesetben a beteg lefektetése javasolt, megemelt felsőtesttel, eszméletlenség esetén stabil oldalfekvésben. Az agyrázkódás további kezelésének alapja néhány napos ágynyugalom (lehetőleg kórházi megfigyelés alatt), amit még hetekig tartó pihenés követ. Ajánlatos a bőséges folyadékfogyasztás, mellőzve az alkoholos italokat. Szükség lehet nyugtató, fájdalomcsillapító alkalmazására és infúziós folyadékbevitelre is. A posztkommóciós szindróma kezelésére agyi keringés- és anyagcsere-javító gyógyszerek is adhatók.
Az agyrázkódás 3–4 héten belül gyógyul, jogi értelemben azonban az enyhe fokú agyrázkódást 8 napon belül gyógyuló sérülésnek vélelmezik. Csak közepes és súlyos fokú agyrázkódás esetén van szó 8 napon túl gyógyuló sérülésről.[1]
Elsősegélynyújtás szerkesztés
Koponya–agysérülteknél, ha gerincsérülés lehetősége nem merül fel(!), a beteg lefektetése az elsődleges, az alábbiak szerint:
- Az eszméleténél lévő beteget hanyatt kell fektetni, a felsőtestet 20–30°-kal megemelve (például felpolcolással). Ezzel csökkenthető a koponyaűri nyomás.
- Eszméleténél lévő beteg koponyaalapi törésének gyanújakor (véres liquorcsorgás az orrból, fülből, garatból; pápaszem-vérömleny; szaglás elvesztése) előnyösebb a lapos fektetés, így az agyi légembólia veszélye csökkenthető.
- Az eszméletlen, de spontán lélegző beteget stabil oldalfektetésben kell részesíteni, az előbbiek szerint megemelt felsőtesttel vagy lapos fekvésben.
- Légzésmegálláskor természetesen minden esetben a légutak szabaddá tétele és lélegeztetés, ha pedig keringésmegállás is fellép, akkor újraélesztés végzendő.
Ha a nyaki gerinc sérülésének esélye fennáll, és jelen vannak képzett segélynyújtók, a fektetést megelőzően és közben is mindvégig rögzíteniük kell a nyaki gerincet. Ha nincs jelen tapasztalt segélynyújtó, kerülni kell a sérült gerinc elmozdulását, kivéve újraélesztéskor vagy ha a beteg egyéb okból életveszélyben van.
Tudatzavar esetén különösen fontos odafigyelni, hogy ne kerülhessen hányadék vagy vér a légutakba. Az említetteken túl gondoskodni kell a beteg túlzott felmelegedésének (hipertermia) vagy lehűlésének (hipotermia) megelőzéséről. Végül, az esetleges külső sérülések is ellátandók.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ „Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú módszertani levele a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértői véleményezéséről” (magyar nyelven). Egészségügyi közlöny (Magyarország) 1998 (7), Kiadó: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.. ISSN 2063-1146. (Hozzáférés: 2024. február 25.)
Források szerkesztés
- Flautner L., Sárváry A. (szerk.): A sebészet és traumatológia tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963-9214-16-7
- S. Müller: Memorix. Sürgős esetek ellátása. 7. kiad. Ford. Márton E., Tatár G., Gőbl G. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9656-28-4
- Szirmai I. (szerk.): Neurológia. 2. jav., bőv. kiad. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2007. ISBN 963-242-934-6
| Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
