Andód
Andód (szlovákul Andovce, korábban Ondod) falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. A község Érsekújvártól délnyugatra fekszik. A község határát és magát a községet is az 1889-ben mesterségesen kiépített Cergát kanális szeli keresztül.
| Andód (Andovce) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Érsekújvári |
| Rang | község |
| Polgármester | Puss Péter |
| Irányítószám | 941 23 |
| Körzethívószám | 00421 (0) 35 |
| Forgalmi rendszám | NZ |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1623 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 126 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 113 m |
| Terület | 10,7783 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 59′ 40″, k. h. 18° 06′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 40″, k. h. 18° 06′ 23″ | |
| Andód weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andód témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Érsekújvártól 4 km-re nyugatra, a Vág és a Nyitra között fekszik.
Története szerkesztés
A falu már a honfoglalás előtt lakott volt, területén újkőkori települést, illetve bronzkori, latén és római kori településeket tártak fel. Az 1936-os és 1937-es útépítést megelőző földmunkák során egy lovassírt bolygattak meg, mely feltehetően az avar vagy későbbi korból származhatott.[2] A településtől északra található Szentgyörgy pusztán középkori települést találtak, kálváriáján pedig római katonák temetőjét tárták fel a 110-350 közötti időből. Itt állt egy régi templom is.
Szent István király idejében a település határa királyi birtok volt. 1264-ben Ondod néven említik először a Hont-Pázmány nembeli Szegi-Andai család birtokaként. Egy ideig helyi birtokos volt Amádé soproni ispán is. Faluként 1421-ből maradt fenn első írásos említése. 1431-ben Ifj. Stiborici Stibor (Ctibor) vajda végrendeletében a községet a surányi uradalomból kivéve, az apja által alapított vágújhelyi Ágoston-rendi prépostságnak adományozta.[3] Így a község Beckó várának uradalmához került. A 16. században a beckói uradalom a Bánffy, majd a Nyári család birtokába került.
A törökök 1570-es adóösszeírásából (defter) kiderül, hogy a községnek 7 háza és 20 adókötelese volt. Alföldi jellegű település révén a házakat hagyományosan nádból építették,[forrás?] zsúpfedéllel. Égetett téglát és cserepet csak a 20. század elején kezdtek alkalmazni. Bár pontosan nem ismert, hogy mikor, de a község visszakerült a surányi uradalomhoz. A török uralom után a surányi uradalom új tulajdonosa Kaunitz Domonkos morva gróf lett. Kaunitznak a török kor után az uradalmat nem sikerült rendbehoznia, így 1730-ban Károlyi grófnak adta el. Az erdélyi birtokos az uradalmat rendbehozta. A község okiratokkal is alátámasztott első önkormányzatáról 1771-ből tudunk. Ekkor Bagara József volt a helyi jegyző és Kiss István a bíró. Ezen 1771-es oklevélen jelenik meg először a község pecsétje. A községben először 1779-ben említik (vélhetőleg egyházi) iskola létesítését. A 19. században a Károlyi grófok pénzügyi támogatásával óvodát is létesítettek a községben. 1838-ban Károlyi gróf községi kórházat (betegházat) létesít, melyet a tótmegyeri kórház alá rendel. A 20. század elején kezdtek kiépülni a község további részei: Kertalja, Bútorján, Mesterföld, Csallóköz.
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. A csehszlovák hatóságok 1947-ben a lakosságcsere értelmében 80 helybéli magyar családot erőszakkal Magyarországra, Nyíregyháza környékére telepítettek. A 20. század 50-es, 60-as éveiben tömeges építkezés kezdődik el. 1953-ban bevezetik a villanyt. Mivel a helyi iskola kapacitása kicsi volt, ezért több ízben bővítették, de az 1980-as években a községi iskolák nagy részét, így az andódit is felszámolták. Az egykori óvoda helyett 1977-1980-ban új óvodát építettek. Az 1990-ben készült statisztika alapján a községnek 1245 lakosa, 387 háza van.
A község neve feltehetőleg vagy az Amádéktól (Omode → Ondod), vagy a Szegi-Andai családtól származik.
Népessége szerkesztés
1880-ban 751 lakosából 699 magyar és 11 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 763 lakosából 740 magyar és 18 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 848 lakosából 824 magyar és 23 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 1012 lakosából 990 magyar, 22 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 1109 lakosából 1062 magyar és 45 csehszlovák volt.
1930-ban 1291 lakosából 1212 magyar és 78 csehszlovák volt.
1941-ben 1515 lakosából 1512 magyar és 2 szlovák volt.
1991-ben 1248 lakosából 908 magyar és 323 szlovák volt.
2001-ben 1224 lakosából 818 (66,83%) magyar és 388 (31,70%) szlovák volt.
A 2006 augusztusában Miskolczi László polgármester elhunyta miatt tartott választásokat megelőzően a község lakossága 1296 volt. [1]
2011-ben 1358 lakosából 714 (52,58%) magyar és 548 (40,35%) szlovák volt.
2021-ben 1623 lakosából 694 (+55) magyar, 823 (+49) szlovák, (+1) cigány, 7 (+2) egyéb és 99 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Rozália tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1741-ben épült, 1858-ban bővítették. Oltárképe a 19. századból származik.
- Nepomuki Szent János szobor 1806-ból.
- Kőkereszt a templom előtt 1806-ból.
- A kálvária márvány keresztje 1849-ből.
- Czuczor Gergely Emlékház.
- Czuczor Gergely szobor (2005) az Emlékház közelében.
- Az 1947-ben Magyarországra telepített és Csehországba deportált magyar lakosai tiszteletére állított kopjafa a templom előtt.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1800. december 17-én Czuczor Gergely nyelvész, költő. Szülőházát az 1950-es években lebontották, azonban az egykor a szülőháza előtt elhelyezett emléktábla máig megmaradt.
- Itt született 1856-ban Karsay János piarista tanár, rendházfőnök.[5]
- Itt született 1860-ban Karsay Imre plébános, esperes.
Kulturális élet szerkesztés
- Andódi asszonykórus
Források szerkesztés
- Horváth, Z. 1998: És mi hazatértünk az andódi harangszóra. Bácsalmás-Nyíregyháza
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Zábojník, J.: Slovensko a avarský kaganát. Bratislava 2004, 76.
- ↑ Wenzel Gusztáv 1874: Stibor vajda. Pest, 48-117; Matunák Mihály 1889: Nagy-surány hajdani vára történelmének vázlata. Érsekújvár, 9.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Érsekújvári r.k. anyakönyv 1856, p. 65; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. ; Léh István SchP, Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum / A magyar piarista rendtartomány történeti névtára 1666–1997, Budapest, 1998, 183.
