Az Arcturus (más nevein: α Boo, α Bootis; magyarul: a Medve Őre) vörös óriás, az Ökörhajcsár csillagkép legfényesebb, és az északi égbolt harmadik legfényesebb csillaga. A Földhöz viszonylag közel, 36,7 fényévre található. Az Arcturus egy K0 III típusú narancssárga óriáscsillag, magjában valószínűleg már minden hidrogén héliummá alakult, így vörös óriás stádiumban van.

Arcturus
Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben
Az Arcturus csillag az Ökörhajcsár csillagképben

Más jelölésekHR 5340, BD+19 2777[1]
Megfigyelési adatok
CsillagképÖkörhajcsár
EpochaJ2000
Rektaszcenzió14h 15m 39,7s
Deklináció+19° 10′ 57″
Távolság36,7
Látszólagos fényesség−0,05[2]
Abszolút fényesség
  • -0,38
  • -0,304
Színkép típusaK1.5IIIFe-0.5[1]
Pályaadatok
Évi parallaxis87,5 milliívmásodperc
Radiális sebesség−5,16 km/s
Sajátmozgás
rektaszcenzióban-1092,66 mas/év
deklinációban-1999,96 mas/év
Fizikai adatok
Tömeg2,6×1030 kg,
1,3 M
Színindex (B-V)1,23[1]
Luminozitás+215 L
Forgási adatok
Radiális forgási sebesség 4,2 km/s[3]

Leírás szerkesztés

 
Arcturus méretének összehasonlítása az Antares vörös szuperóriáshoz (balra) és a Naphoz (jobbra, fent) viszonyítva

Mint az égbolt egyik legfényesebb csillaga, az Arcturus már az ókor óta megfigyelés tárgya volt. Mezopotámiában Enlillel, az istenek urával hozták párhuzamba, polinéziai navigátorok pedig Hōkūleʻa-nak, "az öröm csillagának" nevezték. Hawaii szigetén az Arcturus a zenitcsillag, így amikor a hajóikkal a nyílt tengerre merészkedtek, és átszelték az Egyenlítőt, úgy találták meg a szigeteket, hogy az Arcturus pont a fejük felett volt. A visszaút se volt sokkal nehezebb, lévén Tahiti szigete felett a Szíriusz a zenitcsillag. A francia matematikus és csillagász, Jean-Baptiste Morin, 1635-ben elsőként figyelte meg távcsővel, ezzel ez lett az első csillag, amelyet nappal távcsővel figyeltek.

Mínusz 0,04-es magnitúdója miatt az égi egyenlítőtől északra a legfényesebb csillag, az éjszakai égbolton pedig a negyedik legfényesebb. Mivel azonban az Alfa Centauri egy kettőscsillag, így az Arcturus valójában a harmadik legfényesebb önálló csillag. Mindkét földtekén látható, május elején delel az égbolton. Könnyen meg lehet találni és fel lehet ismerni jellegzetes színe miatt, a Spica és a Göncölszekér nyomát követve.

Az Arcturus egy K0 III típusú csillag, 110-szer erősebb a fénye, mint a Napé, de ennek jelentős része az infravörös tartományban marad. Méretét és tömegét nehéz megbecsülni, de a jelek szerint valamikor éppen akkora lehetett, mint a mi Napunk. Ma 6-8,5 milliárd év közé teszik a korát, magjában pedig valószínűleg már a hélium fúziója is beindulhatott oxigénné és szénné. Ez a folyamat addig tart majd, míg a hélium el nem fogy, ekkor a külső rétegei leválnak, planetáris köddé alakulnak, és csak egy fehér törpe marad utána.

A csillag sajátmozgása gyors, jelenleg már majdnem a legközelebbi távolságra van a Naprendszertől, amelyet kb. 4000 év múlva fog elérni. Az Arcturus és 52 másik közeli társa hasonlóan mozognak, amely egy esetleges asszimilálódott törpegalaxist feltételez.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c VizieR. (Hozzáférés: 2009. április 16.)
  2. [1]
  3. Rotational and radial velocities for a sample of 761 Hipparcos giants and the role of binarity, SIMBAD

További információk szerkesztés

Arcturus: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés