Albatros D.I
Az Albatros D.I egy német kétfedelű vadászrepülőgép volt, melyet az első világháború alatt használtak. Karrierje igen rövid volt, viszont az Albatros D sorozata alkotta a német és osztrák-magyar repülőszázadok gerincét a világháború utolsó két évében.
| Albatros D.I | |
 | |
| Funkció | vadászrepülőgép |
| Gyártó | Albatros Flugzeugwerke |
| Tervező | Robert Thelen |
| Gyártási darabszám | 50 |
| Fő üzemeltetők |  Német Birodalom |
| Személyzet | 1 fő |
| Szolgálatba állítás | 1916. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Albatros D.I témájú médiaállományokat. | |
Történet szerkesztés
Az első világháború kitörése után, 1914 augusztusában az Albatros kétüléses B és C típusú repülőgépei gyártására koncentrált. A háború előrehaladtával az ellenséges erők együléses vadászgépek fejlesztésébe kezdtek, hogy megvédjék a saját, és elpusztítsák az ellenséges felderítő gépeket. Ezek a repülőgépek főleg forgódugattyús motorokkal voltak fölszerelve; néhány viszont soros motorral rendelkezett, ezek viszont az elégséges lóerő megléte nélkül nem nyújtottak jó teljesítményt. A forgódugattyús motorok jó indítási és felszállási képességgel rendelkeztek, így alkalmasak voltak az ellenséges gépek elfogására, azonban a soros motorok sokkal megbízhatóbbak voltak, így a német pilóták egy erős soros motor kifejlesztését szorgalmazták, illetve az általánosan elterjedt egy géppuska helyébe két géppuska beépítését a repülőgépbe. Ez az új elgondolás a motorfejlesztés és gyártás felfutását és egy új vadászrepülőgép-típus létrejöttét eredményezte.[1]
Tervezés és fejlesztés szerkesztés
Leírás szerkesztés
Motor szerkesztés
Az Albatros D.I meghajtásáról a 160 lóerős Daimler Mercedes F–1466 vagy közismertebb nevén Mercedes D.III motor gondoskodott. A D.III közvetlen meghajtású, vízhűtéses, karburátoros, soros, hathengeres motor volt. Az üzemanyagtartályok közvetlenül a motor mögött kaptak helyet, közéjük tűzfalat nem építettek be. A hűtést a géptörzs két oldalára épített Windhoff radiátorok végezték, melyek a pilótafülke előtt helyezkedtek el. A motor hozzáférhetősége és karbantarthatósága korlátozott volt a zárt motorburkolat miatt, viszont a paneleket könnyen le lehetett szerelni és néhány nyílást is kialakítottak, például a karburátor megközelíthetősége végett. A motor egy kéttollú, fából készült propellert hajtott. A D.III igen megbízható motor volt, a teljesen feltöltött gépet maximálisan 175 km/h sebességre tudta gyorsítani, a 4000 méteres magasságot pedig 30 perc alatt érhették el vele.[2]
Fegyverzet szerkesztés
Az Albatros D.I fegyverzete két darab mereven beépített előretüzelő, Maxim-rendszerű 7,92 mm-es IMG 08/15 léghűtéses géppuska volt, melyek a propellerkörön keresztül tüzeltek egy speciális eszköz segítségével. Az IMG 08/15 a német hadsereg szabványos géppuskájának, az MG08-nak repülőgép-fedélzeti változata volt. A géppuska a 7,92×57 mm-es lőszert tüzelte. Az eredeti géppuska ugyan vízhűtéses volt, de annak nagy súlya miatt át kellett tervezni léghűtésesre. A köpenyt perforálták, és több fölösleges alkatrészt eltávolítottak az újonnan létrehozott fegyverből.[3]
A géppuskák percenként maximálisan 450 lövedéket tüzeltek, viszont a tűzgyorsaság függött a motor sebességétől is. Az elsütőbillentyűk a kormányoszlop közepén helyezkedtek el, melyekkel együtt és külön-külön is lehetett a géppuskákat működtetni. A géppuskák závárzatát hozzáférhetővé tették a pilóta számára, hogy az felhúzhassa a fegyvereket, vagy megszüntesse az esetleges elakadásokat. A töltényhevederek a pilótafülke előtt elhelyezett rekeszekben kaptak helyet. Az üres töltényhüvelyek kihullottak a repülőgépből. A motorhoz hasonlóan a géppuskákat is ellátták burkolattal.[4]
Repülőgéptörzs szerkesztés
A repülőgéptörzs félig önhordó kialakítású. A külső burkolat a belső kerettel egybe van építve, így a szerkezet a külső terheléssel szemben sokkal ellenállóbb, így nincs szükség belső drótmerevítésre. A fából készült belső keret hat hossztartóból épült fel. A teljes keret sellakkal van bevonva. A külső burkolat 2-3 mm vastag furnérlemezből készült, melynek mindkét oldalát több rétegben sellakkal és lakkal kezelték.
Pilótafülke szerkesztés
Az Albatros D.I pilótafülkéje magas falú, tojás alakú és nyitott tetejű volt, széleit dupla vastagságú fával és bélelt bőrrel erősítették meg. A pilótafülke elejére egy kis méretű szélvédőt helyeztek el. A pilótafülke belseje tágas volt és jól védte a pilótát az időjárás viszontagságaitól, ellentétben a brit és francia gépekkel. Mivel a pilótafülkét nem választották el tűzfallal a motortól, így a pilóták élvezhették annak hőjét.
A pilóta egy állítható ülésben foglalt helyet, biztonságáról négypontos biztonsági öv gondoskodott. A gép emelését és fordulását egy fémből készült botkormány végezte, ezen kapott helyet a két képpuska elsütőbillentyűje is, melyeket a pilóta hüvelykujjai segítségével üzemeltethetett.
Üzemeltetők szerkesztés
Műszaki adatok (D.I) szerkesztés
Geometriai méretek és tömegadatok szerkesztés
- Hossz: 7,40 m
- Fesztávolság: 8,50 m
- Magasság: 2,95 m
- Szárnyfelület: 22,9 m²
- Üres tömeg: 647 kg
- Teljes tömeg: 898 kg
Hajtóművek szerkesztés
- Hajtóművek száma: 1 darab
- Típusa: Mercedes D.III dugattyús motor
- Teljesítmény: 120 kW (160 LE)
Repülési adatok szerkesztés
- Legnagyobb sebesség: 175 km/h
- Szolgálati csúcsmagasság: 5000 m
- Emelkedőképesség: 2,8 m/s
Fegyverzet szerkesztés
Források szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Bibliográfia szerkesztés
- Bull, Peter. Albatros D.I–D.II. Osprey Publishing. ISBN 9781780965994
.png){kind=small}
