Alsómarác
Alsómarác (korábban Tót-Morácz, szlovénül: Moravske Toplice) üdülőhely, falu és az azonos nevű község központja Szlovéniában, Pomurska statisztikai régióban, a Muravidéken. A Ravensko szlovén tájegység része. Az Alsómarác nevet csak a 19. század végi földrajzinév-magyarosítások idején kapta, ezt a helybéli magyarok sem használják.
| Alsómarác (Moravske Toplice) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Alsómarác |
| Rang | községközpont |
| Alapítás éve | 1366 |
| Polgármester | Alojz Glavač |
| Irányítószám | 9226 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 842 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 43 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 203 m |
| Terület | 144,5 (8,61) km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 41′ 34″, k. h. 16° 13′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 41′ 34″, k. h. 16° 13′ 41″ | |
 | |
| Alsómarác község elhelyezkedése | |
| Alsómarác weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómarác témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Muraszombattól 6 km-re északkeletre fekszik.
Története szerkesztés
A település első írásos említése 1366-ból való. 1365-ben Széchy Péter fia, Miklós dalmát-horvát bán és testvére, Domonkos erdélyi püspök kapták királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Omodéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt ennek családnak, mely birtokközpontjáról a felsőlendvai, felső-lindvai Bánfi, felső-lindvai Herczeg neveket is viselte. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolták az ide tartozó birtokokat, melyek között a falu „Morauch et alia Dlorauch in districtu Sancti Martini” alakban szerepelt.[2] A felsőlendvai váruradalom szentmártoni kerületéhez tartozott. A Széchyek fiági kihalásával a 17. század végén a Batthyányak birtoka lett.
Vályi András szerint "MARÁCZ. Elegyes falu Vas Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Martyánczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja meg lehetős."[3]
Fényes Elek szerint "Tót-Marácz, vindus falu, Vas vmegyében: 40 kath., 293 evang. lak. F. u. gr. Batthyáni."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint "Tót-Morácz, 130 házzal és 710 r. kath. és ág. ev. lakossal. Postája Mártonhely, távírója Muraszombat. Ág. ev. temploma 1893-ban épült. Néhai gróf Batthyány Lajosnak itt csinos kastélya volt."[5]
1910-ben 725, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része.
Népesség szerkesztés
2002-ben a községnek (járásnak) 6151, Alsómarácnak külön 719 lakosa volt.
Nevezetességei szerkesztés
- Evangélikus temploma 1925-ben épült neogótikus stílusban, hajója mai formájában 1962-ben épült.
- Termálfürdője 1960-ban felfedezett 72 Celsius-fokos meleg vizére épült, mely 1175-től 1467 m mélységből tör a felszínre. A fürdőnek ma mintegy 20 meleg vizű medencéje van.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I–IV. Budapest: MTA. 1890–1941.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
