Alan Jones

Alan Stanley Jones (Melbourne, 1946. november 2. –) ausztrál autóversenyző, az 1980-as Formula–1 világbajnokság győztese.

Alan Jones
Életrajzi adatai
Született	1946. november 2. (77 éves) Melbourne
Nemzetisége	ausztrál
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1975 – 1981, 1983, 1985 – 1986
Csapata	Hesketh, Embassy Hill, Surtees, Shadow, Williams, Arrows, Haas Lola
Nagydíjak száma	117 (116 rajt)
Világbajnoki címek	1 (1980)
Győzelmek	12
Dobogós helyezések	24
Első rajtkockák	6
Leggyorsabb körök	13
Első nagydíj	1975-ös spanyol nagydíj
Első győzelem	1977-es osztrák nagydíj
Legutolsó győzelem	1981-es Las Vegas-i nagydíj
Legutolsó nagydíj	1986-os ausztrál nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Jones témájú médiaállományokat.

Pályafutása

A Formula–1 előtt

Alan Jones 1946. november 2-án született az ausztráliai Melbourne-ben. Édesapja Stan Jones, hazája ismert autóversenyzője volt, így fia is hamar érdeklődni kezdett a motorsport iránt. Korán elkezdett gokartozni, és miután befejezte tanulmányait, apja autókereskedésében dolgozott, közben pedig egy Minivel versenyzett. Később Stan vásárolt egy kiöregedett Coopert, s Alan ekkor már ezzel járt versenyekre.

1967-ben Jones úgy döntött, hogy Európába megy, hogy felfigyeljenek rá a Formula–1-es csapatfőnökök. Akkori angliai útja, illetve versenyzése nem volt túl sikeres, de 1968-ban újra visszament. Négy évig gyakorlatilag különösebb sikerek nélkül versenyezgetett Angliában, mígnem aztán 1973-ban kapott egy GRD Formula–3-as autót maga alá. Hirtelen elkezdett jó eredményeket szerzett, s ekkor felfigyelt rá, Harry Stiller, akinek meggyőződésévé vált, hogy szép jövő várhat Jones-ra, ha megkapja a megfelelő támogatást. 1974-re finanszírozott neki egy teljes évadot a brit Forma–Atlantic-ban, ahol Alan több versenyt is nyert és az egyik élversenyző lett.

A Formula–1-ben

Stiller vásárolt Jones-nak egy régi Hesketh-Ford Formula–1-es autót, amivel a pilóta elindulhatott 1975 néhány versenyén a világbajnokságban. Jones az 1975-ös spanyol nagydíjon debütált a Formula–1-ben, de kiesett, ahogy a következő kettőn is. Svédországban utoljára állt rajthoz a Stiller-féle csapat, s Alan először ért célba pályafutása során, de nem szerzett pontot.

A következő Nagydíjon Stiller csapata már nem indult el, Alan a Hill-Ford csapathoz igazolt, mivel azok versenyzője Spanyolországban megsérült. A német nagydíjon indult a Hill színeiben, s ez utóbbi versenyen megszerezte pályafutása első két pontját is egy ötödik hellyel. Ekkor visszatért Stommelen, Jones pedig a Forma-5000-ben folytatta az évet. A Hill csapat tulajdonosa, Graham Hill a tél során repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette és ezzel megszűnt az istálló is. Ekkor sietett segítségére egy másik volt világbajnok, John Surtees, aki már szintén csapattulajdonos volt. Jones 1976 harmadik versenyétől kapcsolódott be a világbajnokságba a Surtees-Forddal. Zolderben és Brands Hatch-ben ötödik, majd az utolsó japán nagydíjon negyedik lett. 7 pontjával végül tizennegyedik lett a világbajnokságban a brazil José Carlos Pace-val holtversenyben. Csapattársai egyetlen pontot sem szereztek.

1976 végén szakított a Surtees-zel és úgy döntött, hogy 1977-ben Amerikában fog versenyezni a hongkongi Teddy Yip Forma-5000-es csapatában valamint USAC versenyeken vesz részt. Amikor a Formula–1-es Shadow-Ford csapat pilótája, Tom Pryce halálos balesetet szenvedett Dél-Afrikában, a csapat ekkor felvette a kapcsolatot Jones-szal és visszahívta a Formula–1-be.

Alan 1977-es világbajnokságba csak a negyedik versenyen kapcsolódott be. Monacóban hatodik lett, Belgiumban ötödik. Az esős osztrák nagydíjon élete első Formula–1-es győzelmét ünnepelhette. Ez volt csapatának egyetlen futamgyőzelme is. A verseny után Jones teljesítményére természetesen többen felfigyeltek, köztük az új Williams csapat, amely le is szerződtette őt 1978-ra. Az év vége felé szerzett még egy második helyet az olasz nagydíjon, az utolsó két versenyen pedig ötödik lett. 22 ponttal a hetedik lett a világbajnokságban.

Jones 1981-es Williamse

1978-ban új fejezet kezdődött Jones pályafutásában a Williams-Fordnál. 1978-ban Frank Williams csapata még csupán egy volt a kor sok középszerű alakulata között. 1978-ban a csapat még csak egy versenyzőt, Alan Jonest indította. Három versenyen szerzett pontot, köztük Watkins Glenben Alan második lett. Dél-Afrikában negyedik lett. Összességében Jones 11 ponttal a tizenegyedik helyen végzett holtversenyben Riccardo Patresével (Arrows-Ford). Jones 1978-ban az amerikai CanAm sorozatban is elindult, és bajnok lett a Jim Hall Lola csapattal.

