Aquara

község Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében

Aquara község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében.

Aquara
Aquara látképe
Aquara látképe
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeSalerno (SA)
FrazionékMainardi
VédőszentLucido di Aquara
Irányítószám84020
Körzethívószám0828
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség1342 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság500 m
Terület32 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 26′ 38″, k. h. 15° 15′ 14″Koordináták: é. sz. 40° 26′ 38″, k. h. 15° 15′ 14″
Elhelyezkedése Salerno térképén
Elhelyezkedése Salerno térképén
Aquara weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquara témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

A község a Alburni-hegység lábainál fekszik, a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén.

Története szerkesztés

Aquarát az ókorban alapították görög telepesek. A legendák szerint nevét a központjában fakadó tiszta vízű forrás után kapta. A későbbiekben az etruszkok, lucaniaiak, szamniszok, majd a rómaiak fennhatósága alá került. A népvándorlások korában a gótok foglalták el a vidéket, őket a longobárdok követték, akik a Salernói Hercegséghez csatolták. 1076-ban Robert Guiscard csapatai elfoglalták és a Szicíliai Királyság része lett. A következő századokban egy báróság központja volt. A 12. században a leccei grófok fennhatósága alá került, majd a 14. századtól Anjou királyi birtok lett. 1417-ben II. Johanna nápolyi királynő Tommaso Sanseverinónak, Marsico grófjának ajándékozta. Fia és örököse Guglielmo Sanseverino részt vett a II. Ferdinánd aragóniai király elleni összeesküvésben, ezért elveszítette a birtokot, amely ismét a király tulajdonába került. 1504-ben a királyi flotta kapitánya, Gonzalo de Cordoba kapta ajándékba szolgáltaiért. A 19. század elejéig többször is hűbérurat váltott. 1811-ben lett önálló település amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Utolsó birtokosa Vincenzo Troiano volt.

Népessége szerkesztés

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói szerkesztés

  • a 12. században épült Palazzo ducale (Hercegi palota)
  • a 11. században, a longobárd Desiderius püspök által alapított San Pietro bencés kolostor
  • egy i. e. 1. században épült római villa maradványai
  • a 17. század végén, barokk stílusban épült San Rocco-kápolna (Szent Rókus-kápolna)
  • a 15. század elején épült Santa Maria del Carmelo-templom és a hozzá tartozó egykori karmelita kolostor épületei

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés