Alfa Romeo F1

Az Alfa Romeo F1 Team Stake egy svájci-olasz Formula–1-es versenycsapat, mely ezidáig három érában szerepelt a sportág történetében. Jelenleg önállóan, a Sauber istálló 2018-as átvételével vannak jelen. Csapatként illetve motorszállítóként 1950–1987 között voltak jelen folyamatosan, majd 2015-ben tértek vissza, kezdetben csak reklámpartnerként.

Alfa Romeo
Teljes név	Alfa Romeo F1 Team Stake
Székhely	Hinwill
Csapatfőnök	Andreas Seidl (vezérigazgató) Alessandro Alunni Bravi (csapatfőnök)
Műszaki igazgató	Jan Monchaux
Weboldal	Hivatalos weboldal
Jogelőd	Sauber F1 Team
2023-as Formula–1-es szereplése
Versenyzők	77. Valtteri Bottas 24. Csou Kuan-jü
Tartalékpilóták	Théo Pourchaire
Kasztni	C43
Motor	Ferrari
Gumik	Pirelli
Szín	piros-fekete
Formula–1 szereplése
Első verseny	1950-es brit nagydíj
Utolsó verseny	2023-as abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma	214
Konstruktőri vb-címek	0
Versenyzői vb-címek	2 (1950, 1951)
Első győzelem	1950-es brit nagydíj
Legutóbbi győzelem	1951-es spanyol nagydíj
Győzelmek	10
Első rajtkockák	12
Leggyorsabb körök	16
Legutóbbi vb-helyezés	9. (16 pont)

Első érájuk 1950–1951 között tartott önálló csapatként, ekkor megnyerték mindkét világbajnokságot. A hatvanas-hetvenes években több csapatnak szállítottak motort, amelyekkel nagy sikereket arattak. Mint önálló csapat 1979-ben tértek vissza, azonban ez az időszak nem volt túl sikeres, így 1985-ben ki is szálltak (bár 1987-ig még szállítottak motort az Osella csapatnak). 2015-ben az Alfa Romeo csapat logói megjelentek a Ferrari autóin, 2018-ban pedig mint névadó szponzor jelentek meg a Sauber istállónál, amelyet 2019-ben a nevükre vettek, így 1987 után újra konstruktőrként szerepelnek a Formula–1-ben. 2023 végén az Alfa Romeo távozik a Sauberből, így az Alfa Romeo, mint konstruktőr, ismét kiszáll az Forma–1-ből. 2023 elejétől az Orlen helyett a Stake kaszinócég lett a csapat névadó főszponzora.

Története

A második világháború előtt

Giuseppe Campari egy Alfa Romeóban 1920-ban

Még a hivatalos Formula-1 bajnokság elindulása előtt is szerepelt az Alfa Romeo különféle bajnokságokban, méghozzá egészen jól. P2-es és P3-as autóik az Auto Union és a Mercedes felemelkedéséig gyakorlatilag dominánsak voltak. Ekkor visszavonultak mint gyári csapat, de sok feltörekvő tehetséget támogattak, mint például Enzo Ferrari és csapata, a Scuderia Ferrari. 1934 és 1939 között az Alfa Romeo által épített kasztnik elavultak és gyengébbek voltak, mint az új topcsapat Mercedes. 1938-ban mutatták be a 158-as típust, ami nem volt egy sikeres konstrukció. A háború azonban közbeszólt, és amikor 1946-ban újraindult a versenyzés, az Alfa Romeo 158 volt már a domináns, szinte minden versenyt megnyert, amelyen indult.