1979 közepén Patrick Head elkészítette az FW07-es versenygépet, ami remek autónak bizonyult. Jones csapattársat kapott a svájci Clay Regazzoni személyében. Az év elején még a tavalyi FW06-ost használták, ami hasonlóan nem volt olyan versenyképes. Jones Long Beach-en harmadik lett az FW06-tal. Silverstone-ban mutatták be az új FW07-est, amely a mezőny legjobb autójának bizonyult. Először Regazzoni profitált ebből, hiszen ő aratta vele az első győzelmet Silverstone-ban. Alan a futamon az első helyről kiesett, de ezután sorozatban három győzelmet aratott a Német, az Osztrák és a holland nagydíjon. Monzában nem szerzett pontot, de a következő kanadai nagydíjat ismét megnyerte. Az utolsó futamon, Watkins Glenben kiesett. Jones 40 ponttal harmadik lett a két Ferrari-pilóta, Jody Scheckter és Gilles Villeneuve mögött, mivel a Williams autója az első félévben még gyenge volt.

1980-ra Jones mellé új csapattárs került, a szintén jó versenyző argentin Carlos Reutemann. Az év során ez csapaton belüli rivalizálást és konfliktusokat is okozott.

Jones rögtön megnyerte az év első futamát Argentínában. A szezon során ötször nyert futamot. Minden befejezett versenyén dobogós lett a holland nagydíjat kivéve. Az utolsó két futamon Kanadában és Watkins Glenben is diadalmaskodott és ezzel a világbajnoki címet is megszerezte, amely egyben a Williams első világbajnoki címe is volt. Összesen 71 pontot szerzett, amiből 67 számított az év végén. Legközelebbi vetélytársa, Nelson Piquet 54 pontot és három győzelmet szerzett. Csapattársa, Reutemann a harmadik helyen végzett 49 ponttal egy futamgyőzelemmel.

1985-ös Lola THL1

1981-ben a Williams továbbra is az egyik legjobb autóval rendelkezett, de az megbízhatóság és a két versenyző közötti feszültség miatt Jones csak a harmadik lett egyéni bajnokságban 46 ponttal. Csapattársa, Reutemann a második lett. A Williams csapat azonban megszerezte második konstruktőri világbajnoki címét. A világbajnok Nelson Piquet lett a Brabhammel.

Alan ekkor úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést, de 1983-ban egy verseny erejéig visszatért az Arrows-Ford színeiben Watkins Glenben, ahol nem fejezte be a versenyt. 1984-et kihagyta, majd ismét visszatért 1985-ben egy Lolával négy versenyen vett részt, de nem ért célba egyiken sem. 1986-ban is ugyanannál a csapatnál folytatta folytatta a teljes szezonban. Csak öt alkalommal ért célba, ezek közül Zeltwegben negyedik lett, Monzában pedig hatodik. 4 pontjával tizenkettedik lett a világbajnokságban, majd végérvényesen visszavonult a Formula–1-ből.

A Formula–1 után

Jones az 1980-as évek végéig az Ausztrál Túraautó bajnokságban versenyzett, ma pedig Formula–1-es szakkommentátorként dolgozik az egyik ausztrál televíziós csatornánál. Örökbefogadott fia, Christian jelenleg is különböző kategóriákban versenyez.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év	Csapat	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	Helyezés	Pont
1975	Hesketh Racing	ARG	BRA	RSA	ESP Ki	MON Ki	BEL Ki	SWE 11											17.	2
	Embassy Hill								NED 13	FRA 16	GBR 10	GER 5	AUT	ITA	USA
1976	Surtees	BRA	RSA	USW HN	ESP 9	BEL 5	MON Ki	SWE 13	FRA Ki	GBR 5	GER 10	AUT Ki	NED 8	ITA 12	CAN 16	USA 8	JPN 4		15.	7
1977	Shadow	ARG	BRA	RSA	USW Ki	ESP Ki	MON 6	BEL 5	SWE 17	FRA Ki	GBR 7	GER Ki	AUT 1	NED Ki	ITA 3	USA Ki	CAN 4	JPN 4	7.	22
1978	Williams	ARG Ki	BRA 11	RSA 4	USW 7	MON Ki	BEL 10	ESP 8	SWE Ki	FRA 5	GBR Ki	GER Ki	AUT Ki	NED Ki	ITA 13	USA 2	CAN 9		11.	11
1979	Williams	ARG 9	BRA Ki	RSA Ki	USW 3	ESP Ki	BEL Ki	MON Ki	FRA 4	GBR Ki	GER 1	AUT 1	NED 1	ITA 9	CAN 1	USA Ki			3.	40 (43)
1980	Williams	ARG 1	BRA 3	RSA Ki	USW Ki	BEL 2	MON Ki	FRA 1	GBR 1	GER 3	AUT 2	NED 11	ITA 2	CAN 1	USA 1				1.	67 (71)
1981	Williams	USW 1	BRA 2	ARG 4	SMR 12	BEL Ki	MON 2	ESP 7	FRA 17	GBR Ki	GER 11	AUT 4	NED 3	ITA 2	CAN Ki	LVS 1			3.	46
1983	Arrows	BRA	USW Ki	FRA	SMR	MON	BEL	USE	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA			–	0
1985	Haas Lola	BRA	POR	SMR	MON	CAN	USA	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA Ki	BEL	EUR Ki	RSA Ni	AUS Ki		–	0
1986	Haas Lola	BRA Ki	ESP Ki	SMR Ki	MON Ki	BEL 11	CAN 10	USE Ki	FRA Ki	GBR Ki	GER 9	HUN Ki	AUT 4	ITA 6	POR Ki	MEX Ki	AUS Ki		12.	4

További információk

• Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
• Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
• Alan Jones az f1gp.extra.hu-n