Alcippe brunneicauda
Az Alcippe brunneicauda a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-_Timaliidae_-_bird_skin_specimen.jpeg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Alcippe brunneicauda (Salvadori, 1879) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Alcippe brunneicauda témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Alcippe brunneicauda témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1879-ben, a Hyloterpe nembe Hyloterpe brunneicauda néven.[3]
Alfajai szerkesztés
- Alcippe brunneicauda brunneicauda (Salvadori, 1879)
- Alcippe brunneicauda eriphaea (Oberholser, 1922)[2]
Előfordulása szerkesztés
Dél- és Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, folyók és patakok környéke, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 14,5-15 centiméter, testtömege 14,5-16 gramm.[3]
Életmódja szerkesztés
Rovarokkal táplálkozik, de bogyókat is fogyaszt.[3]
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Az elterjedési területe elég nagy, de gyorsan csökken, egyedszáma is csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
További információk szerkesztés
- Képek az interneten a fajról Archiválva 2021. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési térképe