Alfa Romeo S.p.A. (1950-1951)

Az Alfa Romeo 159-es "Alfetta"

Amikor elindult a Formula–1, az Alfa Romeo csapat is nevezett. Akárcsak korábban, most is a mechanikus feltöltős 158-as típussal neveztek be. Nino Farina megnyerte az első világbajnokságot, 1951-ben pedig Juan Manuel Fangio az Alfetta 159-essel. Ez az elődjének a továbbfejlesztése volt, teljesítményben korában az egyik legjobb volt (425 lóerő), cserébe nagyon fogyasztotta az üzemanyagot. 1952-ben aztán a csapat döntött, és kiszálltak a Formula–1-ből. Ennek az oka az volt, hogy a korábban általuk támogatott másik olasz csapat a Ferrari magáncsapat volt, ők pedig állami, és az olasz kormány nem akart pénzt áldozni arra, hogy új kasztnit tervezzenek az akkor már 13 éves régi helyett. Az Alfa Romeo meglepő módon úgy érte el azt, hogy a sportág első két évében dominált, hogy a költségvetése szerény volt, és technológiája pedig háború előtti.

Team Alfa Romeo (1979-1985)

Az 1982-es Alfa Romeo 179D

1977-ben az Alfa Romeo, mint anyavállalat, megadta az engedélyt a versenysportokért felelős divíziójának, az Autodeltának, hogy Formula–1-es kasztnit építsenek. Az Alfa Romeo 177 névre keresztelt autó az 1979-es brit nagydíjon debütált. Ebben a korszakában a csapat közel sem volt olyan sikeres, mint az elsőben. 1985-ig történő jelenlétük során mindössze két pole pozíciót értek el, háromszor lettek harmadikok, kétszer másodikok, és egyszer érték el a leggyorsabb kört. Az 1980-as német nagydíj edzésén Patrick Depailler a pályán lelte halálát. Az autóik legnagyobb problémája a megbízhatóság volt. 1982-ben a csapatüzemeltetést és a kasztni tervezését kiszervezték az Euroracing-nek, míg a motorokat továbbra is az Autodelta szállította. 1983-ban érte el a csapat a csúcspontját, amikor már turbómotorral hajtottan hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban, főként Andrea de Cesaris két második helyének köszönhetően.

1984-ben megváltoztak a szabályok. AZ FIA 220 literes maximum üzemanyag-fogyasztást írt elő versenyenként, amit a BMW, a Renault, a TAG-Porsche, a Ferrari, és a Honda hatékonyabban tudtak megoldani, mint az Alfa Romeo. V8-as turbómotorjuk (ami akkoriban egyedi megoldásnak számított) rengeteget fogyasztott, és a gyors pályákon pedig kifejezetten lassú volt. A fogyasztási problémákat a motor letekerésével oldották meg, ami szintén gyengítette a teljesítményt. Ezen később sem sikerült úrrá lenniük. Riccardo Patrese 1984-es olasz nagydíjon elért harmadik helyezése volt az utolsó dobogós helyezésük. 1984-1985 között gyakran előfordult, hogy nem tudták befejezni a futamokat, mert elfogyott az üzemanyaguk. 1985-ös autójuk, az Alfa Romeo 185T annyira rossz volt, hogy szezon közben vissza kellett állniuk az előző évire. Az eredmények elmaradoztak, így a csapat másodszor is visszavonult.

Kimi Räikkönen a 2019-es osztrák nagydíjon

Alfa Romeo Racing (2019-2023)

Valtteri Bottas a 2022-es osztrák nagydíjon

2019 januárjában bejelentették, hogy a Sauber istálló 2018-as névadó szponzora, az Alfa Romeo átveszi a csapatot. Ez lényegében azt jelentette, hogy az Alfa Romeo önálló csapatként visszatért, de meghagyták a Sauber teljes személyzetét és struktúráját, és továbbra is svájci licenccel versenyeznek. A korábbi szereplésekkel ellentétben a csapat nem saját motort épített, hanem Ferrari motorokat használt. Az Alfa Romeo változatlan versenyzői felállással kezdte a 2020-as szezont. 2020 januárjában a csapat bejelentette, hogy névadó szponzorációs megállapodást köt a lengyel PKN Orlen olajtársasággal, és Robert Kubica is csatlakozik tartalék versenyzőként.

Az Alfa Romeo Racing marad a csapat neve, miután a Sauber és az Alfa Romeo megállapodott. Räikkönen a 2021-es bajnoki szezon befejezése után visszavonult a Formula–1-ből, míg Giovinazzi a Formula–E-ben indult. A csapat a Mercedes korábbi pilótáját, Valtteri Bottast és a Formula–2-ben végzett Csou Kuan-jüt szerződtette a 2022-es szezonra. 2022 elején, a csapat megváltoztatta a nevét Alfa Romeo F1 Team Orlen-re.

Az Alfa Romeo 2023 végén kiszáll a Forma–1-ből, és véget vet a Sauberrel fennálló együttműködésének, helyette az Audi vásárol tulajdonrészt a csapatban, ami 2026-ra (a BMW Sauber időszak után) újra gyári csapattá válik. 2023-ban a csapat vezetése is lecserélődött, Frédéric Vasseur a Ferrari csapatfőnöke lett, így helyette két ember új ember érkezett. A McLarentől érkező Andreas Seidl lett a Sauber-csoport vezérigazgatója, míg ezután a csoport ügyvezezető igazgatója, Alessandro Alunni Bravi képviseli a Forma–1-es csapatot. 2023-tól a csapat neve Alfa Romeo F1 Team Stake lett.

Motorszállítóként

Szívómotorok (1960-1970-es évek)

A Brabham BT46 "Fan Car"

A hatvanas években számos csapat használta (név nélkül) az Alfa Romeo soros 4 hengeres motorjait, például az LDS, a Cooper, vagy a De Tomaso.

1962-ben Peter de Klerk készített egy különleges együléses versenyautót, amit a dél-afrikai Formula-1-es bajnokságon indított. Az autóba az Alfa Romeo Giulietta 1,5 literes soros 4 hengeres motorja került, amit az LDS is használt, de az LDS-szel ellentétben az autót "Alfa Romeo Special" névre keresztelték. A Special két versenyen indult, az 1963-as versenyen kiesett, 1965-ben pedig 10. helyet ért el, ezeken kívül öt olyan versenyen is indult, amik nem számítottak bele a bajnokságba. Az 1963-as rand-i nagydíjon dobogós helyet ért el.

A hatvanas évek végén az Alfa Romeo elkezdte V8-as motorok fejlesztését, amit először Lucien Bianchi tesztelt a Cooper T86C F1-3-68 típusú autóval. 1970-ben és 1971-ben ezekkel a motorokkal tért vissza az Alfa Romeo név a Formula–1-be, Andrea de Adamich pilóta alatt. Egy autót indítottak Alfa Romeo motorral a McLaren csapat részéről vele, ami sajnos elég megbízhattalan volt, és a legtöbbször a kvalifikáció során elbukott. 1971-ben de Adamich a March csapatnál indulhatott a szezon második felében ugyanígy, de hasonlóan rossz teljesítménnyel.

1976-ban Bernie Ecclestone szerződést kötött velük, hogy az Alfa Romeo flat-12 elrendezésű motorjait használhassák, 510 lóerős teljesítményével a motor erősebb volt, mint az akkoriban széles körben használt, 465 lóerő teljesítményű Cosworth DFV motor. Hátránya volt viszont, hogy nehezebb is volt, és körülményesebb a kiszerelése, kialakításából adódóan pedig több üzemanyagot is fogyasztott. A Gordon Murray által tervezett, sok tekintetben forradalmi konstrukciónak számító Brabham BT46-os megkapta az Alfa Romeo-motorokat, ahol a kasztni ellensúlyozta a motor okozta hátrányokat. 1978-ban, amikor az aerodinamika és a szívóhatás mindennél fontosabb lett, az Alfa Romeo keskenyebb blokkokat tervezett, de a hátrányokat nem sikerült teljesen kiküszöbölni.

Turbómotor-éra (1980-as évek)

1987-ben az Alfa Romeo leszerződött a Ligier csapattal. A 850 lóerős, ikerturbós, másfél literes négyhengeres motor, melyet Alfa Romeo 415T névre kereszteltek, René Arnoux Ligier-jébe került tesztelésre. Mikor a Fiat (a Ferrarit is tulajdonló konszern) átvette az irányítást az Alfa Romeo felett, a szerződést felbontották, helyette a csapat a Megatron (ex-BMW) motorjait használta. Arnoux egyébként maga is sokat panaszkodott az Alfára.

