Appennini hegyvidéki lombhullató erdők
Az appennini hegyvidéki lombhullató erdők ökorégió Olaszország középső, hegyvidéki részének őshonos élővilágát foglalja magába, az Appenninek vonulatait követi. A mérsékelt övi lombhullató és elegyes erdők biomjához tartozik. Területe 16 160 km², csapadékos, hűvös klímájának köszönhetően legjellemzőbb fafajtái a bükk és a közönséges jegenyefenyő. Az ökorégió természetvédelmi státusza kritikus/veszélyeztetett.[1][2]
| Appennini hegyvidéki lombhullató erdők | |
 | |
| A Monte Cimone látképe | |
| Elhelyezkedés | palearktikus faunatartomány |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 307 590 km² |
| Térkép | |
 | |
| Az appennini hegyvidéki lombhullató erdők ökorégió elhelyezkedése | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Appennini hegyvidéki lombhullató erdők témájú médiaállományokat. | |
Jellemzői szerkesztés
Az appennini hegyvidéki lombhullató erdők az Alpok lábától az olasz csizma középső részéig húzódnak. Magas fekvésének köszönhetően éghajlata sokkal csapadékosabb és hűvösebb mint a környező alföldeké, az éves csapadékmennyiség eléri az 1800 mm-t. Télen az átlaghőmérséklet 3-5 C°-ra csökken, a leghidegebb időszakokban nagy mennyiségű hó esik le. A domborzat az alpi orogén ciklus során nyerte el mai formáját, ennek megfelelően formakincsét a meredek, sziklás hegyoldalak, a magas csúcsok (Gran Sasso, 2912 m, La Maiella, 2793 m) és a látványos karsztjelenségek határozzák meg: barlangrendszerek, dolinák és kanyonok.
Flóra szerkesztés
Az appennini hegyvidéki vegetáció két nagy egységre tagolható: az erdőhatár alatt kiterjedt bükkerdők találhatóak, amelyek reliktum feketefenyőkkel és közönséges jegenyefenyővel egészülnek ki.
Az erdőhatár fölött magashegyi rétek és havasi törpefenyvesek fekszenek. A hegyi rétek vegetációját a havasi boróka, a törpe berkenye (Sorbus chamaemespilus), az orvosi medveszőlő és a vörös áfonya uralja, és ezek az élőhelyek számos endemikus és reliktum fajnak adnak otthont. Az endemikus fajok aránya területenként 10 és 20% között mozog, az endemizmus aránya a magassággal együtt növekszik. Helyi endemikus növényfajok az Androsace mathildae, a Soldanella minima samnitica és a boglárkafélék közül a Ranunculus magellensis, valamint az Aquilegia magellensis.
A klímaváltozás hatására jelenleg a melegedő éghajlatot jobban tűrő bükkök felfelé terjeszkednek, míg a fenyőfélék egyre jobban visszaszorulnak.
-
Alacsonyabban fekvő bükkös erdőtársulás -
Magashegyi rét -
Az endemikus Aquilegia magellensis
.jpg)
Fauna szerkesztés
Az appennini hegyvidéki lombhullató erdők gazdagok állatfajokban is, bár az endemikus fajok száma alacsony. Több mint 40 emlősfaj van jelen, többek között számos veszélyeztetett húsevő, például a csak itt élő appennini barnamedve és az olasz farkas. Az európai őz példányai mellett itt élnek egy endemikus zergefaj, a Rupicapra ornata egyedei is, valamint megtalálhatóak a vadmacska, a nyest és a nyuszt egyedei is.
A madárfajok száma meghaladja a 150-et, jellegzetes fajok a darázsölyv és a szirti sas. Több endemikus kétéltűfaj is megtalálható, ilyen a pápaszemes szalamandra (Salamandrina terdigitata), a Triturus italicus, a Rana italica és a Salamandra s. Gigliolii.[2]
-
-
-
Rupicapra ornata zerge -
Természetvédelmi státusz szerkesztés
Az ökorégió a történelem során megőrizte erdőborítottságának nagy részét, egyes meredek, nehezen elérhető hegyoldalakon pedig évszázadok óta háborítatlan őserdők nőnek. A korábban jelentős erdőírtások a vidéki hegyvidéki települések 20. századi elnéptelenedésével visszaszorultak és az erdő regenerálódott, azonban a legeltetés és a favágás okozta hatások a mai napig észlelhetőek az ökoszisztémában. A terület 46%-a védelem alatt áll (2017-es adat), jelentős nemzeti parkok többek között az Appennino Tosco-Emiliano Nemzeti Park, a Foreste Casentinesi, Monte Falterona, Campigna Nemzeti Park és a Gran Sasso - Monti della Laga Nemzeti Park.
A fő veszélyforrást jelenleg a hibás erdőgazdálkodás, az útépítésekkel és a síközpontok működésével járó környezeti károk jelentik. Emellett a Gran Sasso-hegy alatt egy új nukleáris erőmű föld alatti munkálatai felborították a terület karsztvíz rendszerét, kiszárították a karsztforrásokat és radioaktív szennyezéssel fenyegetik a vidéket.
A WWF ajánlása szerint a biodiverzitás megőrzésének érdekében első lépésként ki kell terjeszteni és meg kell erősíteni a védett területeket az endemikus fajok megóvásának érdekében, második lépésként pedig jobban kéne megtervezni a térség nagy építkezéseit, hogy kevesebb környezeti kárt okozzanak. A harmadik lépés a medvék jelentette problémák kezelése lenne, riasztó elektromos kerítésekkel és medvebiztos kukákkal.[1]
Szomszédos ökorégiók szerkesztés
Az appennini hegyvidéki lombhullató erdőket minden oldalról a mediterrán bioformációhoz tartozó olasz keménylombú és félig-lombhullató erdők veszik körül az alföldeken.[3]
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Appenine Deciduous Montane Forests (angol nyelven). One Earth. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
- ↑ a b WWF - Appenine deciduous montane forests. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
- ↑ . www.arcgis.com. (Hozzáférés: 2024. május 19.)