Almásszentmihály
Almásszentmihály település Romániában, Szilágy megyében.
| Almásszentmihály (Sânmihaiu Almașului) | |
 | |
| Almásszentmihály görögkeleti fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Almásszentmihály |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 457305 |
| SIRUTA-kód | 142685 |
| Népesség | |
| Népesség | 992 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 5 |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 23° 16′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 11″, k. h. 23° 16′ 11″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szilágy megyében, Zilahtól délkeletre, az Almás vize mellett, Hidalmás és Vaskapu között fekvő település.
Nevének eredete szerkesztés
A falu nevét Szent Mihály tiszteletére szentelt temploma után kapta.
Története szerkesztés
Almásszentmihály neve az oklevelekben 1334-ben tűnt fel először Zenmichal néven.
1452-ben Nagzenthmyhal, 1459-ben Zenthmyhal, 1466-ban Zenthmihal, 1546-ban Naghzent Mihal, 1587-ben Zentt Mihally, 1750-ben Puszta Szent Mihály, néven írták nevét. 1400-as években birtokosok voltak itt a Szentmihályi, Gyulakúti, Nagy, Lovas, Tompa, Farkas, Jakab, Sámsoni, Polyák családok. 1522-ben NaghzenthMyhal Somi Gáspár birtoka volt. 1552-ben Naghzenthmyhalon Bonyhai Dezsőffy László volt a birtokos. 1554-ben a település birtokosa Somy Anna volt.
1658-ban a fennmaradt írások szerint még állt Szent Mihályról elnevezett temploma, a 17. században azonban a templom és a falu lakossága is elpusztult, ekkor kapta a puszta előnevet. 1730-tól görögkeleti vallású lakosok telepedtek le a faluba. Az 1900-as évek adatai szerint a régi lakosság emlékét a határ-, dűlő- és utcanevek őrzik, mint például: Magyar utca, Kis utca, Kisgána, Kosárvölgy. A trianoni békeszerződés előtt Almásszentmihály Kolozs vármegye Hidalmási járásához tartozott. 1910-ben 1441 lakosából 59 magyar, 1338 román volt. Ebből 1351 görögkatolikus, 30 református, 30 görögkeleti ortodox, 19 izraelita volt.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkeleti fatemploma.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 184. o. ISBN 973-9203-57-4
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}