Wikipédia

Allan Holdsworth

Allan Holdsworth (Bradford, West Yorkshire, 1946. augusztus 6. – Vista, Kalifornia, 2017. április 15.) brit jazz/rock gitáros és zeneszerző. Több, mint öt évtizedes pályafutása során különféle zenei stílusokban játszott, azonban munkássága leginkább a fúziós jazz műfajához köthető.

Allan Holdsworth
Allan Holdsworth
Allan Holdsworth
Életrajzi adatok
Született1946. augusztus 6.[1][2][3]
Bradford[4]
Elhunyt2017. április 15. (70 évesen)[5][6]
Vista[5]
Pályafutás
Műfajokprogresszív rock, fúziós jazz
Aktív évek1969 - 2017
EgyüttesUK, Level 42, Bruford, Tony Williams Lifetime, I.O.U., Tempest
Hangszergitár
Tevékenység
  • gitáros
  • zenepedagógus
  • dzsesszzenész
  • dzsesszgitáros
  • zeneszerző
  • zenei producer
KiadókEnigma
Allan Holdsworth weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Allan Holdsworth témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lemezkészítés szerkesztés

Az első lemez, amelyen Holdsworth szerepelt, az 'Igginbottom együttes egyetlen albuma, az 1969-ben megjelent Igginbottom's Wrench volt. 1971-ben egy improvizatív zenét játszó együttes, a Sunship tagja lett Alan Gowen, Laurie Baker és a King Crimson későbbi ütőse, Jamie Muir társaságában. Pályafutásának ezt a szakaszát nem örökítette meg lemezfelvétel.

Az 1970-es évek elején a Tempesthez csatlakozott és a rövid velük töltött idő alatt két lemez, az 1973-as Tempest és az 1974-es Living in Fear létrehozásában vett részt. Hallható volt a BBC-nek az együttessel készített koncertfelvételén is, mely később megjelent a Tempest 2005-ben Anthology: Under the Blossom címmel kiadott válogatáslemezén.

Ezt követően Holdsworth különböző, népszerű fúziós jazz együttesekkel és zenészekkel dolgozott. Ezek között megtalálható volt a Gong, a Soft Machine, a The New Tony Williams Lifetime, Jean-Luc Ponty és, az évtized végén, a UK nevű progresszív rock együttes.

Ugyancsak ez idő tájt történt, hogy a Velvet Darkness – egy próbafelvétel, amely hivatalos lemezként kapott nyilvánosságot – a szerző és az előadó feltüntetése nélkül jelent meg, Holdsworth legnagyobb bosszúságára, aki gyűlölte ezt az albumot.[7]

Az évtized végén és az 1980-as években a zongorista Gordon Beckkel dolgozott, kiadtak két jazz-irányultságú albumot, Sunbird (1979) és The Things You See (1980) címmel. A Beckkel felvett harmadik lemez, a With a Heart in My Song 1988-ban jelent meg (később, 1996-ban ismét közösen játszottak Holdsworth szólóalbumán, mely a None Too Soon címet viselte és több népszerű jazz-sztenderd fúziós jellegű feldolgozását tartalmazta).

Az első hivatalos szólóalbuma az 1982-es I.O.U. volt, mely után öt albumot felölelő szólókarrierbe kezdett (ezt később újabb néggyel tetézte az 1990-es években). Az I.O.U. megjelenését követően a Van Halen gitárosa Eddie Van Halen felhívta rá a Warner Bros. Records főnökének Mo Ostinnak a figyelmét. Ez eredményezte a Road Games című EP hagyományos lemezen való megjelenését 1983-ban (később, 2001-ben CD-n is kiadták). Van Halen később azt állította a Guitar Player magazinnak, hogy Holdsworth komoly befolyással volt a játékára, valamint, hogy „szerintem ő volt a legjobb”.[8]

1990-ben volt egy rövid életű kapcsolata a Level 42 nevű popegyüttessel, ugyanis AIDS által okozott tüdőgyulladásban meghalt gitárosuk Alan Murphy. A kapcsolat eredményeként Holdsworth részt vett 1991-es albumuk, a Guaranteed felvételein. Később, még ugyanebben az évtizedben együtt dolgozott a Johansson testvérekkel, Andersszel és Jensszel egy fúziós töltetű albumon, mely 1996-ban jött ki, Heavy Machinery címmel.

