Anatolij Sztyepanovics Gyatlov
Anatolij Sztyepanovics Gyatlov (oroszul: Анатолий Степанович Дятлов; Atamanovo, 1931. március 3. – 1995. december 13.) a csernobili atomerőmű üzemeltetési főmérnökének helyettese a csernobili atomerőmű-baleset idején.
| Anatolij Sztyepanovics Gyatlov | |
| Született | 1931. március 3. Atamanovo |
| Elhunyt | 1995. december 13. (64 évesen) Kijev |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | nukleáris mérnök |
| Iskolái | Nemzeti Nukleáris Kutató Egyetem |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Kyiv Forest Cemetery |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
1931-ben született Szibériában. Édesapja első világháborús hadirokkantként folyami jelzőbójákat kezelt, édesanyja háztartásbeli volt. A család a Jenyiszej folyó melletti Atamanovóban élt, Krasznojarszktól mintegy 80 km-re.[1] 1945-ben, 14 évesen megszökött otthonról.[2] 1950-ben elvégezte a norilszki Bányászati és Kohászati Technikumot, majd 1953-tól 1959-ig a Moszkvai Mérnöki-fizikai Főiskolán Automatika és Elektronika Karon tanult, amelyet kitűnő eredménnyel végzett el.
Először Szibériában a komszomolszki hajógyárban dolgozott, ahol atomreaktorok tengeralattjárókba szerelését végezte. Egy nukleáris baleset miatt, Gyatlov 200 rem sugárterhelést kapott, amely általában enyhe sugárbetegséget, hányást, hasmenést, fáradtságot és a fertőzésekkel szembeni ellenállás csökkentését okozza.[3]
Csernobil szerkesztés
1973-ban költözött Pripjatyba, hogy az épülő csernobili atomerőmű építkezésén dolgozzon, ahol később egészen a főmérnök-helyettesi posztig jutott el a ranglétrán. Elnyerte a Becsület Rendjele kitüntetést és a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 1982-ben helyettes főmérnökként dolgozott, a harmadik és a negyedik reaktorblokkot vezette. Pripjatyban a Lenin sugárút 7. szám alatt lakott.
1986. április 26-án felügyelt egy tesztet az atomerőmű 4. blokkjában, amely a történelem legsúlyosabb atomerőmű-balesetét eredményezte. A baleset alatt Gyatlovot 390 rem (3,9 Sv) súlyos sugárdózis érte, amely 30 nap elteltével az érintett személyek 50%-nál halált okoz, azonban ő életben maradt.[4] Viktor Brjuhanovval és Nyikolaj Fominnal Gyatlovot a biztonsági előírások be nem tartásáért bíróság elé állították.[5] 1987-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága mindhárom személyt 10 év börtönbüntetésre ítélte. Gyatlov három év után a Szovjetunió felbomlásakor amnesztiát kapott.[6] 1995-ben halt meg szívelégtelenség következtében.
Élete során írt egy könyvet Csernobil, ahogy történt címmel a balesetről, ebben a saját szemszögéből nézve meséli el az eseményeket. Könyvében igyekezett a teljes felelősséget a tervezési hibákra hárítani és jelentősen próbálta csökkenteni a személyi felelősség súlyát.[7]
Források szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Дятлов, Анатолий. Чернобыль. Как это было (orosz nyelven). Moszkva: Naucstyehlitizdat (2003). ISBN 5937280067
- ↑ Amazing World (2018-09-13), Zero Hour - Chernobyl - 1986, <https://www.youtube.com/watch?v=_RXATGRk-lM&feature=youtu.be&t=413>. Hozzáférés ideje: 2019-06-15
- ↑ Nolan, Dennis P. Loss Prevention and Safety Control: Terms and Definitions, CRC Press, LLC (2016); Boca Raton, Florida; p. 225.
- ↑ Nolan, p. 225.
- ↑ NorBurgan, Michael. Chernobyl Explosion: How a Deadly Nuclear Accident Frightened the World. th Mankato, Minnesota: Capstone, 47. o. (2018. május 8.). ISBN 9780756557447
- ↑ Dobbs, Michael: Chernobyl's 'Shameless Lies'. The Washington Post, 1992. április 27. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
- ↑ Dobbs, M. (1992. április 27.). „Chernobyl's 'Shameless Lies”. The Washington Post.
További információk szerkesztés
- Чернобыльская авария А.С.Дятлов - воспоминания, youtube.com (oroszul)