Antracén
| Antracén | |||
 Antracén | |||
 Antracén 3D | |||
| IUPAC-név | Antracén | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 120-12-7 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C14H10 | ||
| Moláris tömeg | 178,23 g/mol | ||
| Megjelenés | Színtelen, szilárd | ||
| Sűrűség | 1,24 g/cm³, 20 °C[1] | ||
| Olvadáspont | 217 °C[1] | ||
| Forráspont | 340 °C[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | Gyakorlatilag oldhatatlan[1] | ||
| Oldhatóság (más oldószerek) | Metanol: 0,908 g per liter Hexán: 1,64 g per liter | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] | ||
| R mondatok | R36/37/38, R42/43[1] | ||
| S mondatok | S22, S24, S26, S37[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az antracén egy aromás szénhidrogén, három benzolgyűrűből épül fel. A gyűrűk lineáris anellációjúak, ez azt jelenti, hogy a középpontjaik egy egyenesbe esnek. A vegyület vázának számozása speciális, azok közé a vegyületek közé tartozik, amelyeknél a IUPAC megtartotta a hagyományos számozást.[2] Az 1993-as IUPAC-nevezéktan szerint a név korlátlanul szubsztituálható.[3]
Az antracén elnevezés a görög anthraksz (ἄνθραξ, szén) szóból származik.[4]
Jellemzői szerkesztés
Képződik számos szénvegyület száraz lepárlásakor; nagyobb mennyiségben a kőszénkátrányban található, ebből is készítik. Szintézis útján is előállítható. Színtelen, egyhajlású kristályokból áll; etanolban és dietil-éterben kevéssé, forró benzolban könnyen oldható, 213°-on megolvad, 360° felett forr. Nagyszámú származékait ismerjük. Könnyen addicionál hidrogént a középső gyűrű szénatomjain, ekkor a számozás megváltozik, és 9,10-dihidroantracénné válik.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g Az antracén (BGIA GESTIS)[halott link] (németül)
- ↑ Dr. Nagy József: Szerves Vegyületek Nevezéktana: Összefoglaló. www.och.bme.hu. BME VBK SZKT (2014) 24. o. (Hozzáférés: 2018. augusztus 13.) arch
- ↑ Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete. 1998. 174. o. Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 20. o. ISBN 963 8334 96 7
Források szerkesztés
- A Pallas nagy lexikona
- Bruckner Győző: Szerves kémia, II/1-es kötet
