Andrija Mohorovičić
Andrija Mohorovičić (Volosko, (ma Abbázia része) 1857. január 23. – Zágráb, 1936. december 18.) horvát meteorológus és geofizikus. A földkéreg és a földköpeny közötti határ, a később róla elnevezett Mohorovičić-felület felfedezője.
| Andrija Mohorovičić | |
 | |
| Andrija Mohorovičić 1880 körül | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1857. január 23. Volosko |
| Elhunyt | 1936. december 18. (79 évesen) Zágráb |
| Sírhely | Mirogoj temető |
| Ismeretes mint |
|
| Gyermekek | Stjepan Mohorovičić |
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Tudományos fokozat | PhD |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andrija Mohorovičić témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Mohorovičić az Isztriai-félszigeten, egy Volosko nevű kis halászfaluban (ma Abbázia része) született, ahol apjának kovácsműhelye volt. Középiskoláját a szomszédos Fiuméban végezte el, majd 1875–1879 között a prágai Károly Egyetemen folytatott matematikai és fizikai tanulmányokat. Ezt követően visszatért hazájába és középiskolai tanár lett Zágrábban, Eszéken, 1882-től pedig az isztriai Bakarban. Szabadidejében meteorológiai megfigyeléseket és tudományos elemzéseket végzett, s 1887-ben saját anyagi forrásaiból megszervezte és felállította a bakari meteorológiai mérőállomást. 1892-től a zágrábi meteorológiai intézet vezetője lett. 1893-ban a zágrábi egyetemen sikeresen megvédte doktori dolgozatát, amelyben Bakarban végzett légkörfizikai megfigyeléseit összegezte. 1901-ben a horvátországi és szlavóniai meteorológiai szolgálat vezetőjévé nevezték ki és még abban az évben egy földrengésfigyelő állomást is létesített a horvát fővárosban.
1893-ban a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia rendkívüli, 1898-ban rendes tagjává választották.
Életműve szerkesztés
Noha hivatása elsősorban a meteorológia volt, Mohorovičić életművének jelentősége elsősorban szeizmológiai megfigyeléseinek köszönhető. Érdeklődése a századforduló táján fordult a geofizika felé, s ezt követően az általa vezetett meteorológiai intézetek tudományos tevékenységébe igyekezett integrálni a geofizikai, szeizmológiai, földmágnességi és gravitációs vizsgálatokat is. A Zágrábban létesített földrengésmérő állomás mellett 1909-ben sikerült az anyagi erőforrásokat megteremtenie ahhoz, hogy Horvátország-szerte több tucat Wiechert-szeizmométert telepíthessen. Neki köszönhető, hogy 1906-tól folyamatosan megbízható adatok állnak rendelkezésünkre a horvátországi földmozgásokról.
1909. október 8-án a Kulpa-völgyi földrengés hullámainak a vártnál korábbi érkezéséből következtetett a földkéreg és a földköpeny közötti, a földrengéshullám terjedési sebességét és a kőzetsűrűséget drasztikusan megváltoztató határ, a később róla elnevezett Mohorovičić-felület létezésére. Emellett foglalkozott epicentrumszámítással és földrengésbiztos építési technikákkal is.
Források szerkesztés
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 219. o. ISBN 963-9257-09-5
- William Hung Kan Lee et al., International handbook of earthquake and engineering seismology, Boston, Academic Press, 2003, 1762–1763.
- Neil McBride et al., An introduction to the solar system, Cambridge, Cambridge University Press, 2004, 43.
- Jacob Darwin Hamblin, Science in the early twentieth century: An encyclopedia, Santa Barbara, ABC-CLIO, 2005, 213–214.