Antoine Christophe Saliceti
Antoine Christophe Saliceti (eredeti nevén: Antonio Cristoforo Saliceti, korzikai nyelven: Antoniu Cristufaru Saliceti; Saliceto, 1757. augusztus 26. – Nápoly, 1809. december 23.) francia politikus és diplomata a francia forradalom és az első császárság idején.
| Antoine Christophe Saliceti | |
,_Corsican-French_revolutionary_(small).jpg) | |
| Született | 1757. augusztus 26.[1][2][3] Saliceto |
| Elhunyt | 1809. december 23. (52 évesen)[1][2][3] Nápoly |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Pisai Egyetem |
 | |
| Antoine Christophe Saliceti aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine Christophe Saliceti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutásának kezdete szerkesztés
Toszkánában végzett jogi tanulmányai után lett Bastia felső tanácsában ügyvéd, és megválasztották a harmadik rend főigazgató helyettesének 1789-ben. A Nemzeti Konvent helyetteseként Saliceti belépett a Hegypártba és 1793. január 15-én ő is a király kivégzésére szavazott. Korzikára küldték azzal a megbízatással, hogy felügyelje Pascal Paolit és mozgalmát és a diktatúra eszközeit alkalmazza, azonban kénytelen volt visszavonulni vidékre, ahol részt vett a Marseille-t és Toulont fenyegető lázadás elfojtásában. Ez idő alatt ismerte meg és támogatta honfitársát, Bonaparte Napóleont.
Direktórium, konzulátus és birodalom szerkesztés
Maximilien de Robespierre-rel való szoros barátsága miatt a thermidori időkben feljelentették, csak egy direktóriumi amnesztia mentette meg. 1796-ban Saliceti megbízást kapott arra, hogy megszervezze a francia forradalmi hadsereget az olasz félszigeten, valamint a két megyében, amelybe a francia uralom alá került Korzika is beletartozott. Saliceti lett az Ötszázak Tanácsának helyettese, és a direktórium megbízásából a Ligur Köztársaságban teljesített szolgálatot. Bár ellenezte Napóleon brumaire 18-i államcsínyét és a konzulátust, Napóleon mégis megtartotta a Luccai Köztársaság képviselőjének (1801-1802) egészen a területek annektálásáig. 1806-ban követte Joseph Bonapartét a Nápolyi Királyságba.
Joseph Napóleon bukása után halt meg rejtélyes körülmények között, valószínűleg megmérgezték.
Napóleon mondta róla: Saliceti a veszély napjaiban százezrekkel ért fel![forrás?]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Antoine Christophe Saliceti című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
