Arc de Triomphe
Az Arc de Triomphe (közismert magyar nevén a Diadalív) híres párizsi emlékmű, Franciaország fővárosának egyik legismertebb látnivalója, amely I. Napóleon császár és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle (korábban Étoile) téren.
| Arc de Triomphe | |
 | |
| A párizsi Diadalív | |
 | |
| Település | |
| Cím | Párizs,  Franciaország |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1806–1836 |
| Megnyitás | 1836. július 29. |
| Építési stílus | neoklasszicista építészet |
| Építész(ek) | Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | diadalív |
| Tulajdonos | párizsi városháza |
| Kezelő | Centre des monuments nationaux |
| Alapadatok | |
| Magassága | 50 m |
| Hosszúsága | 45,08 m |
| Szélessége | 47 m |
| Elhelyezkedése | |
 Arc de Triomphe
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 52′ 26″, k. h. 2° 17′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 26″, k. h. 2° 17′ 42″ | |
 | |
| Arc de Triomphe weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arc de Triomphe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
1806. február 16-án I. Napóleon császár rendeletet adott ki, amelyben egy, a Grande Armée dicsőségét hirdető diadalív megépítéséről intézkedett. Ezt a grandiózus emlékművet Párizs egyik meghatározó jelképének és a császár ókori Róma iránti rajongása kifejezésének szánták (vö. Arc de Triomphe du Carrousel). Az építészek, Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin Titus római császár hasonló emlékművéről mintázták Napóleon diadalívét, amely azonban még javában épült a császár bukásakor. A munkálatok csak 30 év múltán, Orléans-i Lajos Fülöp uralkodása alatt, 1836-ban fejeződtek be. Az eltelt zűrzavaros időszakban legalább hat alkalommal változtattak megjelenésének tervein és a célján. Végül Adolphe Thiers, a júliusi monarchia államtanácsának elnöke avatta fel, mint a forradalmi és császári francia hadsereg győzelmeinek emlékművét.
Az Arc de Triomphe-on számos felirat látható, amelyek részint a napóleoni csaták mintegy 158 helyszínének – köztük Győrnek is – részint a korszak összesen 660 tábornokának állítanak emléket a császár végakaratának megfelelően. Az utolsó feliratok 1895-ben kerültek az épületre, többek között, mivel a tizenhatos csoportokban felvésett nevek kiválogatása számos sérelmet váltott ki bizonyos „elfeledett” katonatisztek családjai körében.
Katonaszervezetek nyomására a Panthéon helyett 1921-ben az építmény alatt készült el az „Ismeretlen katona sírja”,[1] amelyet 1923 óta örökmécses ékesít. Emellett a gigantikus ív alatt több bronz emléktáblát is elhelyeztek, így például egy Elzász és Lotaringia 1918-as visszatérését ünneplő plakettet, vagy Charles de Gaulle 1940. július 10-én elmondott híres beszédének szövegét, illetve megemlékezéseket a 20. század francia háborúiról.
Azóta a Diadalív számos ünnepélyes eseménynek adott otthont: 1840-ben Napóleon császár hamvait először ide szállították, 1885-ben Victor Hugónak itt adták meg a végtisztességet, 1919-ben az antant ünnepelte itt győzelmét az első világháborúban, majd 1944-ben Párizs felszabadulása alkalmából parádéztak itt a franciák. A francia nemzeti érzés egyik szimbólumaként mind a mai napig kulcsszerepe van számos nemzeti ünnepnapon, így május 8-án és november 11-én. Július 14-én innen indul a Concorde tér felé a hadsereg felvonulása.
Szerkezete, felépítése szerkesztés
Meglehetősen egyszerű szerkezetű, egykapus diadalív, amely a Champs-Élysées-hez és a Grande Armée sugárúthoz (avenue de la Grande Armée) illeszkedve szélesebbik oldalain kelet-nyugati irányban nyitott. A kisebbik oldalakon alacsonyabb kapuívek nyílnak észak-déli irányban, a Kléber és a Wagram sugárutak tengelyére illeszkedve.
Az Arc de Triomphe korának legnagyobb diadalíve volt. 50 méter magas, 47 méter széles, nagy ívei pedig 29 méter magasak. A hatalmas monstrum mintegy 100 ezer tonnát nyom, alapjai pedig 8 méter mélyen fekszenek a föld alatt. Az alapanyagául szolgáló követ Île-de-France régióban, Château-Landon közelében bányászták.
Szobrok a Diadalíven szerkesztés
Az Arc de Triomphe szobrokkal való díszítésére a felavató Thiers adott utasítást még belügyminiszterként, 1833-ban, és három év alatt mind el is készült. Az alkotók között ifjú tehetségek és már befutott, nagy művészek egyaránt szerepeltek.
A nagyobbik kapukat szegélyező négy pilléren, a belső feliratok magasságában egy-egy nagy, allegorikus szoborcsoport található. A Champs-Élysées felől nézve jobb kéz felé látható leghíresebbjük, a köznyelvben La Marseillaise-nek nevezett Az önkéntesek indulása 1792-ben, François Rude domborműve. Bal oldali szomszédja Jean-Pierre Cortot munkája, a babérkoszorús császárt ábrázoló Napóleon diadala. A túloldalon Antoine Étex munkái, az Ellenállás (a Grande Armée sugárút felől nézve jobbra) és a Béke láthatóak.
A már említett szobrok felett, a nagykapuk félköríve két oldalán és a kis ívek felett egy hat táblából álló relief-sor fut végig, amelyek az abukiri ütközetet, François Séverin Marceau tábornok temetését, a jemappes-i győzelmet, az Arcole-hídi átkelést, Alexandria bevételét és az austerlitzi csatát mutatják be. A kis ívek csegelyeiben a négy fegyvernem (gyalogság, lovasság, tengerészgyalogosok, tüzérség) jelképei láthatóak, míg a nagyéban az Elismertek, James Pradier munkái.
A kapuívek felett folyamatos, két méter magas fríz fut végig, amely a forradalom illusztris alakjait, katonáit és a hazatérést mutatja be az itáliai és egyiptomi hadjáratról.
-
A Charles de Gaulle (régebben Étoile) tér -
A tábornokok névsorának részlete -
Rude: Az önkéntesek indulása 1792-ben (La Marseillaise) -
A Charles de Gaulle tér látképe az Eiffel-toronyból
A tetőtér és a panoráma szerkesztés
A Diadalív teteje a Champs-Élysées felőli pillérekben levő csigalépcsőkön keresztül látogatható, és csodálatos panorámát kínál a nevéhez hűen csillag alakú Étoile térre és boulevard-jaira, így a Champs-Élysées-re, illetve a Défense negyedre, ahol ultramodern párja, a Grande Arche látható. Az eligazodásban két emelvény segít, ahol az ívről látható látványosságokat tüntetik fel.
A tető és az ív teteje közti térben hatalmas galériát hoztak létre, ahol egy 1937 óta látható, Franciaország és a Diadalív történetével kapcsolatos fénykép- és metszetgyűjtemény tekinthető meg, illetve az emlékmű és az I. világháború halottai emlékének 1919. július 13-án tartott virrasztására állított katafalk gipszmakettje látható. Az ún. pálmák termében, ahol régebben az I. világháború során elesettek emlékére készített bronzpálmákat mutattak be, időszaki kiállításokat szoktak berendezni.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Éva, Tulipán: Ki az az ismeretlen katona, és miért van mindenhol síremléke? (magyar nyelven). divany.hu, 2020. november 11. (Hozzáférés: 2023. szeptember 20.)
