Anhhaf
Anhhaf ókori egyiptomi herceg és vezír a IV. dinasztia idején; Sznofru fáraó fia, Hufu testvére.[2]
| Anhhaf | ||||||
 | ||||||
| Született | i. e. 26. század | |||||
| Elhunyt | i. e. 26. század | |||||
| Neve hieroglifákkal |
Anhhaf[1] | |||||
| Házastársa | Hotepheresz | |||||
| Szülei | apja: Sznofru | |||||
| Tisztsége | vezír | |||||
| Sírhelye | Gíza, G7510 | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anhhaf témájú médiaállományokat. | ||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||||
Családja szerkesztés
Anhhaf viselte a „király legidősebb vér szerinti fia” címet (ami nem minden esetben jelentette ténylegesen azt, hogy a legidősebb fia, és itt is arról lehet szó, hogy egy alacsonyabb rangú feleségtől született első fia). Felesége, Hotepheresz Sznofru legidősebb leánya volt I. Hotepheresz királynétól. Ő Sznofru kultuszának papnője volt, és már korábban elhunyt, mint hogy elkészült volna férjének sírja, melyet Anhhaf már idős emberként készíttetett.[3][4] A hercegnőt relieftöredékeken említik férje sírjában, saját sírjának holléte ismeretlen.[5] Anhhafot sírjában egy Anhetef nevű kisfiúval ábrázolják, akit lányának fiaként említenek.[3][6]
Pályafutása szerkesztés
Anhhaf címei: „a király legidősebb, vér szerinti fia”, „vezír” és „a Thot házához tartozó Ötök nagyja”.[4] Unokaöccse, Hafré uralma alatt szolgált vezírként. Részt vett a gízai nagy piramis építésében, és valószínűleg a Nagy Szfinxében is. 2013-ban Hufu ókori kikötőjénél előkerült papirusztöredékek egy gyűjteménye, amely Merer naplójaként lett ismert; ebben egy Merer nevű munkafelügyelő a gízai nagy piramis építésének több hónapjáról számol be. Ebben említ egy adminisztratív központot, amely Anhhaf vezír irányítása alatt állt. Ennek alapján Anhhaf tevékenysége Hufu 27. éve körülre tehető, és a piramison folyó munkálatokért akkoriban felelt, amikor az építkezés már a befejezéséhez közeledett, mert említik, hogy ebben az időben érkezett a piramis borítására használt turai mészkő.[7] A papiruszon Anhhafot nemesemberként és Ra-si-Hufu felügyelőjeként említik; utóbbi a gízai kikötő neve, ahová a piramisépítéshez szükséges kő érkezett.[8]
Sírja szerkesztés
Anhhafot a gízai G7510-es sírba – a keleti temető legnagyobb,[9] egész Gíza második legnagyobb[3] masztabasírjába – temették el, amely Reisner szerint Hafré uralkodása alatt épült. Újabban építészeti és ikonográfiai jellegzetességek, valamint a sírban említett személyek címei alapján úgy tűnik, a sír építése Hufu, Dzsedefré és Hafré uralkodása alatt is folyt.[4] A sírban megtalálták Anhhaf festett mészkő mellszobrát. A gyönyörű, realisztikus szobor az óbirodalmi szobrászat kiemelkedő alkotása, ma a bostoni Szépművészeti Múzeumban található,[9][10] katalógusszáma Museum Expedition 27.442.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935., p.65
- ↑ Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3, pp.53,56
- ↑ a b c http://gizapyramids.org Archiválva 2008. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben. Information provided via the G 7010 page
- ↑ a b c Laurel Flentye, The Mastabas of Ankh-haf (G7510) and Akhethetep and Meretites (G7650) in the Eastern Cemetery at Giza: A Reassessment in Essays in Honor of David B. O'Connor, pp. 291-308
- ↑ Dodson & Hilton, p.58
- ↑ Reisner, George A., and William Stevenson Smith. A History of the Giza Necropolis. Vol. 2, The Tomb of Hetep-Heres the Mother of Cheops: A Study of Egyptian Civilization in the Old Kingdom. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1955. pp 1-12 (The family and general background of Hetepheres I)
- ↑ Tallet, Pierre and Marouard, Gregory, The Harbor of Khufu on the Red Sea Coast at Wadi al-Jarf, Egypt, Journal of Near Eastern Archaeology, 77:1, 2014, pp 8-12
- ↑ Pierre Tallet: Les papyrus de la Mer Ruge I, Le <<Journal de Merer>> (Papyrus Jarf A et B), MIFAO 136, Kairo 2017, ISBN 9782724707069, pp. 63. 66
- ↑ a b Berman, Lawrence, Freed, Rita E., and Doxey, Denise. Arts of Ancient Egypt. Museum of Fine Arts Boston. 2003. p.78. ISBN 0-87846-661-4.
- ↑ Dodson & Hilton, p.56