Analitikus nyelv
Az analitikus nyelv August Wilhelm Schlegel nyelvtipológiája szerint olyan nyelv, amelyben a nyelvtani viszonyok kifejezése és legtöbbször a szóképzés jellemzően nem ragozással, toldalékolással, hanem különálló morfémákkal (elöljárószókkal, segédszókkal), valamint a szórend kötöttségével történik.[1] Az analitikus nyelvek többsége az izoláló (elszigetelő) nyelvek típusába tartoznak (például a sinotibeti nyelvcsalád tagjai). Analitikus szerkezetek a szintetikus típusú nyelvekben is előfordulhatnak: például a magyar várni fogok (vö. a spanyol esperaré, ugyanaz) vagy mentem volna (vö. spanyol habría ido) szintén analitikus szerkezetek.
Az analitikus nyelvekkel ellentétben a szintetikus és poliszintetikus nyelvekben az egyes információk a szavak módosításával jelennek meg. Az analitikus és szintetikus nyelvek Schlegel által kiemelt különbségét Wilhelm von Humboldt fokozatosnak és nem túl relevánsnak tartja.[2]:317f
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ August Wilhelm Schlegel.szerk.: Gunter Narr: Observations sur la langue et la littérature provençales, Tübinger Beiträge zur Linguistik. Tübingen: Librairie Greque - Latine - Allemande, 16. o. [1818] (1971)
- ↑ Wilhelm von Humboldt. Ueber die Verschiedenheiten des menschlichen Sprachbaues, Schriften zur Sprachphilosophie. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 144–367. o. [1827–1829] (1963)
Források szerkesztés
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , p. 1653