Aix-en-Provence

Aix-en-Provence (ejtsd:eksz-an-provansz) város Franciaország délkeleti részén, Bouches-du-Rhône megyében, Provence egykori fővárosa. Napjainkban gyógyfürdőhely, a művészetek, a kutak és a platánok városa. Az Aixi főegyházmegye érseki székvárosa. A kb. 1000 m magas Saint Victoire-hegy által védett helyen, Marseille-től 30 km-re északra fekszik.

Aix-en-Provence
Aix-en-Provence címere Aix-en-Provence zászlaja
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Provence-Alpes-Côte d’Azur
Megye	Bouches-du-Rhône
Kerület	Aix-en-Provence
Kanton	3 kanton
Településtársulás	Communauté du Pays d’Aix
Polgármester	Maryse Joissains-Masini (2014)
INSEE-kód	13001
Irányítószám	13090 és 13100
Testvérvárosok	Lista Bath (1970–) Baton Rouge (1999–) Carthage (1993–) Coimbra (1982–) Coral Gables (1996–) Philadelphia (1998–) Granada (1978–) Oujda (1997–) Perugia (1970–) Tübingen (1960–) Askelón (1994–) Baalbek Bamako Kumamoto prefektúra Pécs (2011. december – )
Népesség
Teljes népesség	147 478 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	756 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	173 m
Terület	186,08 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 31′ 40″, k. h. 5° 26′ 44″43.527777777778, 5.4455555555556
Aix-en-Provence weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aix-en-Provence témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Aix-en-Provence, Place des Tanneurs

Története

Kr. e. 123-ban a közeli kelta-ligur települést, Entremont-t Caius Sextius Calvinus római konzul csapataival elfoglalta, leromboltatta és a hőforrások mellett katonai telepet alapított, melyet Aquae Sextiae-nek („Sextius vize") nevezett el. Innen származik a város mai neve is. A település az első századokban gyorsan fejlődött, néhány évtizedig a Gallia Narbonensis secundum provincia székhelye is volt. A kereszténység térnyerésével az 5. században a városban érsekség létesült.

Az antik kort követő „barbár" századokban a várost többször is feldúlták, 731-ben a szaracénok szinte teljesen elpusztították. A Frank Birodalom felosztását kimondó verduni szerződést (843) követően kezdett kialakulni a provanszál arisztokrácia és a provanszál nemzeti érzés. 1125-ben megalakult az önálló Provence-i grófság, melynek székhelye kezdetben Arles, majd 1182-től Aix lett. Ekkor kezdődött a grófi palota, a városfalak és a kereskedőnegyed kiépülése. A 13. századtól Provence az Anjou-dinasztia birtoka: Aix az udvari élet és a művészetek központja volt, 1409-ben alapították egyetemét. Fénykorát a 15. század második felében Anjou René, a művelt és bőkezű mecénás, a „derék René király" idejében érte el.

Provence 1481-ben örökségként a francia király, XI. Lajos birtoka, tehát a Francia királyság része lett, bár önállóságának egy részét megtarthatta. Aix grófsági főváros helyett tartományi székhely, de központi szerepe – az itt ülésező parlamenttel – a francia forradalomig megmaradt. 1539-ben a hivatalos iratoknál kötelezővé tették a francia nyelv használatát. A 17-18. században épült meg a város több elegáns negyede, mintegy 100–150, ma már műemléki védettségű magánpalotája, középülete, valamint híres főútja, a Cours Mirabeau. Végül lebontásra ítélték a grófi palota épületeit, hogy helyet adjanak további építkezéseknek. 1790-ben a francia forradalom megszüntette Provence maradék önállóságát, feloszlatta az aixi parlamentet és az egyetemet (utóbbit később újra megnyitják), a város elvesztette korábbi kiváltságos helyzetét.

A 19. század közepén a helyi polgárság részvételével elkezdődött Aix restaurációja, közigazgatási és oktatási pozíciói egy részének visszaszerzése. A fejlődés fontos részeként, több jelentős csatorna megépítésével sikerült megoldani a lakosság ivóvíz-ellátását.