A 2000-es évekre észrevehetően csökkent szólista aktivitása, a Flat Tire: Music for a Non-Existent Movie (2001) volt az eddig megjelent egyetlen albuma. Vendégzenészként azonban feltűnt más muzsikusok lemezein. Legfigyelemreméltóbb közreműködései a billentyűs Derek Sherinian-hez kötődnek. Szerepelt Mythology című 2004-es szólóalbumán, valamint Sherinian Planet X nevű együttesének 2007-es, Quantum című lemezén. 2008 és 2010 között a HoBoLeMa nevű szupergruppal turnézott, a dobos Terry Bozzio és Pat Mastelotto, valamint a basszista Tony Levin társaságában, improvizált experimentális zenét játszva.

Játékstílus és zeneszerzés szerkesztés

Az évek során Holdsworth egyedülállóan magas szintre fejlesztette játékstílusát amely tökéletesen ötvözte úgy az akkordbontás, mint az akkordjáték technikáját (gyakran kiegészítve ezeket a késleltetéssel, kórus-hangzással és egyéb komplikált gitár-effektekkel), többféle legato technikát - beleértve a pull-off (visszapengetéses) játékmód egy speciális változatát, amely sokkal inkább hasonlít egy fordított hammer-on (kalapács)technikára[9] - és a volume swell (hangerő-növelés) kifinomult használatát, ami egy éteri, másvilági atmoszférát teremt.

1986-os, Atavachron című albumán kezdte alkalmazni a SynthAxe nevű MIDI eszközt a hangerő-változtatásra. Bár az Atavachron óta minden szóló felvételén használta ezt, azt nyilatkozta róla, hogy a továbbiakban nem szeretné, ha ilyen integráns része lenne játékának, főleg, mert ritkasága miatt bonyolult a javítása és a karbantartása.[10] 1987-es, Reaching for the Uncommon Chord című oktató videójáról megtudhatjuk, hogy mennyire távol áll korunk hagyományos gitárjátékától, ezen ugyanis azt állítja, hogy valójában nem is szereti a gitárt, helyette inkább a szaxofon hangja tetszik neki.

Diszkográfia szerkesztés

Szólóalbumok szerkesztés

Stúdió albumok szerkesztés

Koncert albumok szerkesztés

  • 1997: I.O.U. Live
  • 2003: All Night Wrong
  • 2004: Then

EP-k szerkesztés

Közös albumok szerkesztés

Egyéb albumok, melyeken játszott szerkesztés

VHS videó kiadványok szerkesztés

  • 1992: REH Instructional: Allan Holdsworth (oktató anyag, 2007-ben DVD-n is megjelent)
  • 1997: Drums & Improvisation – Gary Husband (Holdsworth egy interjút ad, valamint három számon közreműködik)

DVD videó kiadványok szerkesztés

  • 2002: Live at the Galaxy Theater
  • 2005: Carvin: 60 Years in the Making (tartalmaz egy hosszabb Holdsworth-interjút is)
  • 2006: Rock Goes to College – Bruford
  • 2007: Allan Holdsworth and Alan Pasqua featuring Chad Wackerman and Jimmy Haslip: Live at Yoshi's (élő fellépés Tony Williams tiszteletére)

Könyvek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Encyclopaedia Metallum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
  5. ↑ a b Allan Holdsworth, internationally celebrated guitar innovator, dead at 70. (Hozzáférés: 2017. április 17.)
  6. ↑ BnF források (francia nyelven)
  7. ↑ Archivált másolat. [2008. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
  8. ↑ Obrecht, Jas: Young Wizard of Power Rock. Guitar Player Magazine (1980. április). (Hozzáférés: 2007. november 30.)
  9. ↑ Archivált másolat. [2011. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 13.)
  10. ↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 3.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Allan Holdsworth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Allan_Holdsworth&oldid=25555967”