1983 és 1988 között az Osella csapatot is ellátták motorral, 1983-ban szívómotorral. 1984-ben a kis Turin csapatot is segítették, illetve az Osella alapja az Alfa Romeo 183T Formula–1-es autó volt (a csapat megszűnéséig ez a kasztni volt az alapja az összes autójuknak). 1988-ban megromlott a csapattal a viszonyuk, ezért megtiltották, hogy a nevüket használják, így a motorok szimplán az "Osella V8" nevet kapták. Ebben az évben véget ért az első turbókorszak a Formula–1-ben, így az Alfa ott is hagyta a sportágat.

V10-es szívómotor (1985)

Mivel számítottak arra, hogy a turbómotorokat hamarosan betiltják aFormula–1-ben, az Alfa Romeo készített egy kísérleti V10-es motort, melyeket a Ligier csapatnak szántak. Ez volt az első modern V10-es motor, amit a Honda és a Renault megoldásai követtek. A 3,5 literes motor 583 lóerőt tudott, amit egészen 620 lóerős teljesítményig fejlesztettek. Mikor a Ligier csapattal megszűnt az együttműködés, a motor átkerült a 164 Pro Car projekthez. 1988-ban a Fiat csoport felvásárolta a Motor Racing Developments-t (már néven Brabham F1), hogy a tervben volt ProCar sorozathoz kasztnit tervezzenek nekik. A Brabham BT57 néven futó autó, melyet soha nem használtak (nem jött létre a ProCar sorozat), megkapta a V10-es motort.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

Szezon	Név	Modell	Gumi	Motor	Versenyzők	Helyezés
1950	Alfa Romeo S.p.A	Alfa Romeo 158	P	Alfa Romeo L8 s	Juan Manuel Fangio Giuseppe Farina Luigi Fagioli Reg Parnell Piero Taruffi Consalvo Sanesi	–^
1951	Alfa Romeo S.p.A	Alfa Romeo 159	P	Alfa Romeo L8 s	Juan Manuel Fangio Giuseppe Farina Luigi Fagioli Felice Bonetto Toulo de Graffenried Consalvo Sanesi Paul Pietsch	–^
Az Alfa Romeo 1951-től 1979-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
1979	Autodelta	Alfa Romeo 177 Alfa Romeo 179	G	Alfa Romeo V12	Bruno Giacomelli Vittorio Brambilla	Helyezés nélkül (0 pont)
1980	Marlboro Team Alfa Romeo	Alfa Romeo 179	G	Alfa Romeo V12	Patrick Depailler Vittorio Brambilla Andrea de Cesaris Bruno Giacomelli	11. (4 pont)
1981	Marlboro Team Alfa Romeo	Alfa Romeo 179	M	Alfa Romeo V12	Mario Andretti Bruno Giacomelli	10. (9 pont)
1982	Marlboro Team Alfa Romeo	Afa Romeo 179 Alfa Romeo 182	M	Alfa Romeo V12	Andrea de Cesaris Bruno Giacomelli	10. (7 pont)
1983	Marlboro Team Alfa Romeo	Alfa Romeo 183T	M	Alfa Romeo V8 turbó	Andrea de Cesaris Mauro Baldi	6. (18 pont)
1984	Benetton Team Alfa Romeo	Alfa Romeo 184T	G	Alfa Romeo V8 turbó	Riccardo Patrese Eddie Cheever	8. (11 pont)
1985	Benetton Team Alfa Romeo	Alfa Romeo 185T Alfa Romeo 184TB	G	Alfa Romeo V8 turbó	Riccardo Patrese Eddie Cheever	Helyezés nélkül (0 pont)
Az Alfa Romeo 1986-tól 2019-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2019	Alfa Romeo Racing	Alfa Romeo C38	P	Ferrari V6 turbó	Kimi Räikkönen Antonio Giovinazzi	8. (57 pont)
2020	Alfa Romeo Racing Orlen	Alfa Romeo C39	P	Ferrari V6 turbó	Kimi Räikkönen Antonio Giovinazzi	8. (8 pont)
2021	Alfa Romeo Racing Orlen	Alfa Romeo C41	P	Ferrari V6 turbó	Kimi Räikkönen Antonio Giovinazzi	9. (13 pont)
2022	Alfa Romeo F1 Team Orlen	Alfa Romeo C42	P	Ferrari V6 turbó	Csou Kuan-jü Valtteri Bottas	6. (55 pont)
2023	Alfa Romeo F1 Team Stake	Alfa Romeo C43	P	Ferrari V6 turbó	Csou Kuan-jü Valtteri Bottas	9. (16 pont)

