Aiszara
Aiszara (néha Lukániai Aiszara, ógörögül: Αἰσάρα; latinul: Aesara; Grumenton, i. e. IV. század – Krotón, i. e. III. század) ókori görög püthagoreus filozófus, a püthagoreus iskolában tevékenykedő nők közül az egyik ismertebb filozófus. Bizonytalan források valószínűleg tévesen állítják, hogy Püthagorasz és Theano lánya volt.
| Aiszara | |
| Született | i. e. IV. század Grumenton |
| Elhunyt | i. e. III. század Krotón |
| Foglalkozása |
|
| Filozófusi pályafutása | |
| antik filozófia i. e. IV. század, i. e. III. század | |
| Iskola/Irányzat | püthagoreus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A dór dialektusban írt Az emberi természetről (ógörögül: περὶ φύσιος ἀνθρώπου, peri phüsziosz antropu) címet viselő művet, amelyből körülbelül egy oldalnyi töredékét Sztobaiosz[1] őrzött meg könyvében némelyek Holger Thesleff nyomán Areszasznak tulajdonítják,[2] egy lukániai (férfi) filozófusnak, akit Iamblikhosz is megemlít ’Püthagorasz élete’ című írásában.[3].
Élete szerkesztés
Aiszara életéről csak nagyon kevés maradt fenn. A dél-itáliai Magna Graecia tartomány egyik ősi régiójában, Lukániában, Grumenton városában született. Ebben a tartományban számos püthagoreus közösség élt. Aiszarát azok közé a püthagoreusok közé sorolják, akik Krotónból való kiűzetésük után az i.e. V. században szétszórtan éltek a görög világban.[4] Ian Plant feltételezte, hogy neve az Aresza (Aresa) név változata, aki legalábbis egy kevéssé ismert hagyomány szerint Püthagorasz és Theano lánya volt.[5] (Más források szerint az Areta, vagy a Σάρα azaz Szára név változata.)[6][7]
Műve szerkesztés
Aiszarának az emberi természetről szóló értekezést csak Sztobaiosz idézetéből ismerjük, de a műről az i. e. III. századig terjedő időszakban is vannak információk. Többek között Arisztotelész és Catullus is hivatkozik rá.
Jellegzetes dór dialektusban írt ismert részletet az i.e. III. században írhatták.[8] Mary Ellen Waithe szerint nem zárható ki, hogy a mű egy későbbi időpontban az archaikus stílust utánozva született.[9] Néhányan azt állítják, hogy a töredék egy neopüthagoreus hamisítvány a római korból, de ami legalább is azt sugallja, hogy létezett egy Lukániai Aiszara nevű püthagoreus filozófus, aki eléggé ismert és elismert volt ahhoz hogy érdemes legyen utánozni,[10] illetve hogy a töredék pszeudoepigráfiai írásként jelent meg Tarantói Arkhütasz, egyik újonnan felállított itáliai utódiskolájának tankönyvében az i. e. IV. vagy III. században.[11] De mindezek ellenére mind Waithe, mind Plant arra a következtetésre jut, hogy e hipotéziseket alátámasztó szilárd bizonyíték hiányában nincs elegendő ok azt feltételezni, hogy a töredék nem egy olyan értekezésből származik, amelyet egy Lukániai Aiszara nevű filozófus írt az i. e. IV. vagy III. században.[12][13]
Az emberi természetről szóló értekezés fennmaradt töredékében Aiszara azt állítja, hogy emberi természetünk (és különösen az emberi lélek) tanulmányozása révén érthetjük meg a természetjog és az erkölcs filozófiai alapjait.[14]
- „Nekem úgy tűnik, hogy az emberi természet a törvény és az igazságosság mércéje mind az otthon, mind az város számára egyaránt.”[15]
Aiszara az emberi lelket három részre bontja: az elmére, amely ítéletet alkot és gondolkodik, a szellemre, amely a bátorságot és erőt biztosítja, és a vágyra, amely a szeretetet és a kedvességet adja.
- „Amennyiben három részből áll, hármas funkciója szerint szerveződik: ami ítélőképességet és megfontoltságot fejt ki [az elme], ami az erőre és az ügyességre hat [a szellem], és ami a szeretetre és a kedvességre, az a vágy.”[15]
Ezek a dolgok, mivel isteniek, a lélekben működő racionális, matematikai és funkcionális elveket képviselték.[16] Aiszara természetjogi elmélete az erkölcs három alkalmazási területére vonatkozik: az egyénre, a családra és a társadalmi intézményekre.[14]
A püthagoreusok mint közösség arról voltak ismertek, hogy nőket is befogadtak soraikba. Ez azonban nem feltétlenül felel meg az egyenlőségről alkotott mai elképzeléseknek: úgy gondolták ugyanis, hogy a nők feladata az otthoni harmónia és igazságosság megteremtése, ahogyan a férfiak is hasonló felelősséggel tartoznak az állam felé.[16] Ebben az összefüggésben Aiszara természetjogi elmélete alapvető fontosságú a társadalom egészének harmóniája és igazságossága szempontjából.
Források szerkesztés
- William Smith (szerk.): A Dictionary of Greek and Roman biography and mythology, (’A görög és római életrajz és mitológia enciklopédiája’), London, 1873, Aesara szócikk (angolul)
- Mary Ellen Waithe: A History of Women Philosophers: Volume I: Ancient Women Philosophers, 600 BC–500 AD., Springer, 1987, ISBN 90-247-3368-5 (angolul)
- Ian Plant: Women Writers of Ancient Greece and Rome: An Anthology, Equinox. 2004, ISBN 1-904768-02-4 (angolul)
- Sarah B. Pomeroy: Pythagorean Women: Their History and Writings, Baltimore, Johns Hopkins University Press, 2013. XXII, 172. ISBN 978-142-140-9566 (angolul)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Eklogai (Válogatások), I, 846
- ↑ Holger Thesleff: An introduction to the pythagorean writings of the hellenistic period, Åbo Akademi, 1961. Retrieved 12 July 2023.
- ↑ Iamblikhosz: Vita Pythagorica (’Püthagorasz élete’), 266. oldal
- ↑ Catherine Hundleby: Aesara of Lucania (Fl. 400s–300s BCE) In: Encyclopedia.com
- ↑ Plant (2004) 81–82. oldal.
- ↑ Smith lexikona a névváltozatokat （*Ai)sa/ra) alakban adja meg.
- ↑ Kiolvasási probléma van Sztobaiosz könyvének fennmaradt példányában található névvel kapcsolatosan?
- ↑ Waithe (1987), 72. oldal; Plant (2004), 81–82. oldal.
- ↑ Waithe (1987), 68. oldal.
- ↑ Waithe (1987), 61–62. oldal.
- ↑ Waithe (1987), 63–65. oldal.
- ↑ Waithe (1987), 72–73. oldal; Plant (2004), 81–82. oldal.
- ↑ Waithe és Plant nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy a Holger Thesleff által feltárt nyelvészeti ellentmondások nem csak a név elírásából származhatnak, hanem abból is, hogy egy másoló a szöveget annak a feltételezése alapján módosította, hogy a szóban forgó szerző férfi.
- ↑ a b Waithe (1987), 19. oldal.
- ↑ a b Nyersfordítás: ZorróAszter a Google fordítása felhasználásával.
- ↑ a b Waithe (1987), 22. oldal; Plant (2004), 81–82. oldal.
