Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza
Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza egy budapesti temetkezési épületegyüttes.
| Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza | |
 | |
| Település | Budapest X. kerülete |
| Cím | 1108 Budapest, Kozma utca 8-10. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1920–1925 |
| Rekonstrukciók évei | 1978–1985 |
| Építési stílus | eklektikus építészet |
| Tervező | Wossala Sándor |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | épület |
| Elhelyezkedése | |
 Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 28′ 17″, k. h. 19° 10′ 45″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 17″, k. h. 19° 10′ 45″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Az Új köztemető ravatalozója és halottasháza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Habár az Új köztemető már 1886-ban megnyitott, ravatalozójának megépítése négy évtizedet várni kellett. A ravatalozó és a hűtőház 1920 és 1925 között épült a főbejárat közelében, Wossala Sándor tervei alapján. (A rekonstrukció 1978 és 1985 között történt). 2001–2002 folyamán több ravatalozó terem belső tere új drapériás burkolatot kapott. Napjainkban 10 ravatali terem áll a gyászolók rendelkezésére. A termekben lehetőség van az elhunytak hamvasztás előtti megtekintésére, és sirató helyiségként is igénybe vehetőek. Évente összesen mintegy 4000 elhunyttól búcsúznak ezekben a termekben.
A hűtőház általában nem látogatható. Kivételes alkalmakkor nyílt eddig lehetőség arra, hogy szakmán kívüli személy megtekintse a működését. Ezen kevés alkalom egyike volt Réz Kata újságírónő esete. 1998-ban járt a hűtőházban, amit Hádész birodalmában címmel mesélte el 1999-es Életre ítélve című könyvében. A rendkívüli „tárlatvezetést” maga a Budapesti Temetkezési Intézet akkori igazgatója, Ladányi Jenő biztosította a részére. Idézet ebből:
- „Lassan zárják a temetőt, de Ladányi úr vállalkozik rá, hogy elkísér bennünket a halottas házig, s elmehetünk a krematóriumba is. A hatalmas terembe érve megborzongok. Hádész birodalmában a három méter magas, zümmögő, kattogó hűtőkamrák hangja különös módon verődik vissza a falakról. [...] Furcsa, de nem érzek semmi iszonyatot, pedig tudom, most ott járok, ahova egyszer majd én is kerülni fogok, egy kamrára az én nevemet is felírja majd a teremőr. Újra kinyílik egy hűtőajtó. A nejlonnal lefedett, alacsony koporsóból ősz hajú néni sápadt homlokát villantja elő a fény. – Csak ezek az olcsó kiskoporsók férnek be ide, az igaziak nem. A nejlon azért van rajtuk, rájuk ne csorogjon föntről a nedvesség – szólal meg újra kísérőm, majd beleszimatol a levegőbe – Ha nem cserélődne itt ilyen jól a levegő, elég büdös lenne. – A terem végében kezdem csak érezni, miről beszél. Háborogni kezd a gyomrom. Semmi máshoz nem hasonlítható szagok terjengenek. A betonpadozaton kis patakokban folydogál a hűtőkből a nedvesség. – Folyik a hűtő? – kérdezem a betonpadlóra mutatva. – Á dehogy, ez a hűtőkön belüli páralecsapódás. – Szóval emberi pára, fut át az agyamon, és megtántorodok.”
Források szerkesztés
- Új köztemető – Budapest. acenter.hu. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
- Új köztemető: a temető története. btirt.hu. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
- Réz Kata: Életre ítélve, RÉBISZ Kiadói Bt., Budapest, 1999, ISBN 963-85813-1-X, 131. o.