^ 1958-ig nem rendeztek konstruktőri bajnokságot
** Megosztott versenyzés
* A szezon még folyamatban van

Eredmények a Formula–1-ben

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Szezon	Modell	Motor	Gumi	Versenyzők	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	21	22	Pont	Helyezés
2019	C38	Ferrari C64 1.6 V6 t	P		AUS	BHR	CHN	AZE	ESP	MON	CAN	FRA	AUT	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	SIN	RUS	JPN	MEX	USA	BRA	UAE		57	8.
				Kimi Räikkönen	8	7	9	10	14	17	15	7	9	8	12	7	16	15	ki	13	12	ki	11	4	13
				Antonio Giovinazzi	15	11	15	12	16	19	13	16	10	ki	13	18	18†	9	10	15	14	14	14	5	14
2020	C39	Ferrari 065 1.6 V6 t	P		AUT	STY	HUN	GBR	70	ESP	BEL	ITA	TOS	RUS	EIF	POR	EMI	TUR	BHR	SAK	UAE						8	8.
				Kimi Räikkönen	ki	11	15	17	15	14	12	13	9	14	12	11	9	15	15	14	12
				Antonio Giovinazzi	9	14	17	14	17	16	ki	16	ki	11	10	15	10	ki	16	13	16
2021	C41	Ferrari 065/6 1.6 V6 t	P		BHR	EMI	POR	ESP	MON	AZE	FRA	STY	AUT	GBR	HUN	BEL	NED	ITA	RUS	TUR	USA	MEX	BRA	QAT	SAU	UAE	13	9.
				Kimi Räikkönen	11	13	ki	12	11	10	17	11	15	15	10	18	vi		8	12	13	8	12	14	15	ki
				Robert Kubica												14	15
				Antonio Giovinazzi	12	14	12	15	10	11	15	15	14	13	13	13	14	13	16	11	11	11	14	15	9	ki
2022	C42	Ferrari 066/7 1.6 V6 t	P		BHR	SAU	AUS	EMI	MIA	ESP	MON	AZE	CAN	GBR	AUT	FRA	HUN	BEL	NED	ITA	SIN	JPN	USA	MEX	BRA	UAE	55	6.
				Csou Kuan-jü	10	11	11	15	ki	ki	16	ki	8	ki	14	16†	13	14	16	10	ki	16	12	13	12	12
				Valtteri Bottas	6	ki	8	5	7	6	9	11	7	ki	11	14	20†	ki	ki	13	11	15	ki	10	9	15
2023	C43	Ferrari 066/10 1.6 V6 t	P		BHR	SAU	AUS	AZE	MIA	MON	ESP	CAN	AUT	GBR	HUN	BEL	NED	ITA	SIN	JPN	QAT	USA	MEX	BRA	LVS	UAE	16	9.
				Csou Kuan-jü	16	13	9	ki	16	13	9	16	12	15	16	13	ki	14	12	13	9	13	14	ki	15	17
				Valtteri Bottas	8	18	11	18	13	11	19	10	15	12	12	12	14	10	ki	ki	8	12	15	ki	17	19

Jegyzetek

Előző nagydíj: 2023-as abu-dzabi nagydíj

FIA 2023-as Formula–1 világbajnokság

Következő nagydíj: –