A második világháború idején a város határában (Milles) internálótábor volt, aminek emlékhelye ma is látható. Amikor Franciaország 1961-ben kivonult Algériából, Aixbe is sok hazatelepülő érkezett. Jelentős városfejlesztési programok kezdődtek, új lakónegyedek létesültek. A város napjainkban is terjeszkedik, és folyamatban van egy modern központi negyed kialakítása is.

Gazdaság, közlekedés

A város nagyobb ipari létesítményekkel nem rendelkezik. Fontosabb ágazatok a mezőgazdasági termékek (gyümölcs, mandula, olajbogyó) feldolgozása, a szolgáltató- és vendéglátóipar, népszerűek hagyományos vásárai. Kiemelkedő jelentőségű az idegenforgalom, s a gyógyturizmus. A turizmusnak az is kedvez, hogy itt vezet az A7-es autópályája, amelyen nemcsak Marseille városa és nemzetközi repülőtere, hanem a francia szuperexpressz, a TGV néhány éve létesített állomása is gyorsan elérhető.

Kultúra

Az egykori főút, a Cours Mirabeau ma forgalmas sétány, amely kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével, bárjával és éttermével; a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt 17. századi, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt napjainkban is működő díszkutak a régi város majd minden terén (számuk lassan fogyóban).

Aix-en-Provence-ban jelenleg az egyetem bölcsészettudományi és jogi kara működik, a többi kart 1968-ban Marseille-be helyezték, amikor az egyesített Aix-Marseille-i Egyetemet alapították. A város ad otthont Európa egyik legrégebbi mérnökképző főiskolája, az École Nationale Supérieure d'Arts et Métiers egyik fiókintézményének.

A mintegy 160 000 kötetes, számos kódexéről és ősnyomtatványáról is híres Méjanes-könyvtárat korszerű, multimédiás részleggel is rendelkező irodalmi és kulturális központtá alakították (Cité du Livre).

A képzőművészetnek ezen a vidéken jelentős hagyományai vannak. Főbb múzeumok:

• Granet-múzeum, Dél-Franciaország egyik legjelentősebb képtára. A Máltai lovagrend egykori palotájában, az épület évekig tartó felújítása után, 2006 tavaszán nyitották meg újra.
• Gobelin múzeum, a korábbi érseki palota épületében
• Cézanne emlékmúzeum, a festő egykori műtermében
• A Vasarely-alapítvány központja és kiállítótermei (1975 óta)

Európai rangú az 1948 óta nyaranta megrendezett nemzetközi Aix-en-provence-i Operafesztivál, és a város zenei életében fontos szerepet játszik a helyi konzervatórium is.

Főbb nevezetességek

• az egykori Oppidum Entremont romjai
• a római kori termákra épült gyógyfürdő
• a középkori városfal épen maradt egyik tornya
• a Saint-Sauveur székesegyház: keresztelőkápolnája az 5. századból (római kori oszlopokkal), egy kisebb, román stílusú része a 12. századból való, a gótikus homlokzat a 15. században alakult ki
• a 17. századi városháza, mellette a jóval korábbi gótikus óratorony
• a Saint-Jean-de-Malte (johannita) templom, Provence első jelentős gótikus építménye (13. század)
• Vendôme-pavilon (17. század)
• Fondation Vasarely (Vasarely alapítvány és múzeum)
• Fontaine de la Rotonde
• Fontaine des Quatre-Dauphins
• Grand Théâtre de Provence

A város híres szülöttei

• François Zola (1630–1706), az író apja, vízépítő mérnök
• François Marius Granet (1775–1849), festőművész
• François Mignet (1796–1884), történetíró
• Paul Cezanne (1839–1906), a 20. századi modern festészeti irányzatok egyik elindítója

Források

• Nouvelle encyclopedie BORDAS, I. kötet. Paris, 1988
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 311–312. o. ISBN 963-05-6612-5  
• Cité du Livre kulturális központ honlapja
• Aix-en-Provence polgármesteri hivatalának honlapja
• Aix-en-Provence idegenforgalmi irodájának honlapja
• Provence.lap.hu - linkgyűjtemény