Bácskossuthfalva

település Szerbiában, a Vajdaságban

Bácskossuthfalva (másként Kossuthfalva, korábban Ómoravica, szerbül Стара Моравица / Stara Moravica) helység Bácskában, Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, Topolya községben. Jórészt magyarok lakta település.

Bácskossuthfalva
A református templom
A református templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bácskai
KözségTopolya
Rangfalu
PolgármesterPapp László
Irányítószám24340
Körzethívószám+381 24
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség5051 fő (2011)
Magyar lakosság4795 fő fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság114 m
Terület88,3 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 52′ 08″, k. h. 19° 27′ 58″Koordináták: é. sz. 45° 52′ 08″, k. h. 19° 27′ 58″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bácskossuthfalva témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

A Krivaja folyó (melyet a helyiek "Nagy Árok"-nak neveznek) partján, a Telecskai-dombság nyúlványánál fekszik. A folyó teljes egészében átszeli a falut.

Története szerkesztés

A történelem során többször telepítettek be és néptelenedett el a falu. Legutóbb 1786-ban települt újra a falu. Akkor 334 jász és kun család költözött ide a Nagykunságból: Karcagról, Jászkisérről és Kunmadarasról. Az új hazát létesítő ősök első dolga a templom és az iskola létrehozása volt. Az akkori otthonalapítók reformátusok voltak, később katolikusok, még később pedig zsidó vallásúak is jöttek a faluba. A falualapítást követően dinamikusan fejlődött a település.

Neve a történelem során sokszor változott: vagy 20 változatát lehet felsorolni. A történet az avar kori településektől kezdődik: Okor, Omár, majd Omárica, Omaricsa, Omorovics, Omarocsa. A török időkben bukkant fel az Omorovica névváltozat. Ehhez hasonló változatok egészen a századfordulóig szerepeltek: Omorovicza, Bács-Omorovicza, Ómorovicza. 1907-től Kossuthfalva, 1912-től pedig Bácskossuthfalva volt a falu hivatalos neve.

 
Első világháború elesett harcosainak emlékműve

A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kezdetétől Stara Moravica. A második világháború ideje alatt Bácskossuthfalva, a határmódosítást követően pedig szerbül Stara Moravica, magyarul Ómoravica, vagy Moravica.

 
Római Katolikus templom
 
Kossuth Lajos szobra a Kossuth-emlékparkban

A Magyar Nemzeti Tanács döntése értelmében 2003 óta ismét a Bácskossuthfalva név van hivatalos használatban.

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
6919 6682 6904 6737 6449 6266 5699 5051

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség Szám %
Magyarok 4795 84,13
Szerbek 505 8,86
Horvátok 67 1,17
Jugoszlávok 54 0,94
Cigányok 36 0,63
Szlovének 13 0,22
Montenegróiak 11 0,19
Bunyevácok 8 0,14
Albánok 8 0,14
Németek 6 0,10
Románok 4 0,07
Macedónok 4 0,07
Goránok 3 0,05
Csehek 2 0,03
Szlovákok 1 0,01
Ruszinok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[1]

Testvérvárosai szerkesztés

Hírességek szerkesztés

 
Turul-szobor
  • A Vajdaság két Kossuth-szobra közül az egyik itt található. (A másik Magyarittabén.)
  • Bácskossuthfalván játszódtak Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének ötletet adó események. A regényben szereplő Aranyfácán kocsma Aranyhordó néven még az 1990-es években is működött, az épület ma is áll, viszont napjainkban albán pékség és festéküzlet üzemel benne. A regénybeli Tóth Mari családjának - a valóságban Ungár bárói család - a fő utcán, a Pacséri úton lévő házának egyik szárnyát elbontották, a másik, hatalmas megmaradt szárnya viszont a Baptista Egyház felújításának köszönhetően és annak imaházaként ma is teljes szépségében pompázik.

Bácskossuthfalvi származású ismert művészek szerkesztés

  • Papp Dániel író
  • Torok Sándor (1936–2006) festőművész, a pasztellkréta virtuóza
  • Mirnics Zsuzsa (1940) író, újságíró, szerkesztő
  • Dormán László (1944) fotóművész, a Magyar Rádió (Kossuth Rádió) szerkesztője, újságírója
  • Majoros Sándor (1956) író, József Attila-díjas
  • Szakmány György (1977) író, a szerbiai magyar ifjúságnak a '90-es évek Balkán-háborúi alatti hányattatásait elbeszélő Apu nem megy sehová c. felkavaró regény szerzője (Palatinus Kiadó, Budapest, 2007)
  • Lódi Gábor (1947) képzőművész, szobrász, akinek több alkotása is megtalálható a település területén.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés