Alaogasi füziketirannusz
Az alaogasi füziketirannusz (Phylloscartes ceciliae) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Phylloscartes ceciliae Teixeira, 1987 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Alaogasi füziketirannusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Alaogasi füziketirannusz témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Dante Martins Teixeira brazil ornitológus írta le 1987-ben.[3]
Előfordulása szerkesztés
Kis területen, Brazília északkeleti részén, Alagoas és Pernambuco államokban honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, melyek napjainkban igencsak összefüggéstelen, széttöredezett élőhelyet nyújtanak e madarak számára az erdőirtások miatt. Élőhelyének csökkenése napjainkban is tart.[4] Az élőhelye összesen mintegy 110 négyzetkilométernyi területet foglal magába. elterjedési területének magassági korlátja 550 méteres tengerszint feletti magasságot takar, míg a legalacsonyabb terület, ahol előfordul 400 méteres tengerszint feletti magasságban van. Egyedeinek számát 250-999 közé teszik a szakemberek. A nedves esőerdőkben él, ám előfordul kevert faállományú erdőkben is, ahol 6-15 méterrel a föld fölött csapatokba verődve él. Átlagosan 3,6 év e madarak várható élettartama. A párzási időszak szeptembertől februárig tart.[5]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 12 centiméter, testtömege 7-8 gramm.[6] Testének tollazata zömében olívazöld színű. Szemöldöki részét, szemének alját és fülének tájékát fehéres tollazat borítja. Testének alsó részei fehéres tollazattal borítottak. Begye halvány sárga színű, szárnyai sötétzöldek.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe nem nagy, egyedszáma 50-249 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján súlyosan veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. április 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- ↑ Phylloscartes ceciliae. iucnredlist.org. (Hozzáférés: 2016. március 29.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. április 7.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
