Antológiai sorozat
Antológiai sorozat egy rádió, televízió, vagy filmsorozat, amely különböző műfajokban fordul elő, és minden epizód, szezon, szegmens vagy rövidfilm másik történetet mutat be, különböző karakterekkel.[1] Ezeknek az egyes epizódokban általában más és más szereplői vannak, de a múltban számos sorozat, mint például a Four Star Playhouse, egy állandó színészcsoportot foglalkoztatott, akik minden héten más drámában tűntek fel.[2] Néhány antológiai sorozat, például a Studio One, rádióban kezdődött, majd átköltözött a televízióba.[3]
Etimológia szerkesztés
A szó az ókori görög ἀνθολογία (anthología, „virággyűjtés”), ἀνθολογέω (anthologéō, "virágokat gyűjtöm"), ἄνθος (ánthos, "virág") + λέγω (légō, "összegyűlök, felszed, gyűjt") szavakból alkotta Meleagrosz közel i.e 60-ban, eredetileg Στέφανος (στέφανος (stephanos "koszorú")), névvel hogy leírja a költészeti gyűjteményeket, amit később átnevezett antológiának - lásd: görög antológia. Anthologiai kis görög versek és epigrammák gyűjteménye volt, mert a görög kultúrában a virág szimbolizálta azokat a finomabb érzéseket, amelyeket csak a költészet tud kifejezni.
Rádió szerkesztés
Sok népszerű régi rádióműsor antológia sorozat volt. Néhány sorozatnál, például a Inner Sanctum Mysteries-nél, az egyetlen állandó a házigazda volt, aki bemutatta és befejezte az egyes drámai előadásokat. Az egyik legkorábbi ilyen program a The Collier Hour volt, amelyet az NBC Blue Network közvetített 1927 és 1932 között.[4] A rádió első jelentős drámai antológiájaként a Collier's Weekly magazin történeteit és sorozatait adaptálta az előfizetők számának növelése érdekében, hogy versenytársa lehessen a The Saturday Evening Post-nak. A magazin minden heti terjesztését megelőző szerdán adásba került a program hamarosan vasárnapokra költözött, hogy elkerülje a magazinban egyszerre megjelenő történetek élvezetének elrontását.[4]
A rádióantológia sorozatok tudományos-fantasztikus, horror, feszültségkeltő és rejtély műfajok számára nyújtottak formátumot.
Televízió szerkesztés
A televíziózás történetében az élő antológiai drámák különösen népszerűek voltak az 1950-es években, a televíziózásnak az aranykorában olyan sorozatokkal, mint a The United States Steel Hour és a The Philco Television Playhouse.[5][6]
Dick Powell egy antológiai sorozat ötletével állt elő, Four Star Playhouse címmel, amelyben négy állandó színész volt, akikhez hetente új színészek csatlakoztak, összesen négy színészt váltogatva. A négy fő-színészé lett a stúdió és a program, ahogy Lucille Ball és Desi Arnaz sikeresen teljesített a Desilu stúdióval. Powell szándéka szerint a programban ő, Charles Boyer, Joel McCrea és Rosalind Russell szerepelt. Amikor Russell és McCrea visszalépett, David Niven érkezett a fedélzetre harmadik színészként. A negyedik színész kezdetben vendégszínész volt. A CBS-nek tetszett az ötlet, és a Four Star Playhouse 1952 őszén debütált.[7] Csak az első szezonban váltott heteken futott, felváltva Amos 'n' Andy-val. Elég sikeres volt a megújuláshoz, és heti program lett a második évadtól az 1956-os futam végéig. Ida Lupino-t de facto negyedik csillagként hozták a fedélzetre, bár Powell-lel, Boyer-rel és Niven-nel ellentétben nem rendelkezett részvényekkel a társaságban.
Az amerikai televíziós hálózatok néha nyári antológiai sorozatokat működtettek, amelyek fel nem karolt televíziós próbaepizódokból álltak.[8] 1971-től a hosszú távú Masterpiece Theatre dráma-antológiai sorozat brit produkciókat hozott az amerikai televízióba.
2011-ben az Amerikai Horror Story új típusú antológiai formátumot mutatott be az Egyesült Államokban. Minden évad, nem pedig minden epizód, egy önálló történet. A különböző évadokban több színész is feltűnt, de különböző szerepeket játszott - a Four Star Playhouse formátumának példájára.[9]
Az Amerikai Horror Story sikere további évadokon át tartó antológiákat hozott létre, mint például az American Crime Story és a Viszály.[10]
Film szerkesztés
Az antológia-filmsorozatok ritkák a tévé és rádióbéli társaikhoz képest. A horror műfaján belül többször próbáltak egy franchise-ból antológiát készíteni, mint például a Halloween franchise-al, ahol a harmadik filmet, a Halloween 3. – Boszorkányos időszak című filmet a horrorfilm-sorozat antológia kezdetének szánták, de a negatív fogadtatás miatt a tervet eltették későbbre.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ (2015. október 23.) „Anthology series changing television”. UWIRE Text, 1. o.
- ↑ Full Cast & Crew. IMDb. (Hozzáférés: 2019. április 19.)
- ↑ Sterling, Rob. About Writing for Television, Patterns. CreateSpace Independent Publishing Platform (2015). ISBN 978-1505707465
- ↑ a b Dunning, John. On the Air: The Encyclopedia of Old-Time Radio, Revised, New York, NY: Oxford University Press, 163–164. o. (1998. április 25.). ISBN 978-0-19-507678-3. Hozzáférés ideje: 2019. szeptember 13.
- ↑ Kraszewski (Fall 2006). „Adapting Scripts in the 1950s: The Economic and Political Incentives for Television Anthology Writers”. Journal of Film and Video 58 (3), 3–21. o.
- ↑ Simon (2013. április 25.). „Philco Television Playhouse”. St. James Encyclopedia of Popular Culture 4, 144–145. o, Kiadó: St. James Press.
- ↑ Full Cast & Crew. IMDb. (Hozzáférés: 2019. április 19.)
- ↑ Ray Bradbury on Film and TV: Starlight Summer Theater (1954) Archiválva 2008. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ American Horror Story, <http://www.imdb.com/title/tt1844624/>. Hozzáférés ideje: 2019-04-19
- ↑ Malone (2016. május 2.). „Anthology format gets a 'true' rebirth: AMC is the latest of many nets modeling shows after True Detective and Fargo.”. Broadcasting & Cable 146 (17), 24. o.
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthology series című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.