Az ártatlanság múzeuma
Az ártatlanság múzeuma (eredeti címén Masumiyet Müzesi) Orhan Pamuk Nobel-díjas török író 2008-ban kiadott regénye, mely egy üzletemberről szól, aki éveken át megszállottan gyűjti a szeretett nőhöz kapcsolódó tárgyakat. Pamuk Isztambul Beyoğlu negyedében valódi múzeumot hozott létre a regényben szereplő tárgyaknak, melyeket maga gyűjtött össze.[1] A történet korhű képet fest az 1970-es évek modernizálódó, de még nem teljesen nyugatias török társadalmáról és az isztambuli élet mindennapjairól.[2]
| Az ártatlanság múzeuma | |
| Szerző | Orhan Pamuk |
| Eredeti cím | Masumiyet Müzesi |
| Ország |  Törökország |
| Nyelv | török |
| Téma | szerelem, fetisizmus |
| Műfaj | regény |
| Kiadás | |
| Kiadó | İletişim |
| Kiadás dátuma | 2008 |
| Magyar kiadó | Ulpius-ház |
| Magyar kiadás dátuma | 2010 |
| Fordító | Tasnádi Edit |
| Oldalak száma | 662 |
| ISBN | 9789632542249 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Történet szerkesztés
1975-ben a 30 éves Kemal, jómódú üzletember, beleszeret egy távoli rokonába, a 18 éves Füsunba, aki egy boltban dolgozik azon a gazdag környéken (Nişantaşı), ahol a férfi lakik. A lángoló szerelemnek azonban véget kell érnie, ahogy a társadalmi konvencióktól kötve Kemal eljegyez egy „rangban hozzá illő” lányt, Sibelt. A megbántott Füsun, aki nem akar egy életen át egy családos ember szeretője lenni, inkább férjhez megy egy induló filmeshez, Feridunhoz. Kemal a szerelem rabjává válik és megszállottan gyűjteni kezd mindent, ami a nőhöz kapcsolódik, a cigarettacsikkektől a mozijegyeken át az üres üdítős üvegekig.
A mű keletkezési körülményei szerkesztés
Az ártatlanság múzeumának ötlete már tíz évvel a regény kiadása előtt megszületett Pamuk fejében és nem sokkal a Hó megjelentetése után el is kezdte írni, megszakításokkal hét évig dolgozott rajta.[3] Ahhoz, hogy megértse a gyűjtés, a kollekció-összeállítás mögötti érzelmeket és munkát, kutatásokat végzett a muzeológia terén és számos múzeumot is bejárt Európában és Ázsiában.[4]
A múzeum szerkesztés
A múzeum Beyoğluban található, egy vöröses színűre festett régi, isztambuli stílusú házban. A regényhez összegyűjtött tárgyakat Pamuk a helyi ócskapiacokról és régiség-kereskedésekből szerezte be. A múzeumban 83 vitrin található, ezek mindegyike a regény egy-egy fejezetét reprezentálja, a tárgyakon keresztül meséli el a cselekményt.[1] A múzeum létrehozása miatt Pamukot hazájában több kritika is érte.[5]
Fogadtatás szerkesztés
A regényt Marcel Proust munkásságához hasonlította a The Economist és a The Independent.[6][7] Ian Irvine a Financial Timestól úgy vélte „Kemal fennkölt és tragikus megszállottságának türelmes megfigyelésével Pamuk egy olyan művet alkotott meg a romantikus szerelemről, ami megérdemli, hogy olyanok mellett említsék, mint a Lolita, a Bovaryné és az Anna Karenyina.”[2]
A regény hatására Nazan Öncel énekesnő Canım Benim Nasılsın (Kedvesem, hogy vagy?) címmel dalt írt.[8]
Magyarul szerkesztés
- Az ártatlanság múzeuma; ford. Tasnádi Edit; Ulpius-ház, Bp., 2010, ISBN 978-963-254-224-9
Források szerkesztés
- ↑ a b A spot of romance. The Economist, 2012. május 10. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
- ↑ a b Irvine, Ian: The Museum of Innocence. Financial Times, 2009. december 23. (Hozzáférés: 2012. október 30.)[halott link]
- ↑ Güven, Banu: Aşkından müze yaratan adamın hikayesi (török nyelven). NTVMSNBC, 2008. szeptember 2. (Hozzáférés: 2010. október 12.)
- ↑ Babam için yazarlar, din adamları ve paşalardan çok daha önemliydi (török nyelven). Aktüel Dergisi. [2014. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 26.)
- ↑ Kemal bu müzeden hoşnut kalırdı (török nyelven). NTVMSNBC, 2012. április 26. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
- ↑ Turkish delight. The Economist, 2009. november 19. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
- ↑ The Museum of Innocence, By Orhan Pamuk trans Maureen Freely. The Independent, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
- ↑ Nazan Öncel Masumiyet Müzesi'nin şarkısını yazdı. Hürriyet, 2008. november 24. (Hozzáférés: 2012. október 30.)
További információk szerkesztés
- A múzeum weboldala
- Az emlékek bolondja. Origo, 2010. augusztus 13. (Hozzáférés: 2012. október 